Igazi Hungarikum. A mostani hatalombitorlóknak a "munka alapú társadalom" című blődlin túl, azzal összