Az elérhetetlen Nyugat

Publikálás dátuma
2016.11.29 06:45
Fabricius Gábort minden saját tapasztalata segíti az írásban FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /
Fabricius Gábor Más bolygó című első regényében a rendszerváltás után Nyugatra utazik a főhős, Wunder, hogy ráleljen a szabadságra. A kreatíviparból érkezett író művében számos kérdést felvet: mit jelent kelet-európainak lenni, mit jelent szabadnak lenni és létezik-e még az a Nyugat, melyre 1989 előtt vágytunk.

- A Más bolygó című regénye két szálon fut. Az első a napjainkban játszódik, melyben az ötvenes éveiben járó televízió igazgatót, Wundert követhetjük nyomon, aki miután kirúgják az állásából, útnak indul Nyugat felé. A másik szál már közvetlenül a rendszerváltás után játszódik, melyben a tizenéves Wunder két társával autóstoppal indul el Nyugat-Európába. Ez a két karakter valójában Fabricius Gábor akar lenni?

- Inkább nem mint igen. A fiatal és az idős Wunder olyan két végpontot jelent, mely a legjobban dramatizálja azt, hogy mi történt velünk Magyarországon az elmúlt huszonöt évben. És bár a történetnek egy főszereplője van, annak fiatal és idős énje gyakorlatilag két külön karakter. A fiatal Wunder még idealista, alig várja, hogy megismerje Nyugat-Európát, míg az időskori Wunder egy kiégett, életunt felnőtt.

- Ez az első regénye, hogyan született meg?

- Az írás során számos tapasztaláson megy át az ember. Utánanéz a korrajznak, eszébe jutnak régi emlékek, érzések és ismerősök az életéből. Ha a rendszerváltásról és az emlékeimről tíz évvel korábban írtam volna egy könyvet, teljesen más szöveg született volna.

- Miért nem írta meg a könyvet már korábban?

- Az írásnál az időnek nagy szerepe van. Az időt mi csak a saját észlelésünkön keresztül tapasztaljuk meg. Az idő múltával egyes emlékek elpárolognak, mások megerősödnek, míg végül marad valami pálinkaszerű párlat, ami körülbelül hetven fokos. Szükségem volt arra, hogy múljanak az évek, hogy eltűnjenek a felesleges érzetek.

- Ön tizenöt évig a Republic Group nevű kreatívügynökség kreatív igazgatója volt. Mennyiben segített ez a tapasztalat Wunder megteremtésében?

- Minden saját tapasztalat segít az írásban. A regényem viszont nem rólam szól, nem egy önéletrajzi írás. Én azt akartam megírni, hogy a magyarok zusammen, közösen mit éltek meg a rendszerváltás óta az amerikai típusú vezetői kultúrából.

- A regényben központi kérdés, hogy melyek a különbségek a Kelet- és Nyugat-Európa nemzetei között. Ön szerint a mai Magyarország inkább a Nyugathoz vagy a Kelethez tartozik?

- A regényben én az átmenetiség korszakáról és Magyarországról mint az átmenetiség földjéről beszélek. Magyarország örökös mozgásban van ezen a Kelet-Nyugat tengelyen. Nincsen egy fix pont, ahol megnyugodna. Az életem során ez világossá vált.

- Milyen élettapasztalat erősítette meg Önben ezt?

- A Kádár-korszakban nőttem fel, aztán jött a rendszerváltás, utána következett a liberális demokrácia, most pedig megérkeztünk az illiberális demokráciába. Állandó útkeresésben vagyunk. Minden instabil.

- Elérünk valaha is egy stabil pontot?

- Nem. De pont ez a lényege ennek a sztorinak.

- Ebben az instabillá váló folyamatban a reklámiparnak milyen szerepe volt a rendszerváltás után?

- A reklámipar egy eredménye volt a rendszerváltásnak. A reklámok ugyanis nyíltan, explicit módon jelenítik meg a vágyainkat. Az illúziók és vágyak pedig nagyobbak és szebbek mint a valóság. Éppen ezért a reklám az elmúlt huszonöt év emblematikus kifejeződése.

