A közeli szépség, avagy a gazdag rokon

A fejlett és gazdag, nem-nacionalista és multikulturális Németország sok szépséget tartogat. Veszteség, hogy ez nincs benne a magyar köztudatban.

Érdekes, hogy a közeli Németország mennyire nem célpontja a magyar turistáknak. Akad persze magyar Németországban, százezer számra, de ők vendégmunkások, ki- (illetve be-)vándorlók, ösztöndíjas diákok. Pedig van mit megnézni ebben az országban. Hogy egy német város mennyire szép vagy sem, jórészt attól függ, mennyire rombolta szét a németek kezdte második világháború.

Látnivalók gyerekeknek, felnőtteknek

Itt van például Leonberg. Az Eger nagyságú középvárosnak kies óvárosa van, hagyományos, favázas, az utcafronton felfelé szélesedő polgárházakkal. Ezek egyikében született a jeles újkori csillagász, Johannes Kepler. Tíz évig mérte-számolta újra és újra a bolygók pályáját, míg végre ki merte mondani, nem kör, hanem ellipszis alakú pályán keringenek. A macskaköves utcák köve nem bazalt vagy andezit, mint nálunk, hanem gránit. Érdekes, a gránit a világon az egyik leggyakoribb, Magyarországon az egyik legritkább kőzet. Leonberg különlegessége a Pomeranzengarten, egy meredek lejtőn kialakított park, szerpentin-sétaúttal, kastéllyal, apró, elegáns kastélykerttel. A város főterén medence aranyhalakkal. Német érdekesség: a szökőkutak, medencék vizében negyven centiméter mélyen rács van: ha egy szeleburdi gyerek belepottyanna, legalább nem fulladna bele.

A Sonnenhof egy idegenforgalmi tanya. Habár a tehén, a birka és a kukoricás valódi, jövedelmet legfeljebb az aszparágusz-ültetvény hoz, a farm a turizmusból él. Lehet itt lovagolni és szamaragolni, traktor vontatta szerelvénnyel sétakocsikázni. Egy csermelyt az isten is arra teremtett (de a tulajdonos mindenképp), hogy óvodás gyerekek sarazzanak benne. Bástya-imitáló fatornyok, felnőtteknek szánt függőhíd lombok között, bámészkodni való ős-traktor és háziállatok. Tanyasi turizmus létezik hazánkban is, de ilyen méretű és ennyire gyerekközpontú létesítményt nem ismerek nálunk. A „Medveerdő” (Bӓrenwald) a nagyvárosi ember kirándulóhelye, benne kastély (Bӓrenschloss) szarvas-kert félvad-félszelid gímszarvasokkal, és persze egy sor turistaútvonal gyalogosoknak és kerékpárosoknak, játszótér, patakok és tavak.

Ludwigsburg barokk hangulatú, Székesfehérvár méretű település. A városnak és jeles kastélyának nevet adó Ludwig: Eberhard Lajos württembergi herceg, aki itt nyári kastélyt építtetett. Az alaprajzát, belső építészetét, szobrait tekintve is „nagyon barokk” (néhol rokokó) épület homlokzata reneszánsz egyensúlyt és harmóniát sugall – noha óvatosan kell nyilatkoznom. A főhomlokzatot ugyanis, katasztrofális érzékkel, cirkuszi és vendéglátóipari sátrak takarják. A hatalmas kastélypark egyik szöglete „meseország”, csónakázással mesterséges patakon, nagyon kis vasúttal gyerekeknek, és egy sor meseházikóval, ahol géphang mondja a történetet, s a kirakatban a díszlet és a mozgó bábuk a fabula illusztrációi. Felnőtteknek is akad látnivaló a kastélyban és parkjában, kiállítások, télikertek formájában. Mi a magunk részéről négy órát töltöttünk itt, s talán ha a látnivalók felét néztük meg.

Pforzheim is remek kirándulóhely. Sajátos átmenet egy parkerdő, vadaspark és játszótér között. A budapesti vagy a stuttgarti, egy szóval a nagyon régen épült állatkertekben kevés hely jut az állatoknak, sok az embereknek. Itt viszont épp fordítva: tágas kifutók, s gyalog vagy kerékpárral járható kis utcák. Sok állat etethető, van állatsimogató. Azoknak, akik a kevésbé civilizált kirándulást kedvelik, több erdővel és kevesebb emberrel, Pforzheim túraútvonalak kiindulópontja.

