Jól segíteni

Az ünnepek közeledtével gyakrabban jut eszünkbe segíteni nehezebb sorsú embertársainkon. Az egész éves hajtás után a karácsonyi időszakban talán többen gondolnak arra, hogy az ünnep nem mindenkinek boldog; azokra, akiknek a meleg otthon is luxus, akiknek még ilyenkor sem kerül például hús az asztalára vagy épp azokra a magányosan élőkre, akiknek a legszebb ajándék egy másik ember társasága.

Az már megannyi alkalommal kiderült, hogy Budapest segít, ha baj van. A fővárosban élők egy emberként siettek a dunai és a tiszai árvizek idején a károsultak mellé, vagy amikor falvakat öntött el a vörösiszap. Hosszú évek óta minden télen teljes gőzzel üzemel a Mikulásgyár, és a sor még hosszan folytatható. Büszke vagyok rá, hogy ennek a segítőkész és szolidáris városnak a polgára lehetek!

Segíteni rengeteg módon lehet, de vajon hogyan tudunk jól segíteni? Mit kell tennünk ahhoz, hogy a segítségünk célt érjen, hogy ott segítsünk, ahol arra a legnagyobb szükség van? Ezek a kérdések foglalkoztattak minket, amikor A Városért Egyesület legutóbbi rendezvényét szerveztük. Olyan szakembereknek és elhivatott civileknek tettük fel ezeket a kérdéseket, akik nemcsak a karácsonyi időszakban, hanem minden nap azért dolgoznak, hogy nehéz sorsú társainkon segítsenek.

Iványi Gáborral sok más mellett azért öröm beszélgetni, mert ő mindig mindenkiben meglátja a jót. Az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke szerint minden segítség jó, már csak azért is, mert még a legkiábrándultabb emberekben is felébred a jóság, ha azt látják, hogy mások segítőkezet nyújtanak, főznek, lakhatást biztosítanak a rászorulóknak. Szomorú példa, de épp a gyűlöletkampány mutatja, hogy az emberek sok mindenre rávehetők. Éppen ezért kellene nekik jó példát mutatni, hiszen az is ragadós. De az is tény, hogy ha a kormány a gyűlöletpropagandára költött milliárdokat a rászorulókra fordítja, azzal nagyon sok szegény embernek lehetett volna hosszú időn keresztül segítséget nyújtani.

A Polgár Alapítvány a leghátrányosabb helyzetű romákon segít. Szőke Judit jogvédő, az Alapítvány igazgatója arról beszélt, hogy a segítségnek több szintje létezik, ezek közül az első, ha gyűjtünk valamit és azt eljuttatjuk a rászorulókhoz. A Polgár Alapítvány szeptemberben például cipőket és iskolaszereket gyűjtött: tíz nap alatt négyezer pár cipőt juttattak el a rászorulóknak. Karácsonykor leginkább játékokat kérnek, de mint mondta, nagyon sok helyen még ilyenkor is élelmiszerre volna szükség leginkább.

A segítségnyújtásnak már egy magasabb szintje, ha az adományozást személyessé tesszük – ezen a téren azért még volna hová fejlődni. Szőke Judit ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy ha rosszul segítünk, az konfliktusokat szülhet: nem szerencsés például pénzt adni egy közösség tagjának úgy, ha az egész közösség pénzhiánnyal küzd. Fontos, hogy megfontoltam segítsünk, hiszen nem elegendő odafigyeléssel a legjobb szándékaink ellenére is árthatunk.

Sokaknak már az is segítség, ha a nevükön szólítjuk őket. Az aluljáróban élő hajléktalannak is jól esik, ha munkába, iskolába menet odaköszönünk nekik: jó reggelt, József – hiszen neki onnantól már van valakije, aki ismeri őt, aki figyel rá és ez nagyon fontos. Vecsei Miklós szociálpolitikus, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat általános alelnöke azonban figyelmeztetett: a budapesti aluljáróban élő hajléktalanok helyzete még mindig jobb, mint a városon kívül élőké, hiszen itt, a fővárosban aki tud segítséget kérni, az hozzájuthat ételhez, gyógyszerekhez, egy fűtött helyhez vagy éppen jogsegélyhez. Néhány kilométerre Budapesttől már nem ez a helyzet, márpedig a nem látható nyomorúság sokszorosa a láthatónak. Fontos tehát, hogy észrevegyük a problémákat ott is, ahol azok rejtve vannak.