- A regényszereplői a szabadságot akarják megtapasztalni. Ön számára mit jelent a szabadság?

- A szabadság az, ha a belső iránytűd jól működik. Ha valaki önazonos magával.

- Manapság Magyarországon könnyű vagy nehéz önazonosnak lenni?

- Szerintem azért képtelenség, mert az emberek nem tudják, hogy kicsodák valójában. A huszadik század során elvették tőlük az identitásukat. Nem tudják, hogy milyen értékek mentén gondolkodnak.

- Amikor Hegyeshalomnál Wunder átlépi a határt, rögtön megállapítja, hogy az osztrákoknál még a fű is zöldebb. Ezt a hatalmas különbséget ma is látjuk. Miért van az, hogy Szombathelyen még mindig kevésbé jók az állapotok, míg a másik oldalon Graz virágzik?

- A válasz: az önbizalom. Nálunk a történelem állandóan arról szólt, hogy szisztematikusan hogyan osztod meg a társadalmat, majd az embereket hogyan fosztod meg az identitásától, miként formálod őket mássá, mint aminek születtek. Mi ez, ha nem az orwelli világ?

- A könyvben az idős Wunder is Nyugatra utazik. A történet jelenében azonban teljesen elsötétül az ég, az egész világon beköszönt az apokalipszis. Mit akart ezzel üzenni?

- A rendszerváltás utáni Nyugat, ahová vágytunk, már teljesen megszűnt. Vagyis ahová ma vágyunk az egy huszonöt évvel ezelőtti, a kádárizmusból szemlélt Nyugat. Ebből következik, hogy soha nem is fogunk oda megérkezni. Ez okozza a frusztráltságunkat.

- A regényben a ’89 utáni korszakot „a szabadulás korának” nevezi. Mit ért ezalatt?

- A világháború kitörésétől a rendszerváltásig Magyarország börtönben élt. A regény írásakor az érdekelt, hogy milyen az a társadalom, mely – átvitt értelembe véve – a cellájában ült. Akit hosszú időre leültetnek, majd szabadon engedik, annak újra kell tanulnia mindet. Újra kell tanulnia a szabad életet. Ez pedig nehéz feladat, mivel korábban senki nem tanította meg neki.

- Sikerül valaha is megtanulnunk?

- Ebben a regényben leszámoltam az illúzióval, hogy Magyarország a Nyugat része. Történelmi okok miatt nem tud az lenni. Pedig ebben nagyon hittem. Ezért is lettem reklámos. Számomra a szabadság, a szabad verseny és a piac a reklámokban mutatta meg magát. 1989 előtt egy olyan országban, melyben nem volt rendes árukínálat és nem volt rendes fogyasztás, ott a reklámok mást jelentettek mint ma. Hittem, hogy majd a reklámok segítik a nyugatias gondolkodást. De nem így történt.

- Ebből milyen következtetést vont le?

- Rájöttem, hogy a kapitalizmusban sem lehetséges minden. Nem lehet azt mondani, hogy a határ a csillagos ég. Ez nem egy kelet-európai szlogen. Nagyobb volt a horizont 89-ben. De nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. A regényemben ezért is sötétül be egész Európa.

- Zavarja, hogy már nem látja a csillagos eget?

- Ahhoz szoktam hozzá, hogy látom. És most furcsa, hogy eltűnt. De emiatt nem vagyok csalódott. Csak reálisan szemlélem a helyzetet.

Névjegy
Fabricius Gábor 1975-ben született, Londonban a Central Saint Martins College-ban szerezte diplomáját, majd kreatív szakemberként kezdett dolgozni. 2000-ben Cannes-ban elnyerte az Arany Média Oroszlán díjat. 2010 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára. Több rövidfilmet is rendezett, melyek közül a Sintér című munkáját a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon is bemutatták, 2015-ben Huszárik Zoltán díjat kapott. Korábban megjelent egy novellás kötete Puha neon fejlövés címmel.

