Hollande visszavonulásának háttere

Publikálás dátuma
2016.12.05. 06:32
Francois Hollande már csak néhány hónapig marad az elnöki székben FOTÓ: EUROPRES/GETTY IMAGES
Mintha gátak szakadtak volna át. Hollande elnök visszavonulásának elemzése elözönlötte az ezerszínű francia sajtó hasábjait. Csütörtök este, egyenesen az Élysée-palotából szólt az országhoz az államfő. Bejelentése nem volt váratlan. A közvélemény-kutatások hét százaléknyi szavazatot jósoltak neki, ha jelöltként lépne föl. Ez politikai öngyilkossággal lett volna egyenértékű, nem vállalhatta semmi áron.

A francia Ötödik Köztársaság történetében még soha nem volt példa arra, hogy hivatalban lévő államfő ne indult volna második mandátumért. Francois Hollande csütörtök esti beszédében jelentette be mindezt. Nem várt tovább. Pedig volt olyan föltételezés, hogy a habozás akár január elejéig is elhúzódhat, sőt akadt már olyan variáció is, hogy csak január végére tisztázódnak a részletek, amidőn a tervek szerint összeül a hangzatosan kitalált Szép Népi Szövetség fóruma, (Belle Alliance Populaire - BAP) a baloldali előválasztás színhelye.

Itt kellett volna Hollande-nak megerősítenie, hogy vagy hét másik szocialista kandidátussal együtt, (akárcsak a jobboldalon történt), csatába száll a tavasz végén esedékes igazi elnökválasztáson. És nem lesz kihívója, mint Juppének volt sokáig Fillon ellenében, marad egymagában Hollande. Ez a vélt terv ment hirtelen füstbe. Múlt szombaton a jeles nevű testület, a BAP mintegy nekifutásként össze is ült, s Manuel Valls kormányfőt várták új utódjelöltként. Nem lényegesen különb kilátásokkal, mert neki úgy kilenc százaléknyi eredményt jósolnak, hasonlóképpen elkerülhetetlen bukást. A valóság annyira tért el ettől is, hogy noha január vége igencsak messze van még, de mostanra már állítólag tizennégyre szaporodott a baloldali versengők lehetséges tábora. Igaz, Emmanuel Macron volt gazdasági miniszter bejelentette, nem kíván indulni az előválasztáson.

Felmerült Ségolene Royal, Hollande első élettársa neve is, aki négy közös gyermekük anyja, a jelenlegi baloldali kormány környezetvédelmi minisztere, akit viszont szocialista elvtársai annyira kímélnének, hogy inkább magasabb rangú ENSZ funkcióba delegálnák.

Két hírlapi megjegyzés jelezte, hogy Hollande távozása igencsak gyorsan bekövetkezhet. A csütörtöki Le Monde-ban azzal a címmel jelent meg vezércikk, „Baloldalon öngyilkossági bejelentés várható”. Miközben napirenden van az előválasztás megszervezése, ez az oldal arra készül, hogy nyilvánvalóvá tegye: képtelen a cselekvésre. Alkalmatlan arra is, hogy túllépje önsanyargató ideológiai személyiségzavarát, meghasonlását. A jövő esztendőre az a szerencsétlenség szakadhat rá, írta a Le Monde, hogy államfőjelöltje 10 százaléknál is kevesebb szavazatával nem éri meg az elnökválasztás második fordulóját se, majd az utána következő parlamenti választásokon egyenesen elsodorják. Ez indokolta Jacques Attali történelmi mitterrandista vezéregyéniség vészjelzését, aki azt kérte, hogy „az Istenért, találjanak végre időben közös jelölteket”.

A cikk ehhez annyit fűzött hozzá, hogy a hajdani államfői tanácsadó szavai kinccsel értek föl. A szocialisták ugyanis, úgy látszik meghasonlottak, pánik uralja a tábort és lélektani szakadás, miközben türelmetlen belső lázadóik szétziláltan vágtak bele az előválasztási kampányba. A Le Monde-nál, - amely mégis inkább liberális fórumnak tekinthető, semmint a szocialistákhoz igencsak közelálló újságnak - a baloldalon pártosnak ítélt L’Obs legfrissebb száma a vezércikkében még pesszimistább volt. Publicistája, aki a 90 éves legendás lapalapítótól vette át a stafétabotot, már azt jósolta meg, hogy a 2017-es elnökválasztás után a Szocialista Pártot utolérheti az időleges sorvadás állapota, hosszú ideig csak vegetálni fog, és beletelhet akár évtizedekbe is, amíg ismét valamennyire talpra áll.

