Jól segíteni

Az ünnepek közeledtével gyakrabban jut eszünkbe segíteni nehezebb sorsú embertársainkon. Az egész éves hajtás után a karácsonyi időszakban talán többen gondolnak arra, hogy az ünnep nem mindenkinek boldog; azokra, akiknek a meleg otthon is luxus, akiknek még ilyenkor sem kerül például hús az asztalára vagy épp azokra a magányosan élőkre, akiknek a legszebb ajándék egy másik ember társasága.

Az már megannyi alkalommal kiderült, hogy Budapest segít, ha baj van. A fővárosban élők egy emberként siettek a dunai és a tiszai árvizek idején a károsultak mellé, vagy amikor falvakat öntött el a vörösiszap. Hosszú évek óta minden télen teljes gőzzel üzemel a Mikulásgyár, és a sor még hosszan folytatható. Büszke vagyok rá, hogy ennek a segítőkész és szolidáris városnak a polgára lehetek!

Segíteni rengeteg módon lehet, de vajon hogyan tudunk jól segíteni? Mit kell tennünk ahhoz, hogy a segítségünk célt érjen, hogy ott segítsünk, ahol arra a legnagyobb szükség van? Ezek a kérdések foglalkoztattak minket, amikor A Városért Egyesület legutóbbi rendezvényét szerveztük. Olyan szakembereknek és elhivatott civileknek tettük fel ezeket a kérdéseket, akik nemcsak a karácsonyi időszakban, hanem minden nap azért dolgoznak, hogy nehéz sorsú társainkon segítsenek.

Iványi Gáborral sok más mellett azért öröm beszélgetni, mert ő mindig mindenkiben meglátja a jót. Az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke szerint minden segítség jó, már csak azért is, mert még a legkiábrándultabb emberekben is felébred a jóság, ha azt látják, hogy mások segítőkezet nyújtanak, főznek, lakhatást biztosítanak a rászorulóknak. Szomorú példa, de épp a gyűlöletkampány mutatja, hogy az emberek sok mindenre rávehetők. Éppen ezért kellene nekik jó példát mutatni, hiszen az is ragadós. De az is tény, hogy ha a kormány a gyűlöletpropagandára költött milliárdokat a rászorulókra fordítja, azzal nagyon sok szegény embernek lehetett volna hosszú időn keresztül segítséget nyújtani.

A Polgár Alapítvány a leghátrányosabb helyzetű romákon segít. Szőke Judit jogvédő, az Alapítvány igazgatója arról beszélt, hogy a segítségnek több szintje létezik, ezek közül az első, ha gyűjtünk valamit és azt eljuttatjuk a rászorulókhoz. A Polgár Alapítvány szeptemberben például cipőket és iskolaszereket gyűjtött: tíz nap alatt négyezer pár cipőt juttattak el a rászorulóknak. Karácsonykor leginkább játékokat kérnek, de mint mondta, nagyon sok helyen még ilyenkor is élelmiszerre volna szükség leginkább.

A segítségnyújtásnak már egy magasabb szintje, ha az adományozást személyessé tesszük – ezen a téren azért még volna hová fejlődni. Szőke Judit ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy ha rosszul segítünk, az konfliktusokat szülhet: nem szerencsés például pénzt adni egy közösség tagjának úgy, ha az egész közösség pénzhiánnyal küzd. Fontos, hogy megfontoltam segítsünk, hiszen nem elegendő odafigyeléssel a legjobb szándékaink ellenére is árthatunk.