2016.11.29 06:45

Kitárt karok a Millenárison

Publikálás dátuma
2019.02.15 20:25
Felfrissült a teátrum homlokzata, így a Millenáris Park arculata is
Fotó: Népszava/ Vajda József
Zártkörű gálaest keretében pénteken adták át a Nemzeti Táncszínház új épületét a Millenárison. Zoboki Gábor vezetőtervező beépítette a volt szabadtéri színpadot, új próbatermek és mobilterek is létrejöttek.
Kérdés, hogy tényleg hazatalált-e a Nemzeti Táncszínház, azzal, hogy tegnaptól birtokba veheti új játszóhelyét a Millenárison. A Millenáris és az intézmény vezetése reményei szerint igen. Az előzmény mindenesetre tartogatott néhány nem várt mozzanatot (lásd keretes írásunk). Amikor kiderült, hogy a Nemzeti Táncszínháznak el kell költöznie a Várból, rögtön a Millenáris Park E épületére esett a választás. Az egykori Ganz csarnok a 2000-es évek elején tévéstúdióként működött, majd színházi és más jellegű produkciókat fogadott be. A mostani átalakítást a ZDA-Zoboki Építésziroda jegyzi.

Újdonság, hogy eltűnt a főbejárat elől a szabadtéri színpad, helyét egy előcsarnok veszi át, amely kissé hasonlít a Művészetek Palotája fogadóterére. A padozat színházzá, a lépcső pedig nézőtérré alakítható. Kétségtelen impozáns látványt nyújt a megújult homlokzat és az előcsarnok is. Utóbbi felett kapott helyet a térben „lebegő” 120 fős kisterem, amely csonkakúpszerűen lóg be az előcsarnok fölé. A korábbi stúdiótérből multifunkcionális színházi térré alakították a 368 főt befogadó nagytermet. A székek félretolhatók, ezért tetszés szerint koncerteket, gálavacsorákat, vagy konferenciákat is be tudnak majd fogadni. Az egykori transzformátorház  belső tere két próbateremmel és baletteremmel is bővült. A beruházás összköltsége elérte a 4,6 milliárd forintot.

Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház főigazgatója elmondta, hogy a következő napokban rendezik meg az új állandó játszóhelyükön a Budapest Táncfesztivált. A sorozaton huszonnégy előadás szerepel, budapesti bemutatók, valamint külföldi vendégelőadások. A Millenárison alapvetően balett-, néptánc- és kortárs produkciókat fogadnak be, de a továbbiakban is tartanak majd a Művészetek Palotájában is előadásokat. A két játszóhelyen márciusban összesen harminchárom előadást láthat a közönség. Az idei költségvetésük 622 millió, de az üzemeltetési költségek növekedése miatt tárgyalnak arról a fenntartóval, az Emberi Erőforrások Minisztériumával, hogy miként juthatnak plusztámogatáshoz.   

„Az építészet kaméleonlétét meg kell érezni”

Zoboki Gábor építész úgy véli, egy olyan szimbólumrendszert kívántak kialakítani, amely ott marad a látogatók fejében. Az egyre szaporodó állami megrendeléseiről is kérdeztük.    - A zenei kötődése eddig is ismert volt, a Nemzeti Táncszínház bejárásán viszont elmesélte, hogy korábban táncolt is, azért az többeket meglepett. - Az én generációm gyerekként úgy járhatta a világot, hogy vagy az élsportban jeleskedett, vagy a művészetben, amatőr együttesekben. Én Franciaországba, Németországba táncosként jutottam el, a Bartók Táncegyüttes tagjaként. De tizennyolc évesen ezt az egészet abbahagytam. És milyen érdekes, hogy ötvenhat évesen valamilyen módon a tánc újra megjelent az életemben.

- A mostani tervezésnél profitált abból, hogy annak idején táncolt? - Hogyne, sok mindent tudtam, amit aki nem táncolt, nem tudhat. Például, hogy milyen módon kell egy öltözőt elhelyezni és sorolhatnám. Az építészet kaméleonlétét meg kell érezni, ha ez nem történik meg, akkor utólag kezdik átalakítani azt az épületet, amit az ember tervezett, és ez nem jó. Az építésznek saját érdeke, hogy feltárja egy ház anatómiáját, illetve a lélektanát. Nekem szerencsém van, hogy ez már a többedik olyan munka, amelynek az eredménye a kulturális profil. Ezek mind a Müpától az Operaház felújításáig egy tanulópálya állomásai.

