Castróról

Gál Mária „Elment a Commandante”című írásához fűzök egy megjegyzést. Azt írja Gál Mária: …s forradalmi vívmányai” védelmében úgy elszigetelte országát, hogy elkerülhetetlenül a kommunista diktatúrák nyomorába zuhant. Gál Mária téved. Az USA a forradalom győzelme után embargót rendelt el Kuba ellen, embargóval fenyegetve azokat az országokat amelyek gazdasági (vagy egyéb ) kapcsolatot létesítenek Kubával. Így csak a Szovjetunió és a szocialista országok gazdasági kapcsolataira támaszkodhatott a kubai gazdaság. Ezek az országok nem éppen gazdagságukról voltak híresek – történelmi okok folyományaként. Ez az elszigetelés 50 évig (!) tartott, bár pár évtized múlva enyhült, a közeledés csak az utóbbi 1-2 évben történt meg, de az embergót még nem oldották fel a mai napig sem. A politikában, a gazdasági életben és az ultiban nem játszik szerepet a „mi lett volna, ha…”, de el lehet gondolkozni, hogy valóban mi lett volna, ha bármely erős országot 50 évig ilyen romboló gazdasági embargóval sújtana a világ?