Tegyük legalább január végéig zárójelbe, hogy Donald Trump megválasztott amerikai elnök alakítja-e át a Republikánus Pártot konzervatív munkáspárttá, vagy a párt fogja megszelídíteni a populista szlogenekkel kampányoló Trumpot. Tegyük egyelőre zárójelbe, milyen erős az amerikai demokrácia, mennyire fogja majd be Trump száját a nem rá szavazó fél-Amerika és a geopolitika. Nem tudjuk még, hogy az elefánt hátára kapaszkodni vágyó magyar kisegér átjut-e dübörögve a híd túloldalára, az őt ovációval váró Brüsszelbe. Ezért zárójelbe tehetjük Dennis Ross magyar gyökerű republikánus képviselő szavait is a hétvégi Amerikai Magyar Koalíció Mikulás-napi gálavacsoráján. Ahol azt mondta: az új elnök hivatalba lépésével erősödni fognak az amerikai–magyar kapcsolatok, mert Washingtonnak „nincs jobb partnere a kelet-közép-európai térségben, mint Magyarország”. Hiszen a migrációs probléma kapcsán Orbán Viktor kormányfő „olyan vezetői képességekről tett tanúbizonyságot, amilyent régen láttunk”. Az MTI persze felhevülve a hallottakon interjút kért a politikustól, aki szerint Magyarország helyesen cselekedett, amikor kerítést épített, ellenőrizte a belépni akarókat, aztán követte az útjukat.
Amivel csak az a gond, hogy kerítést ugyan épített a kormány, de azon túl, hogy legkevesebb tétlenül nézte a 2015-ös röszkei és Baross téri „humanitárius katasztrófát”, ellenőrizetlenül lökte Ausztria és Németország nyakába a menekültek százezreit. Aztán egy év múlva első fokon tíz évet pakoltatott az általa generált közhangulat nyomására a röszkei megafonos, kődobáló férfi nyakába. Mert mi előre megmondtuk, kiplakátoltattuk. Ross tévutakon tévelyeg, amikor azt mondja, Orbán az az erős vezető, aki képes volt ellenőrzése alatt tartani a migrációt. "Az Európából érkező kritikák ellenére ő volt az egyetlen, aki helyesen cselekedett, s ezzel valószínűleg megmentette Magyarországot a potenciális pusztítástól, ebből az Egyesült Államok is tanulhat.”
Felderülhet hát a fényes jövő, amit egyelőre zárójelbe tettünk. Mert ahhoz Európa is kellene.
A magyar kormányfőnek persze igaza lett volna, ha az Unió külső határai védelmének megerősítését szorgalmazza, de amikor ezt tette, s a menekültek nyomát sem látó visegrádiakat hergelte Brüsszel ellen, nem csinált mást, csak a saját európai színre lépését készítette elő. Olyan Brüsszelt látott maga előtt, amelyen bosszút állhat 2010-es megaláztatásáért, amikor nem engedték neki, hogy elszabadítsa a magyar költségvetési hiányt. Ezért aztán négymillió magyar életszínvonalán „hozza rendbe” a gazdaságot, olyan megszorításokkal, amilyenekre a kipaterolt IMF gondolni sem mert volna, főként nem a félrekezelt görög tragédia árnyékában.
Gyerekes módon tartja most nyitva a mi várakozó amerikai zárójelünket a magyar kormány. Azt reméli, hogy ez a nyitott zárójel még tovább nyílik Európában a populista szélsőjobboldal hatalomra jutásával, amely majd Trumpot követve trónra emeli Orbánt. Aki már a december közepén esedékes uniós-csúcsra készülve látja maga előtt, amint bevonul a brüsszeli "lovagi tornára”, „fölveszi a vértjét, a páncélját, fölül a lovára, összecsap, és aztán törnek a dárdák".
Azok a dárdák, amelyek – ha még nem is Brüsszelben - máris recsegnek.
Traian Basescu, volt román államfő üzent a magyar kormányfőnek, miután a ”gyámoltalan Szijjártó Péter külügyminiszter - ez a magyar politikai szélsőségesség szoknyája alól kibújt kalandor - felbátorítva, hogy Trump figyelemre méltatta Orbánt, utasítást adott, hogy egyetlen magyar diplomata se vegyen részt a Románia nemzeti ünnepének tiszteletére tartott rendezvényeken, mivel »magyar embernek nincs mit ünnepelni december elseje alkalmából«. Orbán Viktor barátom, mi nem akarjuk Budapestet még egyszer meglátogatni, ahogy azt tettük az elmúlt száz év folyamán a ti beleegyezésetek nélkül. De ne provokálj, mert nekünk is van tűréshatárunk. Ezek a politikai kalandorok nem értik meg, hogy Románia határa a Tiszáig tart. Isten óvjon titeket, budapesti demagóg politikusok, hogy erre emlékeztessünk.” Látjuk, amint Basescu nacionalista lángolásán Vlagyimir Putyin Moszkvában kuncorog, Trump leendő tanácsadói meg vakarják a fejüket: más sem hiányzik nekik, mint hogy Európa határvidékén két baráti ország egymás torkának essen Trump hátsójának árnyékában.
Az amerikai zárójelet persze Orbán belpolitikai hevültségében tartja nyitva. A nyomasztó sikertelen kvótanépszavazást feledve lelkendezik, hogy Trumpot alighanem követi majd a nacionalista, populista, jobboldali Európa, mert "azért a víz az úr és nem a víz fog alkalmazkodni a hajóhoz, hanem a hajó a vízhez". Érdekes, hogy ő, mint hajó ezt magára nem tartja érvényesnek. Úgy gondolta karácsonyra megdobja poros tízezer forintnyi Erzsébet-utalvánnyal a magyar nyugdíjasokat, csinált hát programot az amúgy kivéreztetett harmincezer kormányhivatalnoknak, hogy harmincezer biztonsági őr kíséretében karácsony előtt a 2,8 millió nyugdíjasnak személyesen adják át a kormányfő ajándékát, ami így mindjárt 15 ezer forintba kerül darabonként - a népnek. Biztosak lehetünk benne, hogy ha már Lázár János kancelláriaminiszter kijelentette, ez a kormányfői őrültség meg is fog valósulni. A hatvanezer polgár bizony dalolva, nem a lángsírba megy, hanem káromkodva a káromkodó nyugdíjasokhoz csenget be.
Ez nem az amerikai, vagy az európai zárójel, hanem maga a magyar despotizmus néhány hétköznapja. Azé a despotizmusé, amely türelmetlenül várja, hogy hatalomra jusson Európában.
