Fenyegetéssel ösztönzik a szülőket

Ma dönt az Országgyűlés a gyermekvédelmi törvény módosításáról, amely több szakember, civil és szakmai szervezet szerint családok indokolatlan szétszakításához vezethet. Az SOS Gyermekfalvak kutatásai viszont épp arra világítottak rá: a magyar gyerekek egyik legnagyobb félelme, hogy család nélkül maradnak, a szülők pedig attól tartanak leginkább, hogy elveszítik gyermekeiket.

A mai napon szavaz a parlament a gyermekvédelmi törvény módosításáról, ha elfogadják, januártól több szigorítás is életbe lép, amelyek akár ártatlan családok szétszakításához is vezethetnek több gyerekjogi szakember és szakmai szervezet szerint. A törvénymódosítást az elmúlt időszak borzalmai (mint a gyöngyösi és az agárdi gyermekhalál) indokolják, a javaslatot benyújtó Selmeczi Gabriella és Horváth László fideszes képviselők szerint az a gyermekvédelmi jelzőrendszer megerősítését szolgálja. A jelzőrendszer anomáliái már régen ismertek a kormányzat előtt, szakmai konferenciákon, nyílt levelekben, ombudsmani állásfoglalásban világosan megfogalmazódtak a legnagyobb problémák:

a jelzőrendszer tagjai között nincs hatékony együttműködés,
a védőnők túlterheltek, sokszor ismereteik is hiányosak,
a rendszer nem a gyermekvédelmi törvény előírásainak megfelelően működik.

Czibere Károly szociális államtitkár egy háttérbeszélgetésen maga is elismerte, hogy a törvény jó, a jogalkalmazással vannak problémák. Ám a szóban forgó törvénymódosítás épp ezen nem javít, ahogy a jelzőrendszer szereplői közötti együttműködés erősítésére irányuló törekvés sem olvasható ki belőle. A javaslat a szülők felelősségét állítja középpontba: ha nem hajlandóak együttműködni a védőnővel, gyermekorvossal vagy az iskolával, az a módosítás elfogadása esetén súlyosan veszélyeztető magatartásnak minősülne és szankciókkal, végső esetben a gyerek, gyerekek kiemelésével járna (Czibere szerint mindezzel együttműködésre szeretnék „ösztönözni" a szülőket).

Az viszont nem derül ki, mi számít az együttműködés elmulasztásának; a nemzetközi tendenciákkal szembemenve Magyarországon már így is évről évre növekszik az állami gondozásba vett gyerekek száma (a KSH adatai szerint tavaly több mint 20 ezer kiskorú volt szakellátásban, míg 2010-ben 17 ezer), a homályos törvénymódosítás pedig tovább szélesítheti a családból való kiemelés lehetőségeit a szakértők szerint.

A módosító javaslatot egyébként úgy nyújtották be, hogy arról nem egyeztettek sem szakértőkkel, sem civil szakmai szervezetekkel, sem érdekképviseletekkel. A Társaság a Szabadságjogokért nyílt levelet is küldött a képviselőknek, amelyet több más szervezet és gyermekvédelmi szakember is aláírt. Az észrevételekből kiderül: a módosítás valójában látszatintézkedés, amely akkor tenné a legjobbat, ha semmilyen hatása nem lenne, ám jelenlegi formájában csak mélyítheti a problémákat. A szülők fenyegetése, büntetése, a gyerekek kiemelése helyett

a családok megsegítésén,
az anyagilag és lelkileg is kizsigerelt szakemberek megbecsülésén, képzésén, a munkakörülmények javításán,
a betöltetlen álláshelyek feltöltésén,
az eljáró hatóságok gyakorlatának megváltoztatásán,
egy gyermekközpontú és preventív rendszer kiépítésén kellene fáradoznia a kabinetnek. Ám ahogy a csúfos PISA-eredményekért a pedagógusok, a kormány fordított valóságában a gyermekvédelem hiányosságaiért úgy tűnik, a családok, a szülők a felelősek.

Éheztek, mosdatlanok voltak a gyerekek

Újabb gyermekbántalmazási esetre derült fény Tatabányán, megint csak akkor, amikor a gyerekek már súlyosan sérültek a történtek miatt. Az Index írta meg, hogy a városban kiskorú veszélyeztetése miatt emeltek vádat egy négygyermekes házaspár ellen. A gyerekek számára nem tudtak ételt biztosítani, az alapvető higiéniai ellátásukra sem figyeltek oda.

