öngyilkosság;fogvatartottak;önakasztás;bv-vizsgálat;

2016-12-15 06:15:00

Önakasztás a rabok fegyvere

Évente csaknem azonos az öngyilkosságot elkövető fogvatartottak száma Magyarországon. Legtöbbjük önakasztással vet véget életének. A múlt héten végzett magával két, emberölésért életfogytig tartó jogerős szabadságvesztésre ítélt fogvatartott a Szegedi Fegyház és Börtönben. A „nagy ítéletesek” közül végeznek legtöbben magukkal. Az eseteket szinte lehetetlen kivédeni.

A szegedi Csillag börtönben a múlt héten öngyilkosságot elkövető férfiak egyike a balástyai rémként ismertté vált Sz. Zoltán, a másik a családtagjaival végző, szeged-gyálaréti M. Viktor Gábor volt. E két eset kapcsán a Népszava megvizsgálta a közelmúlt fogvatartotti öngyilkosságait.

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) közleménye szerint az szegedi zárkában elhelyezett férfiak felakasztották magukat. A büntetés-végrehajtási intézet személyzetének azonnali és szakszerű segítségnyújtása ellenére a fogvatartottak életét már nem tudták megmenteni. Az idegenkezűséget kizárták. A BVOP belső vizsgálatot indított az eset körülményeinek teljes körű tisztázásáért, s ez kizárta a személyi állomány felelősségét is – közölték lapunkkal.

Öngyilkosságot általában azok a fogvatartottak kísérelnek meg, akiknek a kapcsolattartása nem rendezett, szabadulásuk után nem várja őket senki, továbbá akik hosszabb tartamú, akár életfogytig tartó ítéletet kaptak – válaszolta kérdésünkre a BVOP. A tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek különösen veszélyeztetettek. Az öngyilkosságot általában önakasztással követik el.

Ez nem is igen történhet másként, hiszen a rabok birtokában általában nem lehetnek olyan eszközök, melyekkel az életüket, testi épségüket veszélyeztethetik. Az akasztásra alkalmas felületeket igyekeznek kerülni belsőépítészeti megoldásokkal

A Börtönügyi Szemlében korábban megjelent tanulmány szerzője, Joseph R. Rowan, a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság egykori elnöke szerint megelőzhető lenne majdnem minden börtönben elkövetett öngyilkosság. A bv-szakembereket váratlanul érte, hogy az egyszemélyes cellarendszer bevezetésével megemelkedtek a börtönökben és fogdákban az öngyilkosságok.

A börtön.blog egyik elítélt szerzője így fogalmazott: „azt gondolod, hogy a tényleges életfogytosoknak milyen jó, mert életük végéig megvan a kosztjuk és a kvártélyuk? Pedig ez nem így van. Ezek a rabok a Csillag börtön legfelső szintjének egyik folyosóján tengetik életüket. Sokan teljesen leépültek, voltak, akik öngyilkosok is lettek. Úgy hallottuk, hogy többen a madarakkal barátkoztak, egész nap a galambokkal beszélgettek. A szerencsétleneknek a tetőn építettek ki egy sétálót, de ott is csak az eget látták, ahogy a zárkájukban is. Ennél az életnél még a halál is jobb!”

A börtönbéli egyedülléttől sokan „befalcolnak”: felvágják az ereiket, fölakasztják magukat vagy más kárt tesznek magukban, hogy legalább néhány napra vigyék őket más helyre, kórházba, emberek közé.

Az öngyilkosság egyik legszörnyűbb módja, ha valaki „karácsonyfát” nyel. A börtönszlengben a karácsonyfa az, amikor drótokat és pengét összehajtanak, majd sűrűn összekötözik cérnával. Ezt lenyelik. A gyomorban a sav feloldja a cérnát, ettől a penge és a drót kinyílik, összeszurkálva a páciens gyomrát. Voltak, akik csavart és kanalat is nyeltek, bár ez egyre ritkább. A „falcolás” e módjai azonban – gyors műtéti beavatkozással – nem halálosak. De többszemélyes zárkában voltak, akik úgy vetettek véget az életüknek, hogy fejest ugrottak az emeletes ágyról, nyakukat törve ezzel. Előfordul az „étkezésbetagadás”, azaz az éhségsztrájk is, de erről a közvélemény ritkán értesül.

A zárkák általában nehezén ellenőrizhetők, és az őr hiába fedezné fel az öngyilkosjelöltet, sokszor képtelen lenne intézkedni. Ezért ha a személyzet létszáma nem bővíthető, segítőket, önkénteseket kell igénybe venni.