Vlagyimir Putyin;Kirill patriárka;pravoszláv egyház;

Putyin és Kirill pátriárka kéz a kézben

Az eddig sem volt titok, hogy Vlagyimir Putyin előszeretettel használja fel a pravoszláv egyházat és a vallást politikájának érvényesítésére. Az utóbbi időben azonban a korábbinál is markánsabban hangsúlyozza ilyen irányú elkötelezettségét. Az orosz régmúlt, sőt a szovjet korszak szellemiségének átmentése jól megfér a vallási elkötelezettséggel.

Nem újkeletű jelenség az egyház és állam szövetsége Moszkvában sem. Borisz Jelcinnek, Oroszország rendszerváltozás utáni első elnökének gyászszertartása már jelezte az új időket. Gyászszertartására, ugyanis, a Megváltó Krisztus székesegyházban került sor. Putyin még következetesebben lépett az ortodoxia felé. Nyikolaj Mitrohin a Brémai Egyetem kutatója már évekkel ezelőtt megfogalmazta azt a véleményét, hogy Putyin stratégiájának része az ortodox egyházra való támaszkodás, elfogadva annak konzervatív filozófiáját. Az elnök felismerve, hogy az egyház rendelkezik Oroszország legnagyobb társadalmi hálózatával, ezt a hálózatot igyekszik a maga szolgálatába állítani.

Kirill, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának 70. születésnapja kínált legutóbb kiváló lehetőséget arra, hogy a Kreml kifejezze eltökéltségét a pravoszláv egyházzal fenntartott jó kapcsolatok további ápolására. Feledve vannak a korábbi fenntartások, igaz annak idején ezeket nem is az orosz vezetés, hanem belső egyházi ellenzéke és a média fogalmazta meg, nem egyszer igen nyers formában. A kilencvenes években a pátriárkát nem kevesebbel vádolták, mint hogy közeli kapcsolatot ápolt a KGB-vel, és kiszolgálta egyháza ellenségeit. Arra sem illik ma már emlékezni, hogy néhány moszkvai lap szerint az egyház részére biztosított vámmentes dohányimportból jelentős nyereséghez jutott Kirill is. Csak úgy röpködtek a számok vagyonáról, hol másfél, hol négymilliárd dollárról cikkeztek. Ma már a feltétlen tisztelet hangjai dominálnak.

Születésnapi ünnepségsorozata elképesztő méreteket öltött. A központi tv-csatornák róla szóló filmeket sugároztak és neves politikusok részvételével a legkülönbözőbb műsorokkal jelentkeztek. A pátriárka külön találkozón vett részt a tevékenységét mennybe menesztelő sajtóorgánumok képviselőivel. Kiállításokon mutatták be tevékenységét. A főváros pravoszláv fiataljai annak a szakácsfőnöknek a vezénylete alatt készítették el ünnepi tortájukat, aki több mint harminc évig a Kreml hatalmasságainak készítette ételeit. Mindez eltörpül amellett, hogy személyesen Putyin, Medvegyev kormányfő és Lukasenka fehérorosz elnök együtt köszöntötték fel a pátriárkát a Megváltó Krisztus székesegyházban. Itt adta át ajándékát az orosz elnök: egy 3570 darab, több mint 40 millió éves balti borostyánkőből álló táblamozaikot. Ki is tüntette a Haza szolgálataiért érdemrenddel.

Az évfordulón bemutatott „A patriárka” című filmben Putyin is szerepet vállalt: kijelentette, hogy „az ortodoxia és Oroszország elválaszthatatlanok egymástól.” Az egész történelem folyamán az ortodoxia nagyon jelentős szerepet játszott államunk és népünk életében – jelentette ki. Erkölcsi értékeink talaján mindenekelőtt a keresztény értékek nyugszanak. Ebben az értelemben az ortodoxia Oroszország lelkének döntő alkotó része.

Putyin ennyivel sem elégedett meg, aláhúzta nézeteinek közelségét a pátriárkáéhoz, megemlítve, hogy azok nem mindig egyeznek. „Vitatkozhatunk erről-arról, de nézeteink nagyon közeliek. Ő egy okos, művelt és mély ember, aki mindig új oldaláról mutatkozik meg”, mondta.

Putyin, aki már három évvel ezelőtt tudatta, hogy az apja háta mögött megkeresztelték, ezúttal arról is beszámolt a filmben, hogy amikor 1952-ben megkeresztelték, azért tették ezt az apja háta mögött, mert az kommunista párttag volt. A leningrádi Preobrazsenszkij székesegyházban került sor a keresztelőre, és mára már arra is fény derült, hogy a keresztelő pap Kirill pátriárka apja volt…

Arról, természetesen, nem esik egyetlen szó sem, hogyan vált a megkeresztelt fiatal a titkosszolgálat külföldön dolgozó ügynökévé, majd hogyan tért vissza a kommunista, ateista hitből az ortodoxia korábban üldözött világába. Az viszont egy pillanatra sem kétséges, hogy Putyin és Kirill manapság szinte kéz a kézben járják a politika útjait. Mindkét félnek kifizetődő együttműködés ez. Putyint erősíti az egyház feltétlen támogatása.

Az ortodox egyház például kiáll a szíriai katonai beavatkozás mellett, azt a kereszténység védelmében, a terrorizmus elleni szent háborúnak tekinti. Kirill pátriárka állítólag még Barack Obama amerikai elnöknek is írt, arra kérve, hogy hagyjon fel a kereszténység ellenségeinek a támogatásával. Kirill vitathatatlan nemzetközi érdemei között említik találkozóját a pápával. Ő volt a kezdeményezője a párizsi pravoszláv központ létrehozásának is, amely az orosz nagykövetség részének tekinthető.

Ehhez képest apróságnak tűnik, hogy Kirill mindenütt ott van, ahol saját tekintélye mellett Putyinét is emelheti. Október derekán például felkereste azt a nemzetközi pravoszláv diákfórumot, amelynek kiállításán találkozott Fjodorral, az űrrobottal, amit (akit) fel fognak lőni az űrbe. A robot tekintetét az ég felé fordította, majd kezet rázott a pátriárkával.

Az állami vezetés felé tett gesztusokat a Kreml nemcsak értékeli, de bőségesen viszonozza is. Kirill 2009-es beiktatása óta felvették az országos iskolai programba a vallási alapismeretek oktatását, a fegyveres erőknél megalakították a tábori lelkészi szolgálat intézményt, az egyházi diplomákat pedig ma már az állam is elfogadja. Gombamódra születnek újabb és újabb templomok, most a Kreml közelében, a Moszkvai állami Egyetem területén épül a legújabb.

Közelednének a Nyugathoz az oroszok
Oroszországban egyetlen év alatt 50-ről 71 százalékra nőtt azok aránya, akik támogatják a Nyugattal fenntartott gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok kiszélesítését.
A független Levada-központ kedden nyilvánosságra hozott felmérése szerint a 2015 júniusában mért 37-ről 17 százalékra csökkent azok tábora, akik a Nyugattól való eltávolodást tartották fontosnak. A többség, 52 százalék úgy gondolja, a NATO-országoknak nincs okuk félni Oroszországtól, 57 százalék szerint az oroszok okkal félnek a NATO-tól, 44 százalék fontosnak tartotta, hogy Nyugaton milyen véleménnyel vannak Oroszországról, 51 százalék közömbös ezzel szemben.
2014-ben csupán 8 százalék tekintette az Egyesült Államokat és Nyugat-Európát olyan partnereknek, amelyeknek közös érdekeik vannak Oroszországgal.