Fekete Gábor 1930-ban született Budapesten, huszonnégy évesen, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának biológia-kémia szakán szerzett botanikusdiplomát 1954-ben. Öt évvel később egyetemi doktori címet szerzett, majd a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában muzeológusként dolgozott. 1969-ben a növénytár igazgatóhelyettesévé nevezték ki, tisztségét 1978-ig töltötte be. 1966-ban védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését.
1978-ban az MTA Botanikai Intézet (1984-től MTA Ökológiai és Botanikai Intézet) növényökológiai osztályán lett tudományos főmunkatárs. 1979-ben tudományos tanácsadói megbízást kapott, 1984-ben az osztály vezetőjévé nevezték ki, 1996-ban kutatóprofesszor lett. Kutatóintézeti munkája mellett tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, valamint a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. 1981-ben az ELTE-n címzetes egyetemi tanárrá avatták. Az MTA Ökológiai, Biológiai, valamint Természetvédelmi és Konzerváció-biológiai Bizottságának lett tagja. 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává. Eközben az Ökológiai (1990-1992), majd a Természetvédelmi és Konzerváció-biológiai Bizottság elnöke is volt.
Akadémiai tisztségei mellett több évig a Magyar UNESCO-Bizottságban dolgozott, valamint a Magyar Biológiai Társaság vezetőségének tagja és ökológiai szakosztályának alelnöke volt. Több tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságában is tevékenykedett: Acta Botanica Hungarica (1980-1989-ben elnöke), Phytocoenologia (1998-tól), Tájökológiai Lapok. Főbb eredményei: a hűvös-kontinentális erdősztyepp-zóna létének kimutatása, a terresztris ökofiziológia terepmódszereinek hazai bevezetése, annak kimutatása, hogy a fotoszintetikus struktúra a társulás szintjén is szabályozódik, cönológiai térfolyamatok elemzése, az ökológiai niche-re vonatkozó tanulmányok, a vegetációdinamizmus háttérfolyamatainak leírása. (Forrás: hirado.hu)