Mindez különösen érdekes volt azt követően, hogy ugyancsak a Le Monde október végén nagyrabecsült publicisztikai rovatában, egyik legillusztrisabb szerzőjének, Gérard Courtois-nak a tollából föltűnően derűlátó véleményt közölt, mintegy mérsékelni törekedvén a már akkor is nagyon borús közhangulatot. Indító mondata az volt, a kívánatosnál talán merészebb szabadszájúsággal, hogy a szocialisták vezéralakja „igencsak sajátos politikai állatfajta”. És fölidézte, hogy az elnök, önként és jókedvűen, 2012-es választási győzelmétől napjainkig, tehát 2016-ig, ha esett, ha fújt, minden hónapban, összesen hatvan alkalommal bensőséges baráti szellemben fogadta az Élysée-palotában Gérard Davet-t és Fabrice Lhomme-ot, a Le Monde két munkatársát. Akik aztán 660 oldalas kötetben, „Egy elnök így nem szólhat” sajátos címmel, a rangos Stock kiadónál közzétették a vallomásokat.

A cím miatt a visszhang különleges volt ugyan, de összességében nem drámai. Az egész, a Le Monde és mindenekelőtt Courtois jóvoltából, megragadó volt, több szempontból is. Jóhumorú, emberi közelségű. Az derült ki belőle, mintha a franciák a hiób-hírek ellenére is, szívesen vennék, ha Hollande folytatásra vállalkoznék. Az persze csak fölmerült, hogy ez egyáltalán lehetséges és kívánatos-e? Hollande konokul igazmondásra törekedett, kerül, amibe kerül. A cikk búcsúzó mondata kényszerűen óvatos volt. Eszerint Hollande kockáztatott, érzékeltette veszélyérzetét. Egyszer talán kiderül majd az is, hogy mi is volt valójában a publicista és a szerkesztőség szándéka?

A dilemmára mondhatni közvetve válaszolt Jérome Fenoglio, a lap főszerkesztője múlt pénteken, néhány napon belül második vezércikkében. Azzal a címmel közölte, „Egy kudarc bevallása”. Még pedig hármas kudarcé, személyes, gazdasági és szociális, végül politikai természetűé. Az államfő mindenki másnál jobban tudja, hogy a franciák meggyőzésére képtelen volt. Azt remélte mégis, hogy sikerülnie fog elkerülni a baloldal széthullását, megkönnyítenie a haladó erők közös győzelmét. A felelősség az új nemzedékre vár majd, és a főszerkesztő azzal a reménnyel zárja gondolatait, hogy 2017 elnökjelöltjei talán értenek majd a figyelmeztetésből.

Csakhogy bármennyire förtelmesnek tűnik is föl mindez, Hollande nem kerülheti el, hogy kiálljon egy humorosabbnak látszó, mégsem nevetséges, sőt inkább tragikusabb megpróbáltatást is. Egy másik nagynevű kiadó, a Grasset máris bejelentette, hogy napra pontosan január 11-én a boltokba küldi Aquilino Morelle-nek, hajdani Élysée tanácsadónak „Lemondás” című kötetét. Állítólag „belülről” ábrázolt beszámoló lesz ez, a nem egészen öt esztendő eseményeiről. A szerző igencsak „bennfentesnek” számít, informált körök szerint egyike Valls kormányfő „barátainak”, és úgy két éve kényszerült távozni az államelnök közeléből „személyes jellegű” összekülönbözés miatt. Amit azonban mára elfeledettnek tekintenek. Eléggé cifra eset. Azt rebesgetik, Hollande állítólag sértőnek érezte Monsieur Morelle „felségsértő cselekedetét”, azt, hogy az államfői palota falai között pucoltatta a cipőit.

