Tulajdonképpen őszintén örülök annak, hogy ebben az országban vannak olyanok, akik kezeiket dörzsölve elmondhatják, jó évük volt ez a lassan mögöttünk maradó. Annak is örülök, hogy vannak olyan hitelminősítők, amelyek egyre rózsásabbnak látják az ország állapotát. Annak viszont kevésbé örülök, hogy a környezetemben mindenki arról panaszkodik, milyen nehéz a fizetésből, a családi jövedelmekből kihúzni hónap végéig. Nem örülök annak sem, hogy a gyerekeim gyűjtést szerveztek az osztályukban azoknak a társaiknak, akikről tudják, hogy szegényes ünnepük lesz. Nem örülök a sok hajléktalannak, akik megint egy meleg kirakat szellőzőjébe vackolnak, hogy meg ne fagyjanak, és órákig ácsorognak valamelyik ételosztó szervezet sátránál egy tál levesért... Összeszámoltam, valahogy sokkal több minden van, aminek nem tudok örülni, és aminek örülhetnék, annak sem tehetem felhőtlenül...