Nincs kolbászból a kerítés

Az eddig említett idegenforgalmi célpontok földrajzi középpontjában található Stuttgart. Ez a hatszázezer lakosú nagyváros hat kisvárosból vagy óriásfaluból épült-nőtt össze fontos gépipari csomóponttá. Itt található a Porsche cég központja, a Bosch transznacionális vállalatóriásának pedig negyvenkét (!) telephelye van a városban és körzetében. Stuttgart persze, mint afféle iparváros, korántsem olyan vonzó, mint a már említett Leonberg vagy Ludwigsburg. A német tisztasághoz szokott szemlélő számára meglepően koszos és szemetes. Mégis, központjában láthatunk szép tereket, parkokat és templomokat. Ipar ide, szemét oda, a Szent János katedrálist, de egy sor más látnivalót is, bármely magyar város megirigyelhetne.

A két-három generációval ezelőtti, szigorú és kemény gyermeknevelés a múlté. Az ország gyerekközpontú, a nevelés többnyire szabadelvű. Az állam olyan vívmányokkal is segíti a családokat, amelyek drágák, olcsók vagy ingyenesek. Az elsőre példa: a gyerekeknek receptre felírt gyógyszerek ingyenesek. A másodikra: ha az apa egy hónap GYES-t vállal, ezt az állam többletként fizeti. Az utóbbira: a GYES egy része tetszőlegesen elhalasztható. Így sok családban akkor vesz ki az anya fél vagy egy évet, amikor gyermeke iskolás lesz. Az orvosi rendelők várószobáiban – nem csak gyerekorvosnál – játékok, mesekönyvek. A fogorvos gépei fölött képernyő, rajzfilm – a mesefilmet bámuló gyerek engedelmesebb a fogorvosnak. A nők részmunkaidős alkalmazása a magyarországinál jóval magasabb életszínvonal mellett sok család számára vállalható, és segíti az anyai és munkahelyi szerepek összeegyeztetését. A szakszervezetek erősek, velük a vállalatok együttélésre, megegyezésre törekszenek, és láss csodát, ez nem sokat árt a német versenyképességnek. Azért ott sincs kolbászból a kerítés, a kisgyermekes anyák helyzete a munkaerőpiacon nem könnyű, néhol talán rosszabbodik is.

Németország „második fővárosa” a Majna menti Frankfurt, noha a német városok lélekszám szerinti ranglistáján csak ötödik. Az ország (és az egész kontinentális Európa) legnagyobb pénzügyi központja Frankfurt. Vasúti és légi csomópontként is nagyobb a valódi fővárosnál, szellemi-kulturális szerepköre megközelíti Berlinét. Frankfurtot lelkiismeretesen szétbombázták a világháborúban. A történelem első terrorbombázásai – vagyis, amikor tudatosan polgári célpontokat bombáznak – a németekhez kapcsolódnak. A spanyol polgárháborúban lerombolt Guernica volt az első, s a második világháborúban ez a sors jutott Londonnak, Coventrynek, Bristolnak. Aztán fordult a kocka, és Hamburg, Drezda, a Rajna-vidék kapott a szövetségesek bombáiból. Az összes német város terrorbombázása „hagyományos” bombákkal jóval több halálos áldozatot követelt, mint Hirosima és Nagaszaki atombombázása együttvéve. Egy javaslat a kérdés erkölcsi megítélésére: ne mérjünk kettős mércével! Utasítsuk el a terrorbombázást, mint olyat, bárki bármikor tette is – vagy fogadjuk el, mint az ellenség megtörésének legitim eszközét, bárhol és bármikor. Ez persze morális ítélet.

Mintha főváros lenne...

De vissza Frankfurthoz! Az óváros hagyományos német polgárházaiból itt csak egy fél utcányi maradt. A várost mégis érdemes megnézni. Nem csak azért, mert néhány középülete, temploma megmaradt vagy eredeti mintára újjáépült, s szépek köztéri szobrai, hanem mert az új Frankfurt is élhető, barátságos, kulturált. Még egy kis felhőkarcoló-negyede is van a városnak. A frankfurti Szent Pál templomban gyűlt össze 1848-ban a német forradalmi elit, hogy egységes és alkotmányos Németországot teremtsen. Marx kicsit szigorúan ítélt, amikor ironikusan szembesítette a forradalmárok parlamenti tanácskozásait az ellenforradalom fegyveres fellépésével. Egy utóbb elbukott mozgalom alkotmánya éppúgy szolgálhatja a jövőt, mint egy levert fegyveres forradalom. Ma a templom múzeum és emlékhely, hitélet itt már nem folyik.