Kukorelly Endre írót mindenki ismeri, azt azonban talán kevesebben tudják, hogy A Nyugodt Szív A Lakhatásért Alapítvány kezdeményezőjeként az elmúlt években 160 családnak, azaz négy-ötszáz embernek segített, és segít jelenleg is. Szükség szerint kauciót, lakbért vagy közüzemi elmaradást fizetnek, de létrehoztak egy segítő hálózatot, amely nyomon követi a rászoruló emberek sorsát. A rendezvényünkön Kukorelly Endre mondott egy nagyon fontosat: mi, magyarok szeretjük szidni magunkat, pedig semmivel sem vagyunk rosszabbak, mint bármelyik másik nép. A Nyugodt Szív projekt egy kísérlet volt ennek bizonyítására – és sikerült.

Tóth Zoltán választási szakértőt még sosem láttam fakanállal a kezében, pedig rendkívül fontos az a munka, amelyet a Heti Betevő aktivistájaként és szakácsaként végez. A Heti Betevősök Budaörsön főznek, majd az elkészült ételt a VIII. kerületi Gólya közösségi házban osztják ki vasárnaponként. A kezdeményezés Budapest VII. és VIII. kerületén túl jelenleg Pécsett, Makón és Székesfehérváron működik. A helyi kocsmákban, szórakozóhelyeken kihelyezett üvegekben gyűjtik a pénzt az alapanyagokra – így aztán jellemző, hogy a nyári turistaszezonban több, azon kívül kevesebb pénz gyűlik, de karácsonykor cégek is segítenek, sőt, némi friss áruval a piacosok is hozzájárulnak az elesettek étkeztetéséhez.

Segíteni lehet tehát egy személyes szóval, egy tányér meleg étellel vagy éppen pénzzel, de lehet lelkes, odafigyelő önkéntes munkával is. Önkéntességgel a hétköznapok hőseivé válhatunk, és nemcsak másokon, akár magunkon is segíthetünk: hiszen aki másokon segít, az jobban bízik magában, hisz a saját és a közösség erejében és másokat is segítségre sarkallhat. A lényeg, hogy segítsünk és segítsünk jól! Most, az ünnepek idején, és persze a jövőben is.

Boldog karácsonyt, Budapest!

