A múlt század kezdete körül a gyerekek egyik kedvenc meseírója Pósa Lajos volt. Ma Kósa Lajos dühödt meséit hallgathatjuk hazaárulásról, gonoszságról, hazugságról, népbutításról. Csak ne használna idegenből kölcsönzött szavakat! A nehezebb magyar kifejezéseket nagy nyögések közben még úgy ahogy javítja, de az idegeneket, bármennyire közismertek legyenek is, képtelen jól kimondani. Amit a hutukkal és a tuszikkal művelt, az egy kabarészám színvonalát is alulmúlta. Milyen lehet annak a frakciónak a szellemi színvonala, amelyet egy ilyen fényes elme vezet? Hovatovább a parlamenti butaság mértékegysége a „kósa” lesz. Kis hülyeség = 1 kósa. Nagyobb: 5 kósa. Nagyon nagy: 10 kósa. Kósa Lajos maga 15 kosa.
