Az elérhetetlen Nyugat

Publikálás dátuma
2016.11.29 06:45
Fabricius Gábort minden saját tapasztalata segíti az írásban FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fabricius Gábor Más bolygó című első regényében a rendszerváltás után Nyugatra utazik a főhős, Wunder, hogy ráleljen a szabadságra. A kreatíviparból érkezett író művében számos kérdést felvet: mit jelent kelet-európainak lenni, mit jelent szabadnak lenni és létezik-e még az a Nyugat, melyre 1989 előtt vágytunk.

- A Más bolygó című regénye két szálon fut. Az első a napjainkban játszódik, melyben az ötvenes éveiben járó televízió igazgatót, Wundert követhetjük nyomon, aki miután kirúgják az állásából, útnak indul Nyugat felé. A másik szál már közvetlenül a rendszerváltás után játszódik, melyben a tizenéves Wunder két társával autóstoppal indul el Nyugat-Európába. Ez a két karakter valójában Fabricius Gábor akar lenni?

- Inkább nem mint igen. A fiatal és az idős Wunder olyan két végpontot jelent, mely a legjobban dramatizálja azt, hogy mi történt velünk Magyarországon az elmúlt huszonöt évben. És bár a történetnek egy főszereplője van, annak fiatal és idős énje gyakorlatilag két külön karakter. A fiatal Wunder még idealista, alig várja, hogy megismerje Nyugat-Európát, míg az időskori Wunder egy kiégett, életunt felnőtt.

- Ez az első regénye, hogyan született meg?

- Az írás során számos tapasztaláson megy át az ember. Utánanéz a korrajznak, eszébe jutnak régi emlékek, érzések és ismerősök az életéből. Ha a rendszerváltásról és az emlékeimről tíz évvel korábban írtam volna egy könyvet, teljesen más szöveg született volna.

- Miért nem írta meg a könyvet már korábban?

- Az írásnál az időnek nagy szerepe van. Az időt mi csak a saját észlelésünkön keresztül tapasztaljuk meg. Az idő múltával egyes emlékek elpárolognak, mások megerősödnek, míg végül marad valami pálinkaszerű párlat, ami körülbelül hetven fokos. Szükségem volt arra, hogy múljanak az évek, hogy eltűnjenek a felesleges érzetek.

- Ön tizenöt évig a Republic Group nevű kreatívügynökség kreatív igazgatója volt. Mennyiben segített ez a tapasztalat Wunder megteremtésében?

- Minden saját tapasztalat segít az írásban. A regényem viszont nem rólam szól, nem egy önéletrajzi írás. Én azt akartam megírni, hogy a magyarok zusammen, közösen mit éltek meg a rendszerváltás óta az amerikai típusú vezetői kultúrából.

- A regényben központi kérdés, hogy melyek a különbségek a Kelet- és Nyugat-Európa nemzetei között. Ön szerint a mai Magyarország inkább a Nyugathoz vagy a Kelethez tartozik?

- A regényben én az átmenetiség korszakáról és Magyarországról mint az átmenetiség földjéről beszélek. Magyarország örökös mozgásban van ezen a Kelet-Nyugat tengelyen. Nincsen egy fix pont, ahol megnyugodna. Az életem során ez világossá vált.

- Milyen élettapasztalat erősítette meg Önben ezt?

- A Kádár-korszakban nőttem fel, aztán jött a rendszerváltás, utána következett a liberális demokrácia, most pedig megérkeztünk az illiberális demokráciába. Állandó útkeresésben vagyunk. Minden instabil.

- Elérünk valaha is egy stabil pontot?

- Nem. De pont ez a lényege ennek a sztorinak.

- Ebben az instabillá váló folyamatban a reklámiparnak milyen szerepe volt a rendszerváltás után?

- A reklámipar egy eredménye volt a rendszerváltásnak. A reklámok ugyanis nyíltan, explicit módon jelenítik meg a vágyainkat. Az illúziók és vágyak pedig nagyobbak és szebbek mint a valóság. Éppen ezért a reklám az elmúlt huszonöt év emblematikus kifejeződése.

- A regényszereplői a szabadságot akarják megtapasztalni. Ön számára mit jelent a szabadság?

- A szabadság az, ha a belső iránytűd jól működik. Ha valaki önazonos magával.

- Manapság Magyarországon könnyű vagy nehéz önazonosnak lenni?

- Szerintem azért képtelenség, mert az emberek nem tudják, hogy kicsodák valójában. A huszadik század során elvették tőlük az identitásukat. Nem tudják, hogy milyen értékek mentén gondolkodnak.