Szerző
2016.12.14 07:01

A macedón menekült hete

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy börtönbüntetésre ítélt macedón miniszterelnök, aki a börtön helyett Budapestet és a szabadságot választotta. Jobb ma egy menedékjog, mint holnap egy cella alapon. De hol volt? És hol nem volt? Közben pedig vajon ki segítette, netán vitte egyik helyről a másikra?  
Íme, a dodonai válasz: Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte, hogy „a magyar állami hatóságoknak semmi köze ahhoz nem volt, hogy a volt macedón miniszterelnök saját államának területét elhagyta.” 
Csakhogy ezt nem is állította senki. Annál inkább azt, hogy miután Gruevszki valahogy kijutott Macedóniából, a magyar állam mégiscsak kinyújtotta feléje Orbán Viktor segítő kezét. Vagy autóját. Vagy repülőgépét.
Szorosan felsorakozott Gulyás mögé Hidvéghi Balázs, a Fidesz előretolt kommunikációs igazgatója. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában úgy reagált az albán sajtó értesülésére – amely szerint a volt kormányfőt az albániai magyar nagykövetség autójával magyar diplomaták szállították tovább –, hogy ezt Gulyás Gergely már cáfolta, hiszen megmondta, hogy a magyar kormány nem működött közre Gruevszki Macedóniából történt távozásában.
Abban viszont minden jel szerint nagyon is közreműködött, hogy aztán idetaláljon Budapestre. Gulyás délelőtt még nem tudhatta, mit ír majd az albán média délután, így azt előre nem is cáfolhatta. Főleg, hogy a magyarok nem Macedóniából csempészték ki Gruevszkit, hanem már Albániából Montenegróba. Hogy onnét hová vitték és hogyan, azt egyelőre nem tudjuk, mivel azonban közben az is kiderült, hogy az Orbán Viktort gyakran szállító magánrepülő Belgrádban járt, márpedig ott éppen nem volt semmilyen futballmeccs, elképzelhető, hogy Gruevszki luxus menekülő járművet is kapott tőlünk. 
Az igazság körmönfont kerülgetésére, vagyis a hazug mellébeszélésre Gulyás Gergely egy másik közlése is jó példa. Mint mondta, Gruevszki „egy magyar külképviseleten tett szándéknyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy menedékjog iránti kérelmet kíván benyújtani.”
A törvény azonban ilyen szándéknyilatkozatot nem ismer. Lehet, persze, hogy a nyilatkozat csupán egy SMS volt, amely úgy szólt, hogy „Viktor, segíts! Nikola”, de akármit szándékozott is kérni Gruevszki akárhol, menedékkérelmet csakis Magyarországon adhat be. Ehhez pedig ide kellett hozni. És ezt a szívességet a magyar kormány, úgy látszik, készségesen megtette. Amire az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt sürgette, hogy Gruevszkit adjuk ki Macedóniának, hiszen ott átlátható és alapos eljárásban ítélték jogerős börtönbüntetésre. Hidvéghi az ezt firtató kérdésre így válaszolt: az amerikaiak „egy szuverén ország belügyeibe avatkoznak be ezzel a nyilatkozattal.”
Ne már! Az amerikai nyilatkozat ugyanis csupán reakció arra, hogy Magyarország egy Macedónia nevű független ország belügyeibe avatkozott be azzal, hogy idemenekített egy börtönbüntetésre ítélt politikust. Így tiszteli az Orbán-kormány a szuverén nemzetállamok függetlenségét.
2018.11.17 08:17
Frissítve: 2018.11.18 09:05

