A nagycsaládosok többet kaptak

Nőtt a magyar háztartások egy főre jutó éves átlagos jövedelme 2015-ben és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb kiadványa szerint emelkedett az átlagos életszínvonal is, az élettel való elégedettség azonban három éve változatlan.

A háztartások egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelme 2015-ben 1,44 millió forint, nettó jövedelme pedig 1,15 millió forint volt, az előbbi 4,8, az utóbbi 4,6 százalékkal nőtt az előző évhez képest. A bruttó jövedelmeket alkotó munka- és a társadalmi jövedelmek (például segélyek, gyes) egyaránt emelkedtek, de előbbi nagyobb mértékben és a bérből származó bevételek aránya is magasabb lett, elérte a 69 százalékot. Kincses Áron, a KSH életmód-, foglalkoztatás- és oktatásstatisztikai főosztályának helyettes vezetője a kiadvány ismertetésekor kiemelte azt is, hogy a három és több gyerekes családok jövedelme nőtt a legjobban, átlagosan 17,8 százalékkal.

A hivatal adatai szerint a mélyszegénységben élők száma nagyon erősen csökkent, 293 ezerről 185 ezerre esett vissza, arányuk 3 százalékról 1,9 százalékra mérséklődött, és tavaly a jövedelmi egyenlőtlenségek is csökkentek kis mértékben. A kutatás alapján Magyarországon több mint két és félmillióan voltak fokozottan kitéve szegénység, vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának, ami a népesség 26,3 százaléka. Ez csaknem 2 százalékpontos csökkenés 2014-hez képest. Ez azokat a családokat fenyegeti, akik a megélhetésükhöz szükségesnél kevesebb bevétellel rendelkeznek, olyan kevés a pénzük, hogy például nem futja nyaralásra, elegendő hús fogyasztására, vagy ahol nincs mindenkinek munkája. A KSH munkatársa elmondta: a szegénység kockázata az átlagosnál nagyobb veszélyt jelent a 18 év alatti gyermekek, az alacsony végzettségűek, az egyszülős családok, a munkanélküliek és a roma népcsoport esetében.

Janák Katalin, a hivatal életmód-, foglalkoztatás- és oktatásstatisztikai főosztályának vezetője a szegénység mérésére használt mérőszámokról elmondta: a KSH azután döntött azok kizárólagos alkalmazásáról, hogy a hivatal által tavaly bemutatott, a létminimum-számítás megújítására vonatkozó két javaslatról szóló egyeztetések nem hoztak eredményt. Az új módszertanra részben azért sem sikerült szakmai konszenzust kialakítani, mert a szakmai párbeszéd helyett politikai vita alakult ki a létminimum felülvizsgálata körül. A főosztályvezető szerint a mérés átalakítására azért lenne szükség, mert a létminimum hazai elnevezése a köznyelvben a mélyszegénységre utal, de valójában a 2015-ig számított létminimum értéke az átlagos jövedelemhez közeli érték volt, amiben az alapvető létfeltételek, a lakásfenntartás, megfelelő élelmiszer fogyasztása mellett a ruházkodás, vagy a kulturális fogyasztás is szerepelt.

Kincses Áron beszámolt arról is, hogy a kedvező gazdasági környezet eredményeként egyúttal többet is költöttek a magyarok össztársadalmi szinten, a kiadások a 2008-as gazdasági válság előtti szint fölé emelkedtek. Tavaly a háztartások 979 ezer forintos egy főre jutó éves átlagos fogyasztási kiadása 7,8, a negatív inflációt figyelembe véve 7,9 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Mint mondta, 2015-ben a közlekedéssel kapcsolatos kiadásokat leszámítva mindenre többet költöttek a magyarok, legnagyobb mértékben a ruházkodásra, oktatásra, lakberendezésre fordított összegek emelkedtek. Kincses Áron pozitívan értékelte, hogy csökkent a megélhetéssel kapcsolatos, alapvető tételekre - élelmiszerre, lakásfenntartásra, közlekedésre - szánt összegek aránya.

A KSH a jövedelmi viszonyok abszolút mutatóin túl a szubjektív jóllétet, az emberek saját életük megítélését is vizsgálta, az eredmények alapján az élettel való elégedettség nem változott az elmúlt évekhez képest. A megkérdezettek egy 0-tól 10-ig terjedő skálán értékelték, hogy összességében mennyire elégedettek az életükkel (0= egyáltalán nem elégedett, 10=teljes mértékben elégedett). A 16 éves vagy annál idősebb magyar lakosság élettel való elégedettsége összességében stabil, változatlan szintet mutat az elmúlt három évre visszatekintve. Az életelégedettség a fiatal felnőttek körében a legmagasabb, majd a 45–54 éves korcsoportig az életkor előrehaladtával jelentősen csökken. A 74 éves vagy idősebb korosztály a legkevésbé elégedett az életével.

A legmagasabb iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan fokozatos emelkedés figyelhető meg az élettel való általános elégedettség terén. A korábbi eredményekhez hasonlóan a legfeljebb alapfokú képzésben részesültek a legkevésbé elégedettek (5,34), míg a felsőfokú végzettséggel bírók a legelégedettebbek (6,91). A legnagyobb lépcső az érettségivel nem rendelkezők (5,79) és az érettségizettek között van (6,41). A szakértők megállapították azt is, hogy 2015-ben javult az emberek biztonságérzete, míg 2013-ban még csak a társadalom 64 százaléka érezte magát biztonságban, 2014-ben az arány már 74 százalék, tavaly pedig 75 százalék volt. A KSH vizsgálata egységes európai uniós módszertan alapján valósul meg, az eredményeket pedig az Eurostat hitelesíti - hangsúlyozták a hivatal munkatársai.

Ilyen otthonokban laknak a magyarok

A magyar lakosság több mint 25 százaléka rossz lakhatási körülmények között él, az otthonok 40 százaléka pedig zsúfolt. Ez sokkal rosszabb adat az uniós átlagnál, ahol csak az emberek 17 százaléka lakik a szükségesnél kisebb méretű lakásban - írta meg a Portfolio.hu. Hozzá kell azonban tenni, hogy még mindig jobban állunk, mint közvetlen környezetünk, hiszen a magyar lakások nagysága a rossz adataink ellenére is lakhatóbb életet biztosít, mint a Lengyelországban, Szlovákiában vagy Romániában mért lakásnagyságok.

Más kérdés a lakások minősége. Magyarországon a lakosság több mint negyede olyan helyen él, ahol nedvesek a falak és a padló, szivárog a tetőn a víz, vagy elkorhadtak a nyílászárók. Az Európai Unióban átlagosan ez az arány csupán 15 százalékos, hazánknál csak 3 országban rosszabb a helyzet. Közép-Magyarországon a legjobb a helyzet, itt a lakások 4 százaléka rossz minőségű. A legmagasabb ez az adat a Dél-Alföldön, ahol 14 százalék az élhetetlen élőhelyek aránya.