- Amikor Hegyeshalomnál Wunder átlépi a határt, rögtön megállapítja, hogy az osztrákoknál még a fű is zöldebb. Ezt a hatalmas különbséget ma is látjuk. Miért van az, hogy Szombathelyen még mindig kevésbé jók az állapotok, míg a másik oldalon Graz virágzik?

- A válasz: az önbizalom. Nálunk a történelem állandóan arról szólt, hogy szisztematikusan hogyan osztod meg a társadalmat, majd az embereket hogyan fosztod meg az identitásától, miként formálod őket mássá, mint aminek születtek. Mi ez, ha nem az orwelli világ?

- A könyvben az idős Wunder is Nyugatra utazik. A történet jelenében azonban teljesen elsötétül az ég, az egész világon beköszönt az apokalipszis. Mit akart ezzel üzenni?

- A rendszerváltás utáni Nyugat, ahová vágytunk, már teljesen megszűnt. Vagyis ahová ma vágyunk az egy huszonöt évvel ezelőtti, a kádárizmusból szemlélt Nyugat. Ebből következik, hogy soha nem is fogunk oda megérkezni. Ez okozza a frusztráltságunkat.

- A regényben a ’89 utáni korszakot „a szabadulás korának” nevezi. Mit ért ezalatt?

- A világháború kitörésétől a rendszerváltásig Magyarország börtönben élt. A regény írásakor az érdekelt, hogy milyen az a társadalom, mely – átvitt értelembe véve – a cellájában ült. Akit hosszú időre leültetnek, majd szabadon engedik, annak újra kell tanulnia mindet. Újra kell tanulnia a szabad életet. Ez pedig nehéz feladat, mivel korábban senki nem tanította meg neki.

- Sikerül valaha is megtanulnunk?

- Ebben a regényben leszámoltam az illúzióval, hogy Magyarország a Nyugat része. Történelmi okok miatt nem tud az lenni. Pedig ebben nagyon hittem. Ezért is lettem reklámos. Számomra a szabadság, a szabad verseny és a piac a reklámokban mutatta meg magát. 1989 előtt egy olyan országban, melyben nem volt rendes árukínálat és nem volt rendes fogyasztás, ott a reklámok mást jelentettek mint ma. Hittem, hogy majd a reklámok segítik a nyugatias gondolkodást. De nem így történt.

- Ebből milyen következtetést vont le?

- Rájöttem, hogy a kapitalizmusban sem lehetséges minden. Nem lehet azt mondani, hogy a határ a csillagos ég. Ez nem egy kelet-európai szlogen. Nagyobb volt a horizont 89-ben. De nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. A regényemben ezért is sötétül be egész Európa.

- Zavarja, hogy már nem látja a csillagos eget?

- Ahhoz szoktam hozzá, hogy látom. És most furcsa, hogy eltűnt. De emiatt nem vagyok csalódott. Csak reálisan szemlélem a helyzetet.

Névjegy
Fabricius Gábor 1975-ben született, Londonban a Central Saint Martins College-ban szerezte diplomáját, majd kreatív szakemberként kezdett dolgozni. 2000-ben Cannes-ban elnyerte az Arany Média Oroszlán díjat. 2010 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára. Több rövidfilmet is rendezett, melyek közül a Sintér című munkáját a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon is bemutatták, 2015-ben Huszárik Zoltán díjat kapott. Korábban megjelent egy novellás kötete Puha neon fejlövés címmel.

