Vízügy a szívügyem

A hazánkban tartott vízügyi konferencia felhívja a figyelmet a vízügy fontosságára. Kormányaink szétverték a világ minden táján elismert Vízügyi Hivatalt, mert olyanokat mondott, ami nem fért össze a politikai elképzeléseikkel. Például Mosonyi professzorral (mellesleg világhírű tudósa a vízügynek) egyetértésben a Bős- Nagymarosi vízlépcső megépítése mellett volt. Legjobb tudomásom szerint több víztározót szeretett volna építeni, mert alapelvei szerint az árvizek ellen nem védekezni kell, hanem fölhasználni/fölfogni azokat. Magyarország szerencsés helyzetben van. Elég víz áll rendelkezésre, ívó vizünk még a városokban is jónak mondható. A két nagy folyónkon soha nem egyszerre van árvíz, amit föl kellene fogni, és a nyári hónapokban ingyen kellene biztosítani a vizet a mezőgazdaságnak öntözésre.

Általában 9-10 évenként van óriási árvíz, ennek felfogására nagy víztározók építése lenne célszerű, az eltárolt viz alkalmas lenne haltenyésztésre, halastóként működhetne. Ez megvalósítható lenne abból az évről évre elherdált sok pénzből, melyet a védekezésre, gátépítésre költünk. A víztároló egyszeri költség, míg a védekezés minden évben visszatérő milliárdokra rúg. Igaz, a víztározók megépítéséhez nem kellene számlálatlanul fákat kivágni, és évekre munkát adna embereknek, olcsóbbá tenné a mezőgazdasági termelést. De, ha a politikusok veszi át a szakemberek szerepét, akkor nincs miről vitázni – pláne szakkonferencián!