A mai napon szavaz a parlament a gyermekvédelmi törvény módosításáról, ha elfogadják, januártól több szigorítás is életbe lép, amelyek akár ártatlan családok szétszakításához is vezethetnek több gyerekjogi szakember és szakmai szervezet szerint. A törvénymódosítást az elmúlt időszak borzalmai (mint a gyöngyösi és az agárdi gyermekhalál) indokolják, a javaslatot benyújtó Selmeczi Gabriella és Horváth László fideszes képviselők szerint az a gyermekvédelmi jelzőrendszer megerősítését szolgálja. A jelzőrendszer anomáliái már régen ismertek a kormányzat előtt, szakmai konferenciákon, nyílt levelekben, ombudsmani állásfoglalásban világosan megfogalmazódtak a legnagyobb problémák:
-
a jelzőrendszer tagjai között nincs hatékony együttműködés,
-
a védőnők túlterheltek, sokszor ismereteik is hiányosak,
-
a rendszer nem a gyermekvédelmi törvény előírásainak megfelelően működik.
Czibere Károly szociális államtitkár egy háttérbeszélgetésen maga is elismerte, hogy a törvény jó, a jogalkalmazással vannak problémák. Ám a szóban forgó törvénymódosítás épp ezen nem javít, ahogy a jelzőrendszer szereplői közötti együttműködés erősítésére irányuló törekvés sem olvasható ki belőle. A javaslat a szülők felelősségét állítja középpontba: ha nem hajlandóak együttműködni a védőnővel, gyermekorvossal vagy az iskolával, az a módosítás elfogadása esetén súlyosan veszélyeztető magatartásnak minősülne és szankciókkal, végső esetben a gyerek, gyerekek kiemelésével járna (Czibere szerint mindezzel együttműködésre szeretnék „ösztönözni" a szülőket).
Az viszont nem derül ki, mi számít az együttműködés elmulasztásának; a nemzetközi tendenciákkal szembemenve Magyarországon már így is évről évre növekszik az állami gondozásba vett gyerekek száma (a KSH adatai szerint tavaly több mint 20 ezer kiskorú volt szakellátásban, míg 2010-ben 17 ezer), a homályos törvénymódosítás pedig tovább szélesítheti a családból való kiemelés lehetőségeit a szakértők szerint.
A módosító javaslatot egyébként úgy nyújtották be, hogy arról nem egyeztettek sem szakértőkkel, sem civil szakmai szervezetekkel, sem érdekképviseletekkel. A Társaság a Szabadságjogokért nyílt levelet is küldött a képviselőknek, amelyet több más szervezet és gyermekvédelmi szakember is aláírt. Az észrevételekből kiderül: a módosítás valójában látszatintézkedés, amely akkor tenné a legjobbat, ha semmilyen hatása nem lenne, ám jelenlegi formájában csak mélyítheti a problémákat. A szülők fenyegetése, büntetése, a gyerekek kiemelése helyett
-
a családok megsegítésén,
-
az anyagilag és lelkileg is kizsigerelt szakemberek megbecsülésén, képzésén, a munkakörülmények javításán,
-
a betöltetlen álláshelyek feltöltésén,
-
az eljáró hatóságok gyakorlatának megváltoztatásán,
-
egy gyermekközpontú és preventív rendszer kiépítésén kellene fáradoznia a kabinetnek. Ám ahogy a csúfos PISA-eredményekért a pedagógusok, a kormány fordított valóságában a gyermekvédelem hiányosságaiért úgy tűnik, a családok, a szülők a felelősek.
Újabb gyermekbántalmazási esetre derült fény Tatabányán, megint csak akkor, amikor a gyerekek már súlyosan sérültek a történtek miatt. Az Index írta meg, hogy a városban kiskorú veszélyeztetése miatt emeltek vádat egy négygyermekes házaspár ellen. A gyerekek számára nem tudtak ételt biztosítani, az alapvető higiéniai ellátásukra sem figyeltek oda.
A szülők nem beszéltek a tanárokkal és rendre kihagyták a szülői értekezleteket is. A gyerekek iskolában nyújtott teljesítménye se nagyon érdekelte őket, gyakran felszerelés, házi feladat nélkül küldték el őket az iskolába. A férfi munkanélküli volt, gyakran ivott. A nő alkalmi munkát végzett, ezekből képtelen volt eltartani a családot.
Ennek ellenére szabadideje nagy részét internetezéssel töltötte. Sokat veszekedtek, férje gyakran a gyerekek előtt ütötte meg őt. Az illetékes kormányhivatal kiemelte az érzelmileg súlyosan sérült gyerekeket, a szülőkre valószínűleg börtön vár. Kiskorú veszélyeztetésének büntette egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel is járhat.
Azt ugyanakkor fontos leszögezni: nem minden esetben helytelen a gyerek kiemelése a családból, az állami beavatkozás kifejezetten szükséges akkor, amikor a gyerekeket fizikai, lelki, szexuális bántalmazástól kell megvédeni. A hatékony gyermekvédelemnek viszont nem elsősorban az lenne a feladata, hogy a bántalmazó, elhanyagoló szülőket „lefülelje". Tegyük hozzá: a jelenlegi állapotok ezt sem nagyon teszik lehetővé, az esetek többsége láthatatlan marad, nyomozás is sokszor sajtóértesülések után indul. Ennek ellenére a kormány elhallgattatná a médiát, a szociális államtitkár szerint „már gondolkodnak" azon, hogy előírják, a sajtóban csak akkor jelenhet meg bármi ilyen ügyekről, ha azokban már jogerős bírósági döntés született.
Mindemellett, ha egy szülő elutasítja az együttműködést, a mögött nem csak az állhat, hogy annyira „elvetemült", hogy ártani akar a gyerekének. Az adminisztratív intézkedések nem veszik figyelembe az egyéni körülményeket, az új szabályozás értelmében akár az is előfordulhat, hogy a hatóságok szerint a szülő, amíg másik gyermekorvost keres (mert az előzővel bármilyen - akár személyes, akár szakmai - okból nem tudott együttműködni), ezzel veszélyeztető magatartást folytat és eljárás indulhat ellene. A törvénymódosítás nem veszi figyelembe azt sem, hogy az együttműködési kötelezettség kétoldalú, nem csupán a szülő felelősségén múlik. A javaslat annak a gyakorlatnak a megváltoztatására sem tesz kísérletet, hogy a hatóságok - egyébként a törvényekkel szembemenve - pusztán a rossz anyagi körülmények miatt szakítsanak szét családokat.