Az ünnepek közeledtével gyakrabban jut eszünkbe segíteni nehezebb sorsú embertársainkon. Az egész éves hajtás után a karácsonyi időszakban talán többen gondolnak arra, hogy az ünnep nem mindenkinek boldog; azokra, akiknek a meleg otthon is luxus, akiknek még ilyenkor sem kerül például hús az asztalára vagy épp azokra a magányosan élőkre, akiknek a legszebb ajándék egy másik ember társasága.
Az már megannyi alkalommal kiderült, hogy Budapest segít, ha baj van. A fővárosban élők egy emberként siettek a dunai és a tiszai árvizek idején a károsultak mellé, vagy amikor falvakat öntött el a vörösiszap. Hosszú évek óta minden télen teljes gőzzel üzemel a Mikulásgyár, és a sor még hosszan folytatható. Büszke vagyok rá, hogy ennek a segítőkész és szolidáris városnak a polgára lehetek!
Segíteni rengeteg módon lehet, de vajon hogyan tudunk jól segíteni? Mit kell tennünk ahhoz, hogy a segítségünk célt érjen, hogy ott segítsünk, ahol arra a legnagyobb szükség van? Ezek a kérdések foglalkoztattak minket, amikor A Városért Egyesület legutóbbi rendezvényét szerveztük. Olyan szakembereknek és elhivatott civileknek tettük fel ezeket a kérdéseket, akik nemcsak a karácsonyi időszakban, hanem minden nap azért dolgoznak, hogy nehéz sorsú társainkon segítsenek.
Iványi Gáborral sok más mellett azért öröm beszélgetni, mert ő mindig mindenkiben meglátja a jót. Az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke szerint minden segítség jó, már csak azért is, mert még a legkiábrándultabb emberekben is felébred a jóság, ha azt látják, hogy mások segítőkezet nyújtanak, főznek, lakhatást biztosítanak a rászorulóknak. Szomorú példa, de épp a gyűlöletkampány mutatja, hogy az emberek sok mindenre rávehetők. Éppen ezért kellene nekik jó példát mutatni, hiszen az is ragadós. De az is tény, hogy ha a kormány a gyűlöletpropagandára költött milliárdokat a rászorulókra fordítja, azzal nagyon sok szegény embernek lehetett volna hosszú időn keresztül segítséget nyújtani.
A Polgár Alapítvány a leghátrányosabb helyzetű romákon segít. Szőke Judit jogvédő, az Alapítvány igazgatója arról beszélt, hogy a segítségnek több szintje létezik, ezek közül az első, ha gyűjtünk valamit és azt eljuttatjuk a rászorulókhoz. A Polgár Alapítvány szeptemberben például cipőket és iskolaszereket gyűjtött: tíz nap alatt négyezer pár cipőt juttattak el a rászorulóknak. Karácsonykor leginkább játékokat kérnek, de mint mondta, nagyon sok helyen még ilyenkor is élelmiszerre volna szükség leginkább.
A segítségnyújtásnak már egy magasabb szintje, ha az adományozást személyessé tesszük – ezen a téren azért még volna hová fejlődni. Szőke Judit ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy ha rosszul segítünk, az konfliktusokat szülhet: nem szerencsés például pénzt adni egy közösség tagjának úgy, ha az egész közösség pénzhiánnyal küzd. Fontos, hogy megfontoltam segítsünk, hiszen nem elegendő odafigyeléssel a legjobb szándékaink ellenére is árthatunk.
Sokaknak már az is segítség, ha a nevükön szólítjuk őket. Az aluljáróban élő hajléktalannak is jól esik, ha munkába, iskolába menet odaköszönünk nekik: jó reggelt, József – hiszen neki onnantól már van valakije, aki ismeri őt, aki figyel rá és ez nagyon fontos. Vecsei Miklós szociálpolitikus, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat általános alelnöke azonban figyelmeztetett: a budapesti aluljáróban élő hajléktalanok helyzete még mindig jobb, mint a városon kívül élőké, hiszen itt, a fővárosban aki tud segítséget kérni, az hozzájuthat ételhez, gyógyszerekhez, egy fűtött helyhez vagy éppen jogsegélyhez. Néhány kilométerre Budapesttől már nem ez a helyzet, márpedig a nem látható nyomorúság sokszorosa a láthatónak. Fontos tehát, hogy észrevegyük a problémákat ott is, ahol azok rejtve vannak.
Kukorelly Endre írót mindenki ismeri, azt azonban talán kevesebben tudják, hogy A Nyugodt Szív A Lakhatásért Alapítvány kezdeményezőjeként az elmúlt években 160 családnak, azaz négy-ötszáz embernek segített, és segít jelenleg is. Szükség szerint kauciót, lakbért vagy közüzemi elmaradást fizetnek, de létrehoztak egy segítő hálózatot, amely nyomon követi a rászoruló emberek sorsát. A rendezvényünkön Kukorelly Endre mondott egy nagyon fontosat: mi, magyarok szeretjük szidni magunkat, pedig semmivel sem vagyunk rosszabbak, mint bármelyik másik nép. A Nyugodt Szív projekt egy kísérlet volt ennek bizonyítására – és sikerült.
Tóth Zoltán választási szakértőt még sosem láttam fakanállal a kezében, pedig rendkívül fontos az a munka, amelyet a Heti Betevő aktivistájaként és szakácsaként végez. A Heti Betevősök Budaörsön főznek, majd az elkészült ételt a VIII. kerületi Gólya közösségi házban osztják ki vasárnaponként. A kezdeményezés Budapest VII. és VIII. kerületén túl jelenleg Pécsett, Makón és Székesfehérváron működik. A helyi kocsmákban, szórakozóhelyeken kihelyezett üvegekben gyűjtik a pénzt az alapanyagokra – így aztán jellemző, hogy a nyári turistaszezonban több, azon kívül kevesebb pénz gyűlik, de karácsonykor cégek is segítenek, sőt, némi friss áruval a piacosok is hozzájárulnak az elesettek étkeztetéséhez.
Segíteni lehet tehát egy személyes szóval, egy tányér meleg étellel vagy éppen pénzzel, de lehet lelkes, odafigyelő önkéntes munkával is. Önkéntességgel a hétköznapok hőseivé válhatunk, és nemcsak másokon, akár magunkon is segíthetünk: hiszen aki másokon segít, az jobban bízik magában, hisz a saját és a közösség erejében és másokat is segítségre sarkallhat. A lényeg, hogy segítsünk és segítsünk jól! Most, az ünnepek idején, és persze a jövőben is.
Boldog karácsonyt, Budapest!
