Csernobil: a vég kezdete

Harminc éve történt a világ legsúlyosabb atomkatasztrófája. 1986. április 26-án a csernobili atomerőmű négyes reaktorában a tragédiát egy rosszul sikerült kísérlet okozta. Máig nem tudni pontosan, hány áldozatot követelt világszerte a sugárfertőzés. Azt viszont igen, hogy a sérült reaktor biztonságossá tétele azóta várat magára. Tegnap ünnepélyes keretek között, negyvennégy ország anyagi összefogásának eredményekét ez is megtörtént. Ez azonban még csak a vég kezdete, a szanálás veszélyesebb része a távoli jövő feladata lesz.

Ünnepélyes keretek között, magas rangú kormányzati tisztségviselők jelenlétében, élőben közvetített avatóünnepség keretében került a helyére az 1986-os csernobili nukleáris katasztrófában megsérült reaktort fedő hatalmas acélszerkezet. A védőburok a sérült reaktor maradványait teszi biztonságossá.

Az új acélszerkezet belsejében két, csaknem száz méter hosszú távirányítású híddaru-rendszert szereltek be. A daruk a földön, illetve a mennyezeten létesített párhuzamos síneken mozognak, amelyek majd lebontják a nukleáris baleset után a reaktor fölé emelt, azóta meggyengült beton védőburkot. Az előkészítő munkálatok során Osztap Szemerak ukrán környezetvédelmi miniszter úgy fogalmazott, „ez a befejezés kezdete a katasztrófa következményei ellen harminc éve folyó küzdelemben”. Az új burkolatnak száz évig kell a radioaktív sugárzást megakadályozni, védelmet kell nyújtania a nedvességgel szemben, ugyanis a szanálás veszélyesebb része azonban még hátra van.

Az új védőburok műszaki csúcsteljesítménynek számít. Ez a világ legnagyobb mozgatható acélszerkezete, a munkálatot részben finanszírozó Európai Beruházási és Fejlesztési Bank (EBFB) megfogalmazása szerint akkora, hogy a párizsi Notre Dame székesegyház is beleférne és hosszabb, mint két egymás mögé állított Boeing 747-es repülőgép. Súlya 36 ezer tonna. Kétmilliárd eurós költséggel valósult meg, negyven ország pénzügyi összefogásával és az EBFB finanszírozásával.

Szakértők szerint a felrobbant reaktorban még mindig körülbelül 200 tonna urán van. A sugárzó romok végleges szanálásának időpontja még nem meghatározott, vélhetően nem a közeljövőben kezdődik el.

Egy 2010-ben, New Yorkban publikált tanulmány szerint az 1986-os csernobili atombaleset összességében a föld különböző országaiban mintegy egymillió ember életét követelte. Nyilván, nem az azonnali elhalálozásokról van szó, hanem a sugárzás utólagos áldozatairól. A katasztrófa 24. évfordulójára a New York-i Tudományos Akadémia által kiadott könyv címe "Chernobyl: Consequences of the Catastrophe for People and the Environment" (Csernobil: A katasztrófa hatásai az emberekre és a környezetre), szerzői pedig az orosz Alekszej Jablokov, a moszkvai Környezetvédelmi Politikák Intézetének munkatársa, illetve Vaszilij Nyesztyerenko és Alekszej Nyesztyerenko a minszki (fehérorosz) Sugárzásvédelmi Intézet kutatói.

Mindeddig ez a publikáció tartalmazza a legszélesebb körű nyilvánosságra hozott adatsort a csernobili tragédia méreteiről és utóhatásairól. Eszerint 830 ezren vettek részt a sérült reaktor védelmének biztosításában, a környék fertőzésmentesítésében. Közülük 2005-ig mintegy 112-125 ezren hunytak el. Az áldozatok becsült száma globális szinten ugyanezen időpontig 985 ezer.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai a konkrét balesetre és közvetlen hatásaira korlátozódnak. Kimutatásukban 9 ezer haláleset és 200 ezer fertőzés szerepel. A Greenpeace által a 20. évforduló kapcsán közzétett tanulmánya szerint a sugárhatás már a 2005-öt megelőző másfél évtizedben mintegy kétszázezer megbetegedést okozott csak a három volt szovjet tagköztársaságban, és csaknem százezer rákos megbetegedést okoz még a jövőben

A New York-i kiadvány szerzői szerint a sugárzás által leginkább érintett országok - a volt Szovjetunó nyugati tagállamai mellett - Norvégia, Svédország, Finnország, Jugoszlávia, Bulgária, Ausztria, Románia, Görögország voltak és igencsak jelentős területeket érintett Németországban illetve Nagy-Britanniában. Mintegy 550 millió ember volt kitéve a sugárzásnak, hiszen a radioaktív felhő kilenc napon át sodródott, elérte az Egyesült Államok és Kanada partjait is.

A tegnap elhelyezett védőburok átmeneti, de biztonságos megoldás.

Végzetes hiba

Egy kísérlet sült el balul az akkor még Szovjetunió területén fekvő csernobili atomerőműben. Azt akarták kideríteni, hogy egy szimulált vészhelyzetben teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a veszély esetére tervezett póthűtőrendszer üzemeltetésére.

A reaktor teljesítményét 20-30 százalékra nyomták le, ami szabályellenes volt, mert ez már túlságosan alacsony, instabil és alig ellenőrizhető teljesítménysávot jelent. Az amúgy is veszélyes helyzethez egy végzetes hiba is társult - elfelejtették bekapcsolni a vészhelyzetre tervezett póthűtőrendszert.

Az eredmény ismert. 1986. április 26-án, hajnali 1 óra 23 perckor a négyes blokk reaktora ellenőrizhetetlenné vált. Két robbanás történt, majd bekövetkezett a nukleáris olvadás. Az épületben keletkezett tüzet hajnalra sikerült eloltani, de a reaktorban még napokig volt izzás. Nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe, sokszorosa annak, amennyi a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák nyomán.