- A táncszínház esetében mi volt a fő cél, ami a tervezést illeti? - Egy meglévő házat akartunk tervezői szempontból úgy átírni, hogy kifejezzük a lendületet, a dinamikát.
 
- Nem jelentett túl nagy kötöttséget, hogy nem egy teljesen új teret kellett tervezni? - A kötöttség csupán a szerkezetet jelenti, a gépészetet, a világítást, a burkolatokat nem. És ez a kötöttség ebben az esetben inkább előnyt jelentett. Például azért, mert azt a szegecselt acéltartót, amelyen a Nemzeti Táncszínház áll, már nem tudnák ma legyártani. És egyébként is nagyon élvezetes egy ház történetében visszautazni, úgy, hogy közben az ember az épület jövőjét tervezi. Egy táncszínház esetében pedig különösen fontos a tradíció, miközben a következő évtizedekre is gondolni kell.
- Azt hogy élte meg, hogy azt az épületet is az önök tervei alapján alakították át, ahonnan el kellett jönni a táncszínháznak és az új helyét is önök formálhatták meg? - Ez csak egy szellemi furcsaság. Ha valaki azt gondolta, hogy egy valamikori templomtérben helyén van egy színház, az tévedett. A mostani új Nemzeti Táncszínház pedig egy új kulturális centrumot kínál Budán, ami szerintem rendkívül lényeges.

- A mostani épület fő tervezői ötlete a szabadtéri színpad beépítése? - Ez a ház felfogható egy háromhajós bazilikaként. Egy háznak kell, hogy legyen arca. A szabadtéri színpad beépítésével ezt szerettük volna elérni. Az új előcsarnokkal egy akcióteret szerettük volna létrehozni, amely sok mindenre alkalmas. Emellett pedig egy olyan szimbólumrendszert kívántunk kialakítani, amely ott marad a látogatók fejében. Egy szájat, egy széttárt kart jelképez a beépítés.
- Ön mostanában itthon több állami megrendelést kapott. Nem tart attól, hogy ezért megbélyegzik? - Ha egy építész megérzi a szakmai lehetőséget, akkor igyekszik élni vele. Azt, hogy ezt ki miként ítéli meg, nem az én dolgom kommentálni. Az irodánk folyamatosan kap külföldi megbízásokat és piaci megrendeléseket is. Alkotói szempontból pedig az a kérdés, hogy ez a ház méltó módon reprezentálja-e a magyar nemzeti tánc műfaját, és a karmelita kolostor méltó módon reprezentálja-e a Miniszterelnökséget.

„Hajléktalanság” három és fél évig

A Táncfórum jogutódjaként 2001-ben alapították a Nemzeti Táncszínházat, amely otthonául még abban az évben megkapta a Várszínház, azaz az egykori Karmelita kolostor épületét a budai várban. Miután az ingatlant a miniszterelnök rezidenciájának szemelték ki, 2014 júliusában kormányhatározat született arról, a táncszínházat innen kiköltöztetik, az intézmény pedig a 2015–16-os színházi évadot már új otthonában, a Millenáris Teátrum részben átalakított épületében kezdheti meg. 2014 nyarán utóbbi feladatra 150 millió forintot irányoztak elő, majd további 2,7 milliárdot a teátrum átalakítására. A befogadó színház kiköltöztetése flottul ment 2014 őszén, a folytatás kevésbé: egy évvel később az intézmény konstatálhatta, még egy kapavágás sem történt a Millenáris Teátrumnál. Így továbbra is ideiglenes játszóhelyeken – Müpa, Marczi Közösségi Tér, Várkert Bazár, MOM Kulturális Központ és egy ideig a Hagyományok Háza – létezett tovább. A következmény: előadásszám-csökkenés, nézőszámcsökkenés, működési költségek növekedése.
 