Fel sem vetődött az ExperiDance megszűnése

Publikálás dátuma
2019.04.18 13:58
Az Experidance művészetéhez hozzátartozik, hogy papíron napi három előadásra is képes
Fotó: MTI/ KOSZTICSÁK SZILÁRD
Nyolc táncos távozott Román Sándor együtteséből, de arról szó sincs, hogy feloszlana a tizenkilenc éves társulat.
A Táncélet (illetve a Corn & Soda) cikke alapján csütörtökön több online lap arról számolt be, hogy tizenkilenc év után megszűnik az ExperiDance Tánctársulat, ám ebből egy szó sem igaz – nyilatkozta a Népszavának a társulat ügyvezető igazgatója, társtulajdonosa, Vona Tibor. – Valóban több előadásunk elmarad, mivel nyolc szólista távozott az együttesből. A színpadi minőségben viszont nem kötünk kompromisszumot: nem tudtuk olyan gyorsan betanítani a helyükre érkezetteket, és nem kívántuk megnyirbálni a produkciókat. Tizenkilenc év és háromezer előadás után egy-két előadást leállítottunk, ebből kerekedett ez az egész. Ez roppant szomorú, elkeserítő. Mint ügyvezető, én nagyon rosszul végezném dolgomat, ha ennyi idő alatt egy tizenkilenc éves, három-négymilliárd forint értékű brandet lerombolnék azzal, hogy néhány előadást nem mutattunk be. Ráadásul az ExperiDance nemcsak tánctársulat, hanem egy nagyobb portfolió, egy cégcsoport - tette hozzá. Tizenötmillió forintot visszafizettünk a nézőknek az elmaradt előadások miatt – mondta Vona Tibor. − Más társulatok is leállnak, hogyha éppen a repertoárt frissíteni vagy betanítani kell, ebben semmi újdonság nincsen. Mi folyamatos műsorszolgáltatók voltunk, most a logisztikát nem sikerült tökéletesen összeraknunk, de csak ennyi történt, semmi extra. A Győri Balett is leállt egy időre, miután az együttes vezetője, Markó Iván távozott, de nem szűnt meg. Vona Tibor cáfolja a az elmaradó tao-pénzekkel kapcsolatos híreket is. Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő visszaigazolta, hogy érvényesnek tartja az EPER-pályázatunkat. (Az előadó-művészeti társaságiadó-támogatás megszüntetését kompenzálandó a kormány az előadó-művészeti szféra közvetlen támogatásának új pályázati rendszerét alakította ki – a szerk.) Most várjuk, hogy mennyi – a taót kiváltó − támogatást kapunk az új kulturális finanszírozási rendszerben - közölte lapunkkaL. 
 Vona Tibort nagyon bosszantja, hogy a rossz hír azonnal felkapott hír lesz, ráadásul úgy, hogy nem is igaz. – A Schwajda György vezette kaposvári színházban, vagy a Jordán Tamás-féle Nemzeti Színházban is előfordult, hogy több hónapot csúszott egy premier, de azokból nem lett ekkora rémhír.  Tizenkilenc éve működünk, nagyon kevés ilyen társulat van Magyarországon. A pályatárs együttesek általában ilyenkorra már megszűnnek, vagy személyi ellentétek, vagy a pénz hiánya, vagy az ötlettelenség miatt. Az ExperiDance – és ezt nem csak az elfogultság mondatja velem – e szempontból is hungarikum – mondta Vona Tibor.

Az ExperiDance

2000-ben alakult Magyarország első magántánctársulataként. Alapítója Román Sándor koreográfus, táncművész és Vona Tibor producer. Az ExperiDance a RaM Colosseum rezidens művészeti együttese annak megnyitása, 2011 tavasza óta. Eddig mintegy két tucat produkció kötődik az együttes nevéhez, művészeti hitvallása, hogy „a tüzes magyar táncokat népszerű nemzetközi és modern irányzatokkal” szelídítse meg, fokozza a végletekig. Tagjai magasan képzett táncosok. Látványos show-it eddig több mint 2,5 millióan látták. A tao támogatási rendszer – amely a jegyárbevétel 80 százalékáig adhatott kompenzációt − egyik legnagyobb nyertese volt a társulat.

A társulat közleménye

Az ExperiDance menedzsmentje a honlapján is cáfolta a társulat megszűnéséről szóló hírt, amit alább közlünk. >>„A társulat tulajdonosai nem döntöttek a társulat felbomlása mellett, erre vonatkozóan tulajdonosok között semmilyen belső tárgyalás nem történt.   A repertoár bemutatása időszakosan lett csak leállítva, melynek oka nyolc kiváló, tapasztalt táncművész rövid időn belüli távozása, akiknek többsége fajsúlyos, többnyire szólista szerepeket töltött be a darabjainkban. A színpadi minőség tekintetében a művek megnyirbálásával, csak félig felkészült szereplőkkel nem kívánunk színpadra állni, ebben nem kívánunk kompromisszumot kötni magunkkal, hiszen ezzel azonnal becsapnánk a leghitelesebb véleményformálóinkat, a nézőinket! A főszerepek visszapótlása az ExperiDance székházának professzionális próbatermi körülményei között jelenleg is zajlik. A társulat aktivitását napi szinten szervező szakmai és értékesítő menedzsmentnek nincs tudomása arról, hogy Román Sándornak lenne egy „újonnan szerződött” tánctársulata. Román Sándor ugyanazokkal a táncművészekkel dolgozott az elmúlt héten, időszakban is, akikkel az elmúlt egy évben is dolgozott. A társulat minden erejével és tudásával arra törekszik, hogy számtalan szerződéses kötelezettségének eleget téve mielőbb újra színpadra lépjen, olyan minőségben, mely minőség alapján anno kiérdemelte nézőitől a „Ritmus Ünnepe” kitüntető jelzőt!<<