A város Pálmakertjét okvetlenül érdemes felkeresni. Vidámparkjában tucatnyi játékra ülhetnek fel mozgássérültek is, külön mozgássérült bérlet váltható. A Majna-hídra pár lépcső vezet fel, de kis lift is, akárcsak a metróban, ami a Budapestnél kisebb Frankfurtban a budapestinél jóval kiterjedtebb. Érdekes egyébként, hogy a nyugati világban játékokban, tankönyvekben, reklámokban, rajzfilmeken, még a legóban és prospektusokban is, egyaránt megjelenik a különböző bőrszín és a tolókocsiban ülő fogyatékkal élő ember, mint a világ természetes része. Nálunk miért nem?

Ha Frankfurtban vetettük meg a lábunkat, sokfelé kirándulhatunk a környéken. Königstein hegyvidéki kisvárosa önmagában is szép, de külön érték nagy méretű, épen maradt középkori vára. Mainz érseki székhely. Pazar szépségű székesegyháza román és gótikus stílusjegyeket mutat, több mint kétszáz évig épült. Mivel építésében a császár is részt vállalt, Kaiserdómnak is nevezik. Érdekes, hogy a mai épület elődje felszentelésének napján leégett. A mainzi érsek (akár csak a trieri és a kölni) a hét választófejedelem egyike volt évszázadokon keresztül. Bár a város eredeti szépségéből sok elveszett a világháborúban, nem csupán híres dómja érdemel (és kap) látogatókat: reneszánsz vára, barokk templomai, kedves hangulatú piactere is. Heidelberg régi egyetemi városának éppúgy volt ókori római előzménye, mint Mainznak. A ma Szeged nagyságú város évszázadokig Pfalz fejedelemség (Bethlen Gábor szövetségese) fővárosa volt. Heidelberg tágas, téglalap alakú óvárosa telis-tele szépséggel. Egy internetes honlap 119 programot és látnivalót kínál a városban. A heidelbergi a legelső kálvinista egyetemek egyike, ahol sok magyar diák is tanult. A város egyetemét Ruprecht fejedelem alapította, s a mi Mátyás királyunk kortársa, a jó nevű Őszinte Fülöp fejedelemsége idején vált európai hírűvé.

Kínaiak, fehérek, feketék

Jómagam Romsics Ignác professzor előadásában hallottam arról a tudományos, nemzetközi felmérésről, amely azt vizsgálta, milyen erős az egyes népek nemzeti identitása ma. Európa legnacionalistább népe az ír, a legkevésbé nacionalista pedig a német. (A magyar a középmezőnyben található – a kutatás sem a szélsőjobb „nincs nemzeti identitásunk” siránkozását, sem a mai nacionalizmus miatti liberális aggodalmakat nem igazolja). A németek viszonylag gyenge nemzeti identitása nyilván a második világháborús, szörnyűséges német szerep bűntudatos visszahatása. Konrád György szerint a fajelmélet: ad abszurdum vitt nacionalizmus. Neonácik persze a mai Németországban is akadnak, de kisebb arányban, mint hazánkban, Szlovákiában, Görögországban, Ukrajnában. Az igazi különbség azonban nem is a radikális szélsőjobboldal számszerű arányában, hanem társadalmi fogadtatásában van: míg nálunk gyakorta nemtudás vagy közöny, itt nagyon erős és tömeges elutasítás a részük.

A Rajna-vidék és Frankfurt sokkal inkább multikulturális, mint Stuttgart vagy – Berlin kivételével – a keleti országrészek. Látni néha kínai-német vagy vietnami-német vegyes házasságokat. Véletlenül tanúja voltam, amikor egy kínai asszony szintén kínai rasszjegyeket mutató lányaival folyékony németséggel beszélt – talán már az anya is Németországban született. Frankfurtban egy parkban olyan jelenetet láttam, melyről azt hihetni, csak amerikai, jó szándékú tanmese-filmjelenetekben létezik: fehér és fekete fiatalember üdvözölte egymást öleléssel, a legnagyobb szeretettel. Ugyancsak Frankfurtban, pár éve egy török nyerte a képviselő-választásokat – a szocdemek színeiben indult.