nagypéntek;munkaszüneti nap;
2016-12-12 07:01:00
2011. május 9.: Nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánítását kezdeményezte a KDNP-s parlamenti képviselő, Varga László református lelkész. A törvényjavaslat öt év alatt nem került megvitatásra, a parlamentnem se vette tárgysorozatba.
2016. október 14.: Munkaszüneti nap lesz nagypéntek – jelentette be a miniszterelnök Budapesten, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának emlékülésén. Az indok: "a reformáció emlékéve alkalmas pillanat arra, hogy ezzel a lépéssel a nagypéntek méltó megünneplését segítsék”.
2016. november 18.: Három országgyűlési képviselő (Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Balog Zoltán és Varga Mihály miniszterek) törvényjavaslati kezdeményezést nyújtott be, „Egyes törvényeknek a nagypéntek munkaszüneti nappá történő nyilvánításával összefüggő módosításáról.” Praktikusan öt hatályos törvény módosítását érinti az indítvány, amelyekben felveszik a munkaszüneti napok sorába a nagypénteket. Hivatalos általános indoklás: „A nagypéntek a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek, amelyen a keresztények Jézus Krisztus kínszenvedésről, kereszthaláláról és temetéséről emlékeznek meg. A törvényjavaslat – munkaszüneti nappá nyilvánítással – a nagypéntek méltó megünneplését segíti elő.”
2016. december 5.: Az eredeti tervek szerint a nagypénteki munkaszüneti napról szóló törvényjavaslatot 2016. december 8-án (csütörtökön) megtárgyalták volna a képviselők, december 12-én pedig a bizottságokban folytatódott volna a vita. A december 5-i (hétfői) plenáris ülés elején azonban a Fidesz-frakció azt kérte, hogy vegyék le a napirendről a tervezetet, és ezt meg is szavazták.
2016. december 6.: Balog Zoltán miniszter nyilatkozott a nagypénteket munkaszüneti nappá nyilvánító törvényjavaslattal kapcsolatban. „A benyújtók nem kérték a törvényjavaslat sürgős tárgyalást, mert úgy gondolták, hogy azt megfelelő súllyal szükséges tárgyalni. A javaslatot 2017. február folyamán tárgyalja meg az Országgyűlés, így lehetővé válik, hogy a nagypéntek már 2017-ben munkaszüneti nap legyen. A javaslat bírja Magyarország Kormányának támogatását.”
Az események tehát „felpörögtek”, így már nem is tudok másra figyelni, mint a „szigorú” idő és munkaterv szerint dolgozó parlament munkájára. Örök okvetetlenkedőként azért csak felteszek néhány kérdést.
Balog miniszter úrtól tudjuk, hogy a Kormány támogatja a javaslatot. Kérdezem: ha ez így van, akkor miért önálló képviselői indítványként jelenik meg a törvényjavaslat, miért nem a kabinet a kezdeményező, mikor az is köztudott, hogy a kormányfő személyesen is pártolja az új munkaszüneti nap bevezetését?
Hosszú évtizedek gyakorlata szerint, ha munkanap-áthelyezésre vagy új, fizetett munkaszüneti nap kijelölésére kerül sor, akkor azt nem a tárgyévben, hanem az azt megelőző évben határozzák el és teszik közzé. A parlament februárban dönthet úgy is, hogy nem nagypénteket emeli be a fizetett munkaszüneti napok sorába (ennek valószínűsége persze nem nagy, de ne zárjuk ki ezt a lehetőséget sem), hanem valamelyik másik jeles napot. A vállalkozások szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a jövő évi munkarend, munkaidőkeret és szabadságolási terv meghatározása során 2017. április 14 (nagypéntek) rendes munkanap, vagy fizetett munkaszüneti nap. De egyszerű állampolgárként (munkavállalóként) sem lenne rossz már most tudni, hogy az áprilisi hosszú hétvége háromnapos lesz vagy négynapos?
Balog miniszter úr azt is elmondta, hogy azért vették le most a napirendről a nagypénteki előterjesztést, mert februárban majd „megfelelő súllyal” tárgyalják. A kérdésem: kivel? Egymással vagy velünk? Szerintem itt nem „súllyal” hanem a szociális partnerekkel kellene konzultálni; nevezetesen a vállalkozói (munkaadói) és munkavállalói érdekképviseletekkel.
A félreértések elkerülése érdekében gyorsan tisztázzuk: nem tartom a nemzetgazdaságot alapjaiban megrendítő intézkedésnek egy új, fizetett munkaszüneti nap bevezetését és egyetlen dolgozó embertől sem irigylem a többlet szabadságnapot.
A döntés előkészítők és a későbbi döntéshozók üzenete viszont nem jó, hiszen a november 18-án benyújtott törvényjavaslat indoklása egyáltalán nem tartalmaz szakmai érveket, nem tér ki az új munkaszüneti nap bevezetésének gazdasági következményeire. (például a folyamatos termelést érintő hatások, megszakítás nélküli munkarend, bolti kiskereskedelmi egységek nyitvatartása, logisztikai feladatok ellátása, stb.)
Az sem túlságosan szívderítő, hogy a végrehajtó és a törvényhozó hatalom a most alkalmazott „bejelentem – előterjesztem – elnapolom” furcsa eljárással azt is deklarálja, hogy e kérdéskörben sem érdekli igazán az üzleti szektor meghatározó szereplőinek álláspontja. Megint abba a helyzetbe kerültünk (munkaadók, munkavállalók), hogy már csak „ítélt ügyben” nyilváníthatunk véleményt.
A nemzetgazdasági szintű bérmegállapodáshoz még kellettünk, a nagypéntekhez már nem. Szomorú és tanulságos.