A hét elején nagyszabású rendezvénynek adott otthont a New York-palota, a legendás helyszínen működő rendezvénysorozat, a New York Művész Páholy ezúttal Szabó Magda néhai Kossuth-díjas írónőre emlékezett. A szervezők azért választották az év végi időpontot, mert a jövő év október ötödikén lesz száz éve annak, hogy az írónő Debrecenben világra jött (halálának pedig tizedik évfordulója közelít). Emiatt barátai, különös tekintettel az irodalmi élet alakítóira, a 2017-es évet a Szabó Magda-centenárium esztendőjének nyilvánították.
A patinás szállodában tartott ünnepség, amelyen Szabó Magda életének főbb tanúi és pályatársai vettek részt, nagyon sok embert vonzott. A csarnokméretű helyiségben szétpillantva jórészt idősebb, elegáns asszonyok tűntek fel, de akadtak fiatal érdeklődők is. Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser, az estet szervező háziasszony tematikus blokkokban beszélgetett a meghívott partnerekkel, akik különböző aspektusokból vizsgálták Szabó Magdát, pontosabban azt a jelenséget, amelyet a hallatlanul népszerű írónő teremtett maga köré. Vathy Zsuzsa írónő, Lázár Ervin Kossuth-díjas gyermekíró özvegye azt mondta, számára Szabó Magda jelentette az irodalom megjelenítését. Mint említette, az írónő művei sokadik olvasás után is mindig tudnak újat hozzátenni a már meglévő tapasztalatokhoz. Elmesélte azt is, hogy Szabó ősei között mindenki tudott verset írni, méghozzá felmenői mindkét oldalon jó verseket írtak, ezt már maga Szabó tette hozzá abban a riportfilm-részletben, amelyet levetítettek az esten. Vathy elmesélte azt is, hogy Szabó Magda, aki eredetileg latin–magyar szakos tanár volt, csak férje figyelmeztetésére kezdett írni. „Született epikus volt, ez nem vitás. De ha Szobotka Tibor, a férje nem győzködi, hogy legalább kettejük kedvéért írja le azokat a családi történeteket, amiket időről-időre elmesél neki, talán csak sokkal később vagy soha nem vált volna regényíróvá” – mesélte. Megemlékezett arról is, hogy az írónőt 1949-ben szilenciumra ítélték, csak kilenc évvel később publikálhatott újra. Büntetésképpen általános iskolába küldték tanítani, sokáig külföldi megjelenéséről a sajtó nem számolt be, pedig művei népszerűek voltak más nyelvterületeken, rendszeresen nyilatkozott világlapoknak. (Mostanában Az ajtó hódította meg Amerikát, tavaly az angolul újra kiadott kötet a New York Times legjobb regényeket bemutató listájára is felkerült. A Pilátus idén jelent meg angol nyelven a New York Review Books Classic sorozatban.)
Szép számmal akadnak, akik Szabó Magdát kizárólag híres regényeivel – Régimódi történet, Az ajtó, Abigél – azonosítják, holott a szerző költőként indult az irodalmi pályán. Juhász Anna, az est háziasszonya arról beszélt, számára nagyon fontos a költészetet is bevinni a Szabó-életműbe – lényegében azért tekinti ezt személyes feladatnak, mert maga például egy nagyformátumú költő, a tavaly ilyenkor elhunyt Juhász Ferenc leányaként nőtt fel. Térey János költő szerint még a legszigorúbb irodalmárok is Az őz című regényét tartják Szabó legfontosabb művének, azonban meglátása szerint az írónő „elsőrangú költő” volt, aki „Nemes Nagy Ágnessel azonos színvonalon alkotott”. A debreceni származású, József Attila-díjjal elismert lírikus szerint a Szüret, amely Szabó összegyűjtött verseit tartalmazza, a legjobb verses regény, ami magyar nyelven született.