A szülők nem beszéltek a tanárokkal és rendre kihagyták a szülői értekezleteket is. A gyerekek iskolában nyújtott teljesítménye se nagyon érdekelte őket, gyakran felszerelés, házi feladat nélkül küldték el őket az iskolába. A férfi munkanélküli volt, gyakran ivott. A nő alkalmi munkát végzett, ezekből képtelen volt eltartani a családot.

Ennek ellenére szabadideje nagy részét internetezéssel töltötte. Sokat veszekedtek, férje gyakran a gyerekek előtt ütötte meg őt. Az illetékes kormányhivatal kiemelte az érzelmileg súlyosan sérült gyerekeket, a szülőkre valószínűleg börtön vár. Kiskorú veszélyeztetésének büntette egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel is járhat.

Azt ugyanakkor fontos leszögezni: nem minden esetben helytelen a gyerek kiemelése a családból, az állami beavatkozás kifejezetten szükséges akkor, amikor a gyerekeket fizikai, lelki, szexuális bántalmazástól kell megvédeni. A hatékony gyermekvédelemnek viszont nem elsősorban az lenne a feladata, hogy a bántalmazó, elhanyagoló szülőket „lefülelje". Tegyük hozzá: a jelenlegi állapotok ezt sem nagyon teszik lehetővé, az esetek többsége láthatatlan marad, nyomozás is sokszor sajtóértesülések után indul. Ennek ellenére a kormány elhallgattatná a médiát, a szociális államtitkár szerint „már gondolkodnak" azon, hogy előírják, a sajtóban csak akkor jelenhet meg bármi ilyen ügyekről, ha azokban már jogerős bírósági döntés született.

Mindemellett, ha egy szülő elutasítja az együttműködést, a mögött nem csak az állhat, hogy annyira „elvetemült", hogy ártani akar a gyerekének. Az adminisztratív intézkedések nem veszik figyelembe az egyéni körülményeket, az új szabályozás értelmében akár az is előfordulhat, hogy a hatóságok szerint a szülő, amíg másik gyermekorvost keres (mert az előzővel bármilyen - akár személyes, akár szakmai - okból nem tudott együttműködni), ezzel veszélyeztető magatartást folytat és eljárás indulhat ellene. A törvénymódosítás nem veszi figyelembe azt sem, hogy az együttműködési kötelezettség kétoldalú, nem csupán a szülő felelősségén múlik. A javaslat annak a gyakorlatnak a megváltoztatására sem tesz kísérletet, hogy a hatóságok - egyébként a törvényekkel szembemenve - pusztán a rossz anyagi körülmények miatt szakítsanak szét családokat.

Elfogadó családra vágynak

A gyermekvédelmi törvény kimondja: a gyermekeknek alapvető joguk saját családjukban felnövekedni, függetlenül anyagi helyzetüktől. Ennek ellenére számos jogellenes kiemelés történik, s mint arra az SOS Gyermekfalvak egy korábbi felmérésében rámutatott, jelenleg 140 ezer gyerek él veszélyeztetett státuszban Magyarországon, akiket lényegében bármikor elvehetnek családjaiktól legtöbbször a szegénység és annak következményei miatt.

A kutatás szerint a szülők egyik legnagyobb félelme, hogy elveszítik munkájukat vagy betegség miatt nem tudnak megfelelően gondoskodni gyermekeikről, akiket így elvehetnek tőlük. Kiderült az is, hogy egy családi krízis esetén a szülők legkevésbé a védőnőkben, a pedagógusokban, valamint a rokonokban bíznak.

Az SOS Gyermekfalvak legutóbbi felmérésben pedig arra volt kíváncsi, mi aggasztja leginkább a magyar gyerekeket. A kutatás ezer fős mintán, 15 éves fiatalok megkérdezésével készült, a hétfőn nyilvánosságra hozott eredmények aggasztóak: saját bevallása szerint minden második fiatal szorong valami miatt. A szorongás az elvált szülők gyermekei, valamint a gyermekvédelmi gondoskodásban élők között hét százalékkal magasabb, mint a többiek esetében.

A félelmek között első helyen a család elvesztése áll (ebbe beletartozik a családtag halála, az árvaság, a családtag megbetegedése, a szülők válása is), illetve minden második-harmadik fiatal attól is tart, hogy felnőttként nem lesz saját családja.

A válaszokból kiderült, hogy a fiatalok számára az ideális család olyan, ahol a családtagok boldogok, mindenki egészséges, sokat beszélgetnek és elfogadják őket olyannak, amilyenek. A legkevésbé az olyan egzisztenciális dolgokat tartják fontosnak, mint a pénz vagy a szép lakás.