Mennyire gonosz szándékú pletyka az egész, mennyire komolytalan, nehéz ezt eldönteni, de valamennyire fényt vet arra, milyen mértékben sározhatják be magánindulatok is az úgynevezett közéletet. Ha netán igaz volna is Hollande állítólagos „érzékenysége”, Morelle úr aligha nagyvonalú. A bekövetkezett eseménysorozat után azzal próbál visszavágni, hogy jelentéktelen részleteket elevenít föl. És szóba hozható a könyvkiadó ízlésvilága is.

Vagy netán nem éppen nagy erkölcsi, inkább üzleti megfontolása…?

Szerző

Merkel irányváltása

Publikálás dátuma
2016.12.05. 06:31
Merkel saját pártja előtt is bejelenti: újra indul a kancellári tisztségért FOTÓ: EUROPRESS GETTY IMAGES CARSTEN KOALL
Tisztújító kongresszust rendez keddtől a CDU két napon át Essenben. A párt roppant nehéz időszakon van túl, a menekültválság nagyon megtépázta tekintélyét. Igaz, továbbra is a legnépszerűbb párt, a hozzá hasonlóan identitásválsággal küzdő szociáldemokrata SPD-nek nincs esélye arra, hogy megszorítsa.

A kétévente megrendezett tisztújítások legnagyobb kérdése mindig az, hány százalékot kap a pártelnök a küldöttektől. Eddig sosem szerzett 90 százaléknál rosszabb szavazati arányt, két éve például a mintegy ezer küldött 96,72 százaléka adta rá a voksát. Ha most 90 százalék alá menne, az kudarccal érne fel számára, mert azt jelentené, menekültpolitikája miatt sokan saját pártján belül is elvesztették a vele szembeni bizalmat. Azt azonban aligha vonja kétségbe bárki is a kereszténydemokratáknál, hogy Merkelnek sem kancellárként, sem pártelnökként nincs alternatívája.

A CDU-nál most nem a lehető legjobb a hangulat, igaz, volt ennél rosszabb is. Szeptemberben például a nyári merényletek, illetve a CDU gyenge eredményei hatására (három kelet-német tartományban rendeztek választást) a kancellár népszerűsége 50 százalék alá esett. Azóta ismét sokan bíznak benne, de Merkel népszerűsége csak részint ragadt át pártjára. Jó hír a CDU-nak, hogy mióta a kancellár bejelentette újbóli indulását, a CDU népszerűsége két hét alatt négy százalékkal emelkedett.

Essenben a képviselők arra keresik a választ, hogyan tehetik ismét vonzóbbá a CDU-t a választók számára. Azért nem egyszerű a válasz, mert az euroszkeptikus, s egyre inkább jobbra tolódó Alternatíva (AfD) térnyerése miatt teljesen megváltoztak a belpolitikai viszonyok, hiszen létezik egy olyan számottevő párt, amely ideológiáját tekintve a kereszténydemokratáktól jobbra helyezkedik el. Előzőleg a CDU e tekintetben monopolhelyzetben volt.

A Ruhr-vidék városa Essen különleges hely Angela Merkel számára, hiszen itt választották meg először pártelnökké, még 2000-ben. Mostani beszédében ismét kifejti, hogy negyedszerre is pályázik a kancellári tisztségre. Sok bírálatra nem számíthat a felszólalók részéről, ez nem olyan rendezvény, mint az a néhány nappal ezelőtti regionális konferencia, amelyen egy frusztrált CDU tag lemondásra szólította fel. Néhányan ugyan kifejthetik a menekültpolitikával szembeni ellenérzéseiket, köztük a CDU ifjúsági szervezetének tagjai, de ennél sokkal több nem várható. Azért sem, mert a párt menekültpolitikája közelít a testvérpártéhoz, a CSU-éhoz. A pártvezetés által megfogalmazott dokumentum szerint szigorítják a kitoloncolás szabályait, s a CDU is állást foglalt a bevándorlás korlátozása mellett. A kereszténydemokraták kifejtik, nem ismétlődhet meg a menedékkérők tömeges, ellenőrizetlen beáramlása, s szükség esetén tranzitzónákat alakítanak ki. Állást foglalnak amellett, hogy a lehető leghamarabb kell visszaszállítani hazájukba azokat, akik menedékkérelmét elutasították.

