A korrektség emberi erény, nevezhetjük megbízhatóságnak, hitelességnek, vagy kiszámíthatóságnak. A politikai korrektség, a „píszí” kicsit más, hiszen ez a műszó bizonyos tapintatot, etikettet jelent, azt, hogy nem mondanak olyasmit, ami bárki más számára bántó lehet. Orbán Viktor a minap erősen kikelt ez ellen, Trump elnökké választását, mint e stílus leáldozását üdvözölte. Kedvenc kormányfőnk persze sosem volt igazán pc, mindig azt mondta, amit az adott pillanatban politikailag hasznosnak vélt, ha kellett, tapintatos volt, ha mást gondolt, brutálisan szókimondó.
A korrektség általános értelmében sem volt soha igazán az. Orbán huszonöt éve a hazáról, a magyarságról beszél, miközben – mint azt Magyarország jelenlegi állapota mutatja – kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy az ország valódi érdekeit figyelembe vegye. Vizet prédikált és bort ivott, s nemzeti, szociális avagy keresztény szósszal öntött le mindent, megetetve mindenkit, aki hajlandó volt enni a főztjéből. Ám ezen elvek egyike sem a sajátja, ő csak alkalmazza azokat, erősen inkorrekt módon. Magyarán: sohasem volt tisztességes, átvert mindenkit, aki hitt neki.