Sokaknak már az is segítség, ha a nevükön szólítjuk őket. Az aluljáróban élő hajléktalannak is jól esik, ha munkába, iskolába menet odaköszönünk nekik: jó reggelt, József – hiszen neki onnantól már van valakije, aki ismeri őt, aki figyel rá és ez nagyon fontos. Vecsei Miklós szociálpolitikus, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat általános alelnöke azonban figyelmeztetett: a budapesti aluljáróban élő hajléktalanok helyzete még mindig jobb, mint a városon kívül élőké, hiszen itt, a fővárosban aki tud segítséget kérni, az hozzájuthat ételhez, gyógyszerekhez, egy fűtött helyhez vagy éppen jogsegélyhez. Néhány kilométerre Budapesttől már nem ez a helyzet, márpedig a nem látható nyomorúság sokszorosa a láthatónak. Fontos tehát, hogy észrevegyük a problémákat ott is, ahol azok rejtve vannak.

Kukorelly Endre írót mindenki ismeri, azt azonban talán kevesebben tudják, hogy A Nyugodt Szív A Lakhatásért Alapítvány kezdeményezőjeként az elmúlt években 160 családnak, azaz négy-ötszáz embernek segített, és segít jelenleg is. Szükség szerint kauciót, lakbért vagy közüzemi elmaradást fizetnek, de létrehoztak egy segítő hálózatot, amely nyomon követi a rászoruló emberek sorsát. A rendezvényünkön Kukorelly Endre mondott egy nagyon fontosat: mi, magyarok szeretjük szidni magunkat, pedig semmivel sem vagyunk rosszabbak, mint bármelyik másik nép. A Nyugodt Szív projekt egy kísérlet volt ennek bizonyítására – és sikerült.

Tóth Zoltán választási szakértőt még sosem láttam fakanállal a kezében, pedig rendkívül fontos az a munka, amelyet a Heti Betevő aktivistájaként és szakácsaként végez. A Heti Betevősök Budaörsön főznek, majd az elkészült ételt a VIII. kerületi Gólya közösségi házban osztják ki vasárnaponként. A kezdeményezés Budapest VII. és VIII. kerületén túl jelenleg Pécsett, Makón és Székesfehérváron működik. A helyi kocsmákban, szórakozóhelyeken kihelyezett üvegekben gyűjtik a pénzt az alapanyagokra – így aztán jellemző, hogy a nyári turistaszezonban több, azon kívül kevesebb pénz gyűlik, de karácsonykor cégek is segítenek, sőt, némi friss áruval a piacosok is hozzájárulnak az elesettek étkeztetéséhez.

Segíteni lehet tehát egy személyes szóval, egy tányér meleg étellel vagy éppen pénzzel, de lehet lelkes, odafigyelő önkéntes munkával is. Önkéntességgel a hétköznapok hőseivé válhatunk, és nemcsak másokon, akár magunkon is segíthetünk: hiszen aki másokon segít, az jobban bízik magában, hisz a saját és a közösség erejében és másokat is segítségre sarkallhat. A lényeg, hogy segítsünk és segítsünk jól! Most, az ünnepek idején, és persze a jövőben is.

Boldog karácsonyt, Budapest!

Szerző

Az O, a 0 és a Q esete a rendszerrel

Az ábécé már csak olyan, hogy vannak benne betűk és sokáig azt is hihettük, hogy a legnagyobb demokráciában élnek, egyenlő jogaik vannak. Ez – hihettük – a rendszámoknál érhető legjobban tetten, amennyiben szépen egymás után következnek és - a ritka kivételeket leszámítva - értelmetlen csoportokban olvashatók a táblákon.

Ennek azonban – mint a hvg.hu megtudta – vége, mert az O betűt kivetette magából a rendszer. Ez onnan derült ki, hogy az N betűvel kezdődő rendszámok kifutása után a P következett. Az indok egyszerű: összetéveszthető a Q és a 0 karakterekkel. A helyzet ugyanis az – írja a lap -, hogy a szuper-traffipaxok jönnének menthetetlenül zavarba, ha meg kellene különböztetni az O és Q betűket nagyobb mennyiségben. (Pedig 12,5 milliárd forintot költöttünk rájuk.)

Ez marhaság. Tudniillik egyszerűbb lett volna, ha majd odaérünk, a Q-t nem kiadni. Mert akkor nem lenne mivel összetéveszteni. A törvény szerint betűkből és számokból áll a rendszám. Elöl a betűk, utána a számok. 0-val tehát semmiképp sem lehetne téveszteni az O-t.

