Pontosabban: minden olyan reklámnak, amely nem kötődik sem Garancsi, sem Habony, sem a Rogán-szomszéd cégeihez. Amikor a kormány által, benyújtott és szinte órák alatt szavazásig erőltetett "városkép-védő" törvény megszületett, mindenki tudta, hogy ennek semmi más értelme nem lehetett, mint az, hogy egy újabb pofont keverjen le a miniszterelnök azért a G-napi megjegyzésért. Még arra sem sokat adott a javaslatot benyújtó Lázár miniszter, hogy eldugja a "lólábat", hogy ki, és mi ellen ez a nagy sietség. Az önkormányzatok nyakába sózta parlament a döntés jogát, hadd szidja őket minden társasház közgyűlése, amikor le kell majd mondania azokról a bevételekről, amelyek eddig a homlokzati óriás-hirdetések árából folytak be, és amelyből fel lehetett újítani az épületeket.
Most kellett volna megszólalnia és tiltakoznia az ötlet ellen Németh Szilárd rezsibiztosnak, hogy nem oda Buda, fiúk, hülyét csináltatok belőlem! Én egyfolytában tépem a számat a rezsicsökkentésért, és most kihúzzátok alólam a szőnyeget! Körbe fognak röhögni az emberek, ha legközelebb megint rezsicsökkentéssel állok elő, a kapualjakban pedig ott lesz a hirdetmény (amit én tettem kötelezővé), hogy ennyivel meg ennyivel kell havonta többet fizetni közös költséget a ház fenntartásáért, a hülye reklámtörvényünk miatt... De biztosan ő is az igen gombot nyomta meg. Annyira mégsem karakán gyerek, hogy szembe merjen mennie a főnökeivel.