Frissítve: 2019.04.18 14:06

Egy hiteles ember – Film a pápáról, aki nem akart pápa lenni

Publikálás dátuma
2019.04.18 12:00

A türelem egyházfője, aki friss levegőt akar engedni az egyházba: új oldaláról ismerhetjük meg Ferenc pápát Wim Wenders filmjéből.
Ferenc pápának sokféle arcát ismerjük. Az egyszerű emberét, aki 2003-as megválasztása után bongiornóval köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt tízezreket, s lemondott az Apostoli Palota pompájáról. A jóságos atyáét, Szent Ferenc követőjéét, aki felhívja, felkeresi a bajba jutottakat, a gyászolókat, a betegeket, az emberi méltóságukban megsértetteket, a bebörtönzötteket, hogy erőt adjon nekik. A forradalmárét, aki a társadalom peremére jutottakat, a szegényeket, a menekülteket, a munkanélkülieket karolja fel. A szigorú főpásztorét, aki keményen inti a fiatalokat arra: legyenek bátrak, vállaljanak nagyobb szerepet a társadalomban. De egyre többször találkozhatunk azzal a pápával, aki a testvériség, a párbeszéd üzenetét hirdeti a világban. Aki elmegy a muzulmán országokba, gesztusokat tesz a zsidóknak, a pravoszlávoknak, hogy arra emlékeztesse őket: a vallások nagy része egy tőről fakad, s azt keressék, ami összeköti, s nem azt, ami szétválasztja őket.
Azt gondolhatnánk, mindent tudunk már a pápáról. Wim Wenders Ferenc pápa – Egy hiteles ember című filmjének azonban éppen az a legnagyobb értéke, hogy egy eddig ismeretlen arcát is bemutatja. A „türelem pápáját” ismerjük meg, aki nem fukarkodik paptársainak bírálatával. Úgy véli, sokan az egyházból „süketek”, nem hallják meg, mit mondanak az emberek. A pápa megértette, amit már a II. vatikáni zsinat pápája, XXIII. János is felismert: „friss levegőt” kell engedni az egyházba. Próbál is haladni az által kijelölt úton, ám időnként bizony ő is megakad, lelassul, túl nagy az ellenszél. Ezzel előre is számolt. „Sosem akartam pápa lenni” – árulta el egy gyermeknek.
Wim Wenders munkáját a Vatikán is segítette, több mint két évig kísérhette a pápát, aki minden kérdésre őszintén válaszolt. Ám nemcsak az egyházfő személyiségét ismerhetjük meg jobban, kiviláglik az is, milyen egyházat is szeretne. A szegények, az odafigyelés, a nyitottság egyházát képzeli el. „Nem lehet két urat szolgálni, vagy az Urat, vagy a pénzt szolgáljuk. Az Evangélium középpontjában is a szegények állnak” – figyelmeztet. „Nemet mondunk az egyenlőtlenséget szolgáló gazdaságpolitikára” – mondja latin-amerikaiak előtt az egyik bejátszás szerint. Tudja, hogy megannyi, ahogy fogalmaz, járvány fenyegeti az egyházat. Hírnevét csorbítják azok a papok, akik szexuális bűncselekményeket követtek el. „Ez az egyik legsúlyosabb bűn” – hangsúlyozza, ezért polgári bíróság előtt kell felelniük tettükért.
A filmben egy sor archív felvétel tűnik fel, amelyek egyértelműen bizonyítják: Ferenc személyiségét nem változtatta meg a pápaság, mindig, még Buenos Aires érsekeként ugyanazt a programot próbálta megvalósítani. A szeretet programját. Ez azonban csak akkor győzedelmeskedhet, ha leomlanak lelki falaink. A belső és külső falak csak a megosztást szolgálják. Meg kell védenünk a Földet – figyelmeztet 2015 júniusában megjelent Laudatio si enciklikájában. „Párbeszédet kell folytatni a tudományos élet képviselőivel” – magyarázza a filmben -, hogy megőrizzük a Teremtés csodáit, természeti értékeinket. S ami a legfontosabb: a megbocsátás egyházára van szükség. Éppen az vétkezik, aki mást vádol bűnnel – mutat rá. Wim Wenders filmjéből egy olyan személyiséget ismerhetünk meg, aki valóban jobbá, igazságosabbá akarja tenni a világot és senki sem térítheti le erről az útról. Hogy célba ér-e? Ehhez – mint mondja – a hívők imáira is szüksége van. Ám a film arra a következtetésre jut, hogy a pápa már eddig is nagyon nagy utat tett meg.

INFÓ

Ferenc pápa – Egy hiteles ember Bemutatja a Pannonia Entertainment

Frissítve: 2019.04.18 12:00