„A megkezdett előkészítő munkák biztatóan indultak, viszont januárban a Közbeszerzési Hatóság honlapján megjelent nyilvános adatok szerint a Nemzeti Táncszínház új játszóhelyének kialakítására kiírt közbeszerzési eljárás eredménytelen lett” – a Nemzeti Táncszínház vezetője, Ertl Péter 2016 januárjában ekként magyarázta az egykori Magyar Nemzetben, hogyan is lett „hajléktalan” a Nemzeti Táncszínház. Az ideiglenes játszóhelyi működés többletkiadásaihoz 2016 februárjában újabb 150 millió forintot kapott, júniusban az új játszóhely kialakítása kapott még 500 millió forintot. 2107 márciusában egy újabb 293 millió forintos támogatást részben az új épület népszerűsítésére lehetett költeni, ami akkor még látványterv szintjén létezett. Az épületavatást 2018 márciusára tervezték.
 
2017 szeptemberében újabb 885 millió forintot kapott az új játszóhely kialakítása, e költségbe már beletartoztak a fény- hang- és színpadtechnikai beszerzések is. A kivitelezést a közbeszerzéseken rendre sikerrel induló ZÁÉV Zrt. végezte, amely idén januártól már hivatalosan is a leggazdagabb magyar vállalkozó, Mészáros Lőrinc cége. - T. G.

2019.02.15 20:25

Mégsem gyárthat mostantól bárki Rubik-kockát?

Publikálás dátuma
2019.02.15 18:52
A kockából még mindig évi tízmillió darabot adnak el világszerteFOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ TIM WHITBY
Fotó: /
A híres kockát gyártó cég szerint a játék továbbra is védjegyoltalom és szerzői jogi védelem alatt áll Magyarországon, így a hasonló kockák engedély nélküli gyártása és értékesítése jogszabályt sérthet.
Néhány napja több helyen megjelent, így mi is írtunk arról, hogy a nemzetközi döntésekkel összhangban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala kimondta, törölni kell a Magyarországra is kiterjesztett Rubik-kocka védjegyet. A döntést a Fővárosi Törvényszék megerősítette, majd idén januárban a Fővárosi Ítélőtábla is jóváhagyta ezt. Az első értelmezések szerint a gyakorlatban azt jelentette: bárki gyárthat és adhat el Rubik-kockát. Ez azonban a játékot gyártó cég szerint nem igaz, a végzés egyáltalán nem azt jelenti, hogy a Rubik-kocka oltalma Magyarországon megszűnt volna - írja most a hvg.hu egy frissen kiadott közleményre hivatkozva. Eszerint a döntés valójában nincs érdemi hatással a Rubik-kocka magyarországi oltalmára.
A gyártó szerint a döntésnek semmilyen joghatása nincs arra az uniós védjegyre, amely a Rubik-kocka formáját és kialakítását oltalmazza, és amely Magyarországot beleértve az egész EU-ra kiterjed.
"Mivel ezen védjegy érvénytelensége tekintetében jogerős döntés még nem született, a védjegyet érvényes és érvényesíthetőnek kell tekinteni".

A közlemény arról is szót ejt, hogy a Rubik-kocka védjegyek jogtulajdonosa számos olyan EU-s, nemzetközi és nemzeti védjegy jogosultja, amely a Rubik-kocka formáját és jellegzetes színes kialakítását oltalmazza. A gyártó szerint egyetlen országban sem született még olyan hatósági vagy bírósági döntés, amely ezen védjegyek érvénytelenségét megállapította volna. Harmadszor, tették hozzá, a kérdéses bírósági döntés a védjegynek csak a magyarországi részét érinti, vagyis a védjegy oltalma alá tartozó egyéb országokban a nemzetközi védjegy továbbra is érvényes.
A kockát gyártó cég szerint a Rubik-kocka továbbra is védjegyoltalom és szerzői jogi védelem alatt áll Magyarországon, így a hasonló kockák gyártása és értékesítése a jogosult engedély nélkül a védjegy- és szerzői jogi jogszabályokat sértheti.
2019.02.15 18:52