Más kérdés, hogy évtizedek óta OT rendszámmal futnak az oldtimer autók. Egyszóval a bölcs államvezetés most az egyszer kissé következetlen volt. Utoljára akkor volt ilyen vicces a kormány a rendszámokkal, amikor a mostanit bevezették. Akkor azzal indokolták, hogy miért nem területi alapon határozták meg a betűjelzéseket, mint a világban oly sok helyen, hogy – nem vicc! – a meccsek után a szurkolók összeverekednének, mert látnák, ki hová valósi.

Nem is volt azóta focibalhé egy se. Ennyit tesz a jó rendszámpolitika.

Szerző

A császár meztelen

A mi híres császárunk évek óta nem kímél se pénzt, se embert, hogy megszövesse a legcsavarosabb agyú takácsokkal a kelmét, ami megmutatja, ki érdemes a tisztségére, s ki nem. Mint a mesében, ahol „azok előtt láthatatlan a kelme, akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld”. Hat és fél éve gyarapodik a légkönnyű szövet, aminek mintázatát, lágy esését azért dicsérik oly sokan, nehogy mások észrevegyék alkalmatlanságukat, vagy butaságukat.

Ám mindenütt akad a tömegben egy-két ártatlan gyerek, vagy másként gondolkodó, aki bekiabál a díszmenetbe: jé, a császár meztelen! Vagy jönnek olyanok, akik már láttak hasonló császárokat tényleg felöltözve. Velük van a legnagyobb baj, azt is elmondják, mit csinálnak rosszul a szövőszéknél. Tőlük meg kell szabadulni, ahogy azt tette az Orbán-kormány, amikor a múlt héten kilépett a Nyílt Kormányzati Együttműködés nevű, a közélet átláthatóságáért küzdő nemzetközi szervezetből, vagy akkor, amikor megpróbálta ellehetetleníteni más nemzetközi civil szervezetek működését házkutatásokkal, feljelentésekkel. Mintha akkor nem jutna határon túlra a hír a császári udvar ténykedéséről. A „jó” civilek persze mások, ők még segítenek is a csalásra épülő takácsműhelyben, ahogy azt a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete tette vasárnap, amikor azt javasolta, függesszük fel a részvételt a PISA felmérésekben, mert a legutóbbi vizsgálat szerint a magyar diákok teljesítménye drámaian romlik. Remek ötlet, csak nehogy beleszeressen a császár, mert akkor a felméréseket készítő, a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD-ből is ki kellene lépnünk. Addig pedig lehet szidni megint a tanárokat, hisz ők tehetnek mindenről és nem az oktatásból nevelést csináló, az alaptantervet átszabdaló, a tankötelezettséget 16 évre leszállító, az alternatív, más szóval testre szabott oktatási formákat üldöző kormány.

Nem, ezt nem lehet kimondani, hiszen már majdnem sikerült elhitetniük az alattvalókkal, milyen szép a mintázata a textíliának. A selyemszövők már szétvertek minden olyan intézményt, szervezetet, amely a főurak teljesítményét ellenőrizhetné: kormánypártivá tették majdnem a teljes magyar médiát, csorbították az Alkotmánybíróság jogköreit, a választási törvény átszabásával kiszorították a parlamentből az ellenzék jó részét, a közoktatásiból köznevelésivé átszervezett kerekasztalból kiebrudalták azokat, akik másként tanítanának, épp most fojtják meg a tanodákat. Lassan senki nem meri kimondani, hogy a nagy semmit látja maga körül, a baj csak ilyen nemzetközi felmérésekből derül ki. Meg abból, hogy amikor névtelenül kérdeznek a kutatók, egyre többen vállalják, hogy elegük van a császárból, aki hiúságában arra is képes, hogy meztelen flangáljon.