Elnézést kérek a címadásért, az elhunyt pesti srác emlékének cikkbe keveréséért, de gondolom, a család is rettenten olvasta a Százholdas Habony-média melléktermékét, amelyben Dózsa László (1942 -) esküvőjét marketingolták.
Hende Csaba vesse az első követ Andy Vajnára, ha a bármiben megőszült érdemes férfiúk túl ifjú aráiról esik bulvárszó. Mert van olyan, hogy valakinek vénségére jön meg (vagy megy el) az esze. Az ilyen ember gyermek már, és jól is van ez így.
Dózsa László, a hazánkban világhírű színművész azonban – divatos szóval - kimaxolta az esküvést. Annyira bosszanthatta, hogy Schmidt Mária minden hisztérikus kirohanása ellenére leröhögték őt az 56-os hősök gigaposztereiről, hogy komoly szintet lépett. Midőn nem sikerült Pruck Pálként eladnia a „többször is meghaltam, de túléltem” sztoriját, alighanem elmentek neki otthonról. (Dózsát ezredesként emlegetik kollégái. Amennyiben egy tizedesnek minden tizedik szavát lehet elhinni...)
Nem lehet más az oka, amiért altábornagyi(!) egyenruhában fogadott örök hűséget.
Teli aggatta magát olyan kitüntetésekkel is, melyek csak kemény hadi életpálya munkájával érhetők el. Nem is merjük gondolni, hogy ott fityegnek a Munkásőrségnél kapottak is, hisz tudjuk, hogy Gulyás Dénes fideszes dalnok is csak passzióból múlatta a Munkásőrségnél az időt, és csakis lemezcímlapok erejéig.
Egyenruhát (pláne kamut) nyilvánosan viselni persze tilos és büntetendő, csak mondom.
Szakértőként megkérdeztem egy valóságos nyugalmazott altábornagyot is. Szerinte Dózsa ruhája a Marica grófnőből lehet. És a nívója is.