Körvadászat polgármesterekre

Vadásznemzet vagyunk, nem kétséges. Kezdődött a csodaszarvast űző Hunorral és Magyarral, tart egészen Semjén szarvasáig. „Száll a madár, ágrul ágra,/ Száll az ének, szájrul szájra”, nálunk mindig vadásznak valamire, valakire. Változó sikerrel, mert a lúzer Hunor és Magyar a szarvasnak bottal ütötte a nyomát, és nem elég, hogy eltévedtek, még meg is kellett nősülniük. Bezzeg Semjén! Igaz, ő jobban fel volt szerelkezve: esetében egy egész helikopter szállt ágrul ágra.
Most nagyszabású, országos körvadászat indul. Ezúttal ellenzéki polgármesterekre. A barázdásbálnák és a hegyi gorillák úgyis lekerültek nemrég a kihalással fenyegetett fajok listájáról, megürült helyükre majd odaírják a magyar ellenzéki polgármestereket. Eddig se voltak népszerűek kormánykörökben, de valahogy elviselték, hogy ilyen állatfaj is van. Arról azért gondoskodtak, nehogy túlszaporodjanak. Most stratégiaváltás van: ki akarják irtani őket.
A körvadászat nemcsak az önkormányzati kampány előjátéka. Többről van szó. Az ellenzéki polgármester folyamatos veszélyt jelent. Különösen szúrja a szemet vidéken, amit a Fidesz saját hitbizományának tekint. Morognak a fideszes településvezetők is: az önkormányzati vagyont és intézményeket elrabolták, az egykori autonómia romokban, a lakosok mégis az ő fülüket rágják, ha nincs szaktanár az iskolában, altatóorvos a kórházban. Kezd elegük lenni. Még az kéne, hogy összedugják a fejüket szókimondóbb ellenzéki kollégáikkal! 
A polgármestereket mintha nem is sújtaná annyira a politikusokat övező általános bizalmatlanság. Megjelent a várakozás: hátha ezek fognának össze valami országos kezdeményezésben, ha már a pártoknak nemigen sikerült. Van abban új Messiás-várás, de némi valódi lehetőség is, hogy sokan remélik: majd Márki-Zay, Botka, Gémesi, Wittinghof meg a többiek, a pestiek is, együtt zászlót bonthatnak egy demokratikus mozgalomban, amelyben a pártok is önfeladás nélkül helyet találnak.„Összenő, ami összetartozik?”- riadozik a kormánylap, Botka és Márki-Zay találkozásának hírére. A Magyar Idők – bevált embervadászati szaklap - már augusztusban felírta a receptet. Botkára mondta, de a többire is értendő: „jobboldali szakértők szerint előbb akciót kell indítani Botka ellen – meg kell akadályozni, hogy polgármesterjelölt lehessen”.
És indul a körvadászat. Megint Arany szavaival: „Minden zugot megüldöznek,/ Minden bokrot átaldöfnek”. Nagy hallalival kezdődik, a mameluk sajtó szó szerint ugyanazokat a szövegeket rikoltja. Márki-Zay migráns- és cigánysimogató. Gémesi a felelős a szemétbotrányért, lehet, hogy éjszaka titkon kukákat is borogat. Botka a nemzetellenes parkolási világösszeesküvés része, mert apparátusa ingyen parkolóhelyet adott az önkormányzatban, a hatóságoknál dolgozóknak. 
Ha már imígyen felverték a vadat, a hajtók – a helyi Fidesz-aktivisták - szűkülő körben megpróbálják fárasztani és bekeríteni. Minden napra jut rágalmazó szórólap, aláírásgyűjtés, („Akarja-e Ön, hogy Botka László segítségével közvetlen környezetébe migránsokat telepítsenek?”), „monnyonle” sajtótájékoztató, balhé a testületben. Aztán jönnek az igazi vadászok – a nagypolitika emberei, kormányhivatalok, hatóságok -, és lőnek.
Mindegy, hogy mivel. Ha ezzel nem találnak, akkor majd amazzal. Botka esetében inkább Münchhausen báró meséjét követik, aki egyszer valódi töltény híján cseresznyemagokkal lődözött a puskájából. Ez a parkolási sztori még csak cseresznyemagnyi sincs, minden városban hasonló a gyakorlat, de első fokon a bíróság mégis felfüggesztett börtönre ítélte a jegyzőt és az alpolgármestert. Ahol vadásznak, ott lőnek is. Nem tudom, túl sok, vagy túl kevés parkolóbérletet osztottak-e (öt év alatt 300-at, tehát évi 60-at), de hogy az Elios országában épp a maffiaállam képviselői maffiázzák le emiatt a teljes szegedi vezetést, az azért arcpirító. Főleg, hogy hang nélkül átvette és használta a bérletét a később vádat emelő ügyészség, a rendőrség, a bíróság, rendszeresen két tucat fideszes és KDNP-s politikus, köztük a helyi Fidesz-szervezet elnöke. Aki tavaly kénytelen volt elismerni, hogy a kormányhivatal vezetőjeként sem látott ebben semmi szabálytalant. Na jó, de akkor még nem volt nála a vadászpuskája!
Gémesit egyenesen a kormány bűnével vádolják. Nem ő, hanem az állam hozta létre a szemétügyi KLIK-et: a nagy állami kuka-holdingot, centralizálási mániától hajtva és üzletet szimatolva. Amely aztán még az ombudsman hivatalos jelentése szerint is képtelen volt feladatát ellátni, a szemétdíjat sem számlázta rendesen, így aztán adósa maradt az önkormányzati szemétszállítóknak. A Pest és Nógrád megyében működő ettől be is csődölt (nem egyedül), nem volt pénze munkabérre és üzemanyagra sem. És ki a hibás? Naná, hogy Gémesi. Mint nyilatkozták, bizonyosan „politikai érdekből leállította a szemétszállítást”.
Az urak vadásznak. Könnyen jön a vadászbaleset. A fél ország betévedt a golyózáporba. Nem tudta, hogy vadászterületen él. Azt hitte, ez a hazája. Már késő kimenekülni. A hajtók figyelmeztetően sziszegnek: Fel ne állj! Ki ne dugd a fejed!
2018.11.17 08:16
Frissítve: 2018.11.18 09:04