Szabó Magda egyik legnagyobb hatású könyve kétségkívül Az ajtó, amely példásan bemutatja azt, hogy szerzője mennyire önéletrajzi ihletésű író volt. A centenáriumi ünnepség egyik hívószava lehetett volna az ajtó mögötti bekukucskálás lehetősége, ugyanis az est résztvevői igaz, ízlésesen, de vállalkoztak arra, hogy megismertessék Szabó kevésbé előtérbe tolt arcát is. Náray Tamás divattervező fesztelen hangnemben beszélt az írónő és a divat kapcsolatáról. „Ha Franciaországba született volna, olyan ikon lett volna, mint Coco Chanel vagy de Gaulle tábornok. Egyébként Coco mondta, a csúnyasághoz hozzá lehet szokni, az elhanyagoltsághoz nem. Szabó Maga pedig igazi szépség volt – kívül és belül” – fogalmazott. A regényírással is kacérkodó, egyébként szintén debreceni divatguru azt is mondta, hogy Szabó divatikon volt, de a maga finom, szolid módján. Az írónő mindig komolyan vette a megjelenést, már a ’60-as években körömlakkot használt, és akkor elkezdett ékszerórát hordani, amikor az itthon még divatba sem jött. Volt egy ocelotmintás kabátja is, azt időskoráig viselte. A Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának (amikor az írónő tizenkét éven keresztül odajárt, Dóczi Leánynevelő Intézet volt) tanárai szintén kiemelték eleganciáját. „Nem volt mintadiák, de mindig azt vallotta, hogy nem lett volna az, aki, hogyha nem ilyen szigorú közegben tanul. Egyébként utálta azt a bizonyos érckoporsó színű köpenyt, amit egyenruhaként viselni kellett a diákoknak” – mondta Illyés Ilona igazgató. A dócys oktatók képeket is hoztak: az egyiken az látható, amint az idős írónő meghajol a középiskola színjátszóival, miután azok előadták az Abigélt. Egy másik fotó azt örökítette meg, amint az írónőt 89. születésnapján köszöntik (ekkor Náray-kosztümkabát volt rajta). Egykori alma materében készült az a felvétel is, amelyen 90. születésnapján köszöntik. Az idős asszony elegáns a fotón, és látszik, van tartása. Ehhez kapcsolódva a közönség megtudta, hogy a kerek születésnapon például háromnegyed órán keresztül állt az írónő. Úgy gondolta, meg kell tisztelni ezzel az őt köszöntő diákokat.
Szóba került az is, hogy az írónő, aki kutyát, macskát is tartott, nagy állatbarát volt. Legtöbb dedikációja nem csak aláírás volt, hanem egy-egy személyes sor mellett gyakorta kackiás bajszú macskákat rajzolt. A közönség megtudta azt is, hogy Szabó mélyen hívő református volt. Az sem maradt titok, hogy nagyon tudott szeretni, viszont ha valakivel konfrontálódott, akkor az illetővel„nagyon finoman, könnyedén el tudott bánni: egyszerűen átlépett rajta”.
Tasi Géza, az írónő keresztfia és jogutódja az ünnepségen nevetve azt árulta el, hogy Szabó Magdát nem szabadott beengedni a konyhába, mert ő volt a világ legrémesebb szakácsnője. Ez már csak azért is érdekes, mert a hét elején került a boltokba a Szabó Magda hagyatékában talált receptkönyv. Ez nem a saját alkotása, de köthető hozzá. Az Egy meszely az fél icce című kötet két kéziratból állt össze. A régebbi füzet receptjei az 1800-as évek végéről származnak, a borítón pedig az olvasható, hogy Jablonczay Gizella szakácskönyve. Ez a név ismerősen csenghet Szabó olvasóinak, ugyanis az asszony a Régimódi történet egyik főszereplője, az írónő édesanyjának, Jablonczay Lenkének a nagynénje. A másik könyvecske szerzője és keletkezése ismeretlen, de az írónő örököse azt gyanítja, az Szabó egyik barátnéjának munkája.
A Népszavának Tasi Géza azt mondta, rengeteg a még fel nem dolgozott anyag az írónő hagyatékában, köztük kiadásra váró szövegek. Az írónő személyes tárgyainak többségét a Dóczynak ajánlja, ahol a volt személyzeti lakot – emléklakásként működő – kiállítótérnek alakítják át. A jövő évben a Jaffa és a Móra könyvkiadó is méltón szeretné ünnepelni a kerek évfordulót, előbbi újra kiadja a Katalin utcát, a Danaidát, a Régimódi történetet és a kevésbé ismert elbeszéléseket. Mindezek mellett hónapról hónapra tartanak országos rendezvényeket, többek között a Petőfi Irodalmi Múzeum is nagy tervekkel készül.