Galambos Erzsi persze, aki már kölyökként is fellépett Lakner bácsi nevezetes gyerekszínházában, és meglehetősen sokat mozgott primadonna szerepkörben, be tud úgy jönni a színpadra, hogy egyszerre sztár is legyen, meg szerény is. Fekete, elegáns, csillogó nadrágkosztüm van rajta, fölöttébb nőies, irigylésre méltóan egyenes a tartása. Lerí róla, örül, hogy itt lehet, magabiztosságot sugároz, életerőt, de azért van benne kis félelem is attól, hogyan sikerül majd ez az este, bár ez az esendőség persze csak növeli iránta a rokonszenvet.
És miután a puszta megjelenésére ekkora ováció tör ki, lazán megjegyzi, hogy „még nem csináltam semmit”. Dehogynem! Egy ilyen tapsot kiváltó bejövetel néhány pillanata temérdek színészi tudást sűrít magába, meg hát a pályán eltöltött sok év is fedezetet ad az ilyen fogadtatáshoz.
Csonka András a konferanszié, akinek édesapjával sokat lépett fel Galambos, a színpad bal szélére kíséri, és leülteti egy patinás fotelbe. Itt fogadja majd a gratulációkat, innen nézi végig az üdvözlésére érkező kollégákat, akik általában produkcióval is kedveskednek, hogy aztán legvégül ő is igencsak aktivizálja magát. De persze közben sem passzív. Rögtön az est elején érkezik például Harkányi Endre és Kalmár Tibor rendező, akikkel Lakner bácsinál fellépett. Rágyújtanak A Pál utcai fiúkból egy dalra, amit gyerkőckorukban énekeltek, és Galambos a fotelből több mindent velük énekel.
Galambos Erzsi Haumann Péterrel
Az est rendezője, Verebes István időnként megjelenik, és mond vagy csinál valami jó pikírtet, például amikor egy borítékot nyom Galambos Erzsi kezébe ajándékként, és fapofával megjegyzi, hogy ez egy Erzsébet-utalvány, alig akar abbamaradni a röhögés. Kertész Péter, akivel a West Side Story nevezetes előadásában voltak partnerek, viszont igencsak komolyan mondja el Radnóti szerelmes versét, a Tétova ódát.
A József Attila Színház társulatának férfi tagjai együtt bevonulva dallal köszöntik, majd a lábai elé borulnak. A második részben a társulat hölgyei is énekelnek neki. Közben Csonka András kérdezgeti őt, kiderül például, hogy a West Side Storyban, a Lola Blau című monodrámában és a Szabadsághegyben nyújtott alakításaira a legbüszkébb. Sok külföldi musical hazai bemutatóját az ő főszereplésével tartották.
A legnagyobbakkal játszott együtt, a Latabárokkal, Gombaszögi Ellával, Honthy Hannával, Somlay Artúrral, Rátonyi Róberttel. Míg aztán már ő számított nagynak. Bár többször is hangoztatta, hogy nálunk valódi sztárok nincsenek, ő azzá vált, ami segített, hogy sokat dolgozott a tévében, ezt meg is köszöni Horváth Ádámnak, aki őt a leginkább hívta. Fő-főszerepek sokaságát játszotta operettekben is, de azért mégiscsak a musical vált a fő műfajává.
Abszolút a csúcson hagyta ott az Operettszínházat, ahogy erről most is beszélt, jókor sértődött meg. Nem akarta, hogy fénylő csillaga kevésbé világítson. Senki nem akarta neki elhinni, hogy a város peremére, a József Attila Színházba vágyik, amit nézőként is kedvelt. De amikor ezt az akkori főrendező, Iglódi István megtudta, rögtön azt kérdezte, mit szeretne játszani. Játszott például Brechtet, ami nagy vágya volt. A Mahagonny városának tündöklésében és bukásában hétpróbás, végtelenül vagány, belevaló, a jég hátán is megélő nőt alakított. És még az Éjjeli menedékhelyben, Gaál Erzsi izgalmasan sajátos rendezésében, férfiszerepet, Lukát is alakíthatott, igaz, hogy zenét is kapott Gorkij szövegéhez, énekelhetett is.
Angyalföldön ugyanúgy használhatta géppuskalábait, mint a Pesti Broadwayn, fogyhatatlannak tűnő energiái szintén jól jöttek, beilleszkedett a társulatba. Mondja is, érezhető is, szeret ebben az együttesben lenni. Napjainkban három szerepet is játszik. A legutóbbi premierjén, a Veszek egy éjszakát előadásán is tapssal jött be, és tapssal távozott, megjelenítve egy álságos úrinőt.
Balázs Fecó pedig énekel egy dalt a tavalyi premierről, az Angyalföldi balladából, melyben Galambos beleásta magát a rock and roll műfajába, melyről azt hitte, hogy nem tud ő ilyesmivel színre lépni, de aztán kiadós sikere van vele. Haumann Péter, akivel közös előadóestjük is volt, nagy komolyan azt mondja, hogy szerelmes verset ad elő neki. Aztán bemondja a címét, hogy Romhányi József Marhalevél, melyben egy marha vall szerelmet egy ökörnek, és persze lesz fetrengés a nevetéstől. Végül Galambos is énekel, táncol, magasba dobálja a lábait, temperamentumosan, sikkesen, elegánsan vagy könnyeden, mikor mire van szükség. Tündököl. Változatlanul és örökké primadonna. Igencsak szereti a nézőket, és fölöttébb élvezi, hogy ők nagy elánnal viszont szeretik.