Ez a dokumentum egyfajta irányváltásnak tekinthető a kancellár menekültpolitikájában. Az ok egészen egyszerű. Angela Merkelnek a jövő szeptemberi választás közeledtével mind nagyobb szüksége van a CSU támogatására, amely közismerten radikálisabb álláspontot képvisel a menekültkérdés ügyében. A dokumentumot a CSU-val való békülés szándékával írták, nyilvánvalóan azzal a szándékkal is, hogy vegyék elejét az Alternatíva további térnyerésének. „Közös programra törekszünk a CSU-val” – hangoztatta Peter Tauber, a CDU főtitkára. A programban egyébként továbbra sem kívánják meghatározni, hány menekültet engedjenek az országba.

Meglepetés azért sem várható a kongresszuson, mert a kereszténydemokrata CDU amúgy sem tekinthető a forradalmárok pártjának. Olyannyira, hogy a tisztújításon nemcsak a pártelnök és kancellárjelölt személye nem változik, várhatóan az elnökhelyettesek is ugyanazok lesznek, mint eddig. Nem tekinthető gyökeres változásnak, hogy bekerül az elnökségbe Thomas de Maiziere belügyminiszter.

Szerző

Osztrák elnökválasztás - Gratulációk sora érkezik Brüsszelből

Brüsszelből sorra érkeznek a gratulációk Alexander Van der Bellennek az osztrák elnökválasztás után.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke közleményében örömét fejezte ki, hogy "szívből gratulálhat" Ausztria új elnökének megválasztásához. "Azokban az időkben, amikor oly sok nehéz kihívással kell szembenéznünk, kulcsfontosságú, hogy Ausztria folytatódóan és építő jelleggel járul hozzá a közös európai megoldások megtalálásához és az európai egység megtartásához" - fogalmazott.

Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke gratulált Van der Bellennek a tiszta, Európa-párti üzenettel és kampánnyal megnyert elnökválasztáshoz. Alexander Van der Bellen győzelme a nacionalizmus, a nosztalgia és a populizmus súlyos veresége - hangoztatta.

Gianni Pittella, az Európai Parlament (EP) szociáldemokrata frakcióvezetője hangsúlyozta, Alexander Van der Bellen győzelme jó hír Ausztriának, ahogy egész Európa számára is. "A demokrácia és a nyílt társadalom győzelmet aratott a gyűlölet és a rasszizmus felett" - fogalmazott.

Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője "csodálatos hírnek" nevezte Van der Bellen győzelmét. "Európa erősebb, mint azt a populisták gondolnák" - tette hozzá.

Johannes Hahn, az Európai Unió bővítési biztosa Twitter üzenetében gratulált a megválasztott elnök következetes, elkötelezett és dinamikus Európa-barát politikájához.

Pierre Moscovici, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi biztosa az osztrák elnökválasztás eredményére Twitter üzenetében reagálva kijelentette, a "populizmus nem elkerülhetetlen, a szélsőjobboldal nem ellenállhatatlan".

Maros Sefkovic, az EU energiaügyi biztosa üzenetében Ausztria és egész Európa számára a "remény friss szelének" nevezte a függetlenként induló, de a Zöldek pártjának támogatását élvező megválasztott elnök győzelmét.

A vasárnap este kihirdetett előzetes eredmények szerint a függetlenként induló, de a Zöldek pártjának támogatását élvező Alexander Van der Bellen a szavazókörökben személyesen leadott voksok 51,68 százalékát szerezte meg, ellenfele, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) által indított Norbert Hofer pedig 48,32 százalékot ért el. Mintegy 700 ezer szavazatot azonban levélben adtak le, ezeket hétfő reggel kezdik el összeszámolni, így végeredményt csak este hirdetnek. A közvélemény-kutató intézetek előrejelzése szerint a levélszavazatokat is beleszámolva Van der Bellen 53,3 százalékkal nyerhette meg az elnökválasztást, Hofer 46,7 százalékával szemben.

Szerző