Csökönyös, sok tekintetben magának való ember volt Gedeon József, aki elhatározta, hogy világszínvonalú produkciókat visz a fősodorból kieső, autósztrádán nem megközelíthető, imádott szülővárosába, Gyulára. Ezt a tervét módszeres következetességgel, tűzön-vízen át meg is valósította. Pedig akadtak ellenhuhogók, akik azt mondták, hogy a földkerekség színvonalas fesztiváljain is díjat nyert produkciók létrehozóinak eszük ágában nem lesz úttalan utakon odautazniuk. Ez amúgy is megfizethetetlen, és, ha még össze is jönne egy és más, a Várfürdőben önfeledten kikapcsolódók nem fognak magas kultúrára jegyet váltani estére.
De Gedeon hajthatatlan volt és végletekig elszánt. Korábban vezetett jazz klubot, irányította a Fiatal Értelmiségiek Klubját, filmklubot is szervezett, pár évig kulturális osztályvezető is volt a gyulai önkormányzatnál. Eszébe vette, hogy feltétlenül szükség lenne egy jazz fesztiválra. Ötletét megosztotta Sík Ferenccel, a Várszínház akkori igazgatójával, aki szabad utat biztosított neki. Aztán 1995-től, pályázat útján, már ő állt a Gyulai Várszínház élén. És innentől kezdve nem volt megállás.
Nívós összművészeti fesztivált teremtett nyaranta a városban. Messze földön híres jazz bandák érkeztek a hívására. Átcsaklizta Zsámbékról, az ugyancsak karizmatikus egyéniségtől, Mátyás Iréntől, akivel közösen megalapította a Szabadtéri Színházak Szövetségét, a tematikus fesztivál gondolatát, és Shakespeare Fesztivált szervezett. Oda szintén messze földről érkeztek olyan híres produkciók, amelyek nálunk csak Gyulán voltak láthatók. Egyik kezdeményezője és alapítója volt az Európai Shakespeare Fesztiválok Hálózatának. Olyan irigylésre méltó fantaszta volt, aki képesnek bizonyult arra, hogy meg is valósítsa álmait.
Bámulni való volt kitartása, energiája, megszállottsága arra, hogy értéket közvetítsen, ha törik, ha szakad, ha pénzt vonnak el, ha pénzt kell sebtében szerezni. Ehhez mi tagadás, rendelkezett összeköttetésekkel, de biztos ízléssel is: amit megszerzett, nem pazarolta gagyira. Aki az ő szervezésében Gyulára hívott produkciókra ellátogatott, szinte mérget vehetett arra, hogy színvonallal találkozik.
Propagandára, fényűző reprezentációra nem sokat költött, váltig bízott benne, hogy a jó bornak nem kell cégér, ami nem volt mindig igaz. Előfordult, hogy a hodály jellegű művelődési házban olyan produkció esetében is, amiért mindenütt másutt akár öldöklés indult volna a belépők bitorlásáért, félház volt. De neki ez nem szegte kedvét, váltig ment előre a maga által kialakított úton, és csodákat vitt Gyulára, amivel komoly rangot is kivívott magának.
Megszállott volt, kivétel nélkül minden egyes előadáson ott volt, és nem érdekelték a mellékes dolgok. Egy-egy vendégjáték utáni bankett megszervezéséhez nem értett. Gyakran műanyag pohárba került a pezsgő, vacak volt a pogácsa, a szendvicsek, de érződött a szeretet, sőt rajongás, ahogy ezeket adja, ahogy pár keresetlen szót dörmög az orra alá, és nem lehetett rá haragudni, hiszen elérte, hogy rangot jelentett fellépni Gyulán.
Nem verte nagy dobra, hogy megtámadta a gyilkos kór. Amikor azonban ezt megtudta, még gyorsan megvalósította egy magán álmát is: elment világ körüli útra, de nem luxus szállodákban lakott, hanem családoknál, amit persze viszonozni kellett. (Rendszerint így utazott máskor is.) Ez a nagydarab, egykor bivalyerős ember a nyáron már alig tudott lábra állni. A Várszínház előtt kiszállt autójából, átkecmergett egy villanykocsiba, valahogy azzal jutott fel oda, ahol egyébként is ülni szokott. Nem engedte, hogy segítsenek neki.
Gedeon Józsefnek egy lánya van, de egyedül élt. Megszokta, hogy általában magára van utalva, miközben a munkában akadtak segítői. Bár azért ő sok tekintetben egyszemélyes intézmény volt - a maga mentalitása, ízlése szerint alakította a dolgokat, így minden bizonnyal hatalmas űrt hagy maga után.
