Ami nem megy, azt ne erőltessük. Hajoljunk inkább afelé, hogy a vizes vébének inkább ne legyen kabalafigurája. Bemutatták tudniillik a fiatalon elhunyt Bol-Dog, a sufniban tervezett rémisztő vak komondor utódját. Mit utódját? Utódait. Egy igazán magyaros párocskát, név szerint Water Lilyt és Water Willyt. Két olyan babát, melyről ordít, hogy az alapot Kínában gyárthatták, ha meg nem, akkor a csilliókért tendernyertes színmagyar cég onnan rendeli majd.
Aki nem látta még e két Bol-Dog-talant, legyen elég annyi, hogy a céllövöldékben nem az ilyesmit szokták dupla hurkapálcára tenni. (A pasi fején elgondolkodtam, hogy Szijjártó vagy Tusup hajára hajaz-e.)
Tényleg csak apró szépséghibái vannak a fiataloknak. Az egyik, hogy a kiírt, majd érvénytelenített, majd átalakított pályázat egyik alkotója már megtervezte – név szerint is – Water Lilyt, a vízililiom-lányt, csak sokkal bájosabban. A Bucz Magor alkotó művét így lenyúlni látszó győztes azonban valamiért gagyi Ádámot is álmodott a gagyi Éva mellé. (Mintha a moszkvai olimpián lett volna Misa mellett egy Mása mackó is.)
Az már nem pusztán esztétikai kérdés, hogy az úszószövetségen kívül mindenki más beütötte azóta a keresőbe a Water Willy nevet. És finoman szólva is hímvesszőt formázó, szalonképtelen tárgyak márkanevébe futottak bele. (A kínálatot ehelyt nem részletezném. A Willy az angol szlengben amúgy fütyit jelent.)
De ha már Wasserkopfék ennyire beledühödtek a kabalafigura-kényszerbe, hát maradjanak. De akkor legyen Cily és Tony a nevük. Vagy Timy és Andy. Bár Gyárfás úszóelnökön alighanem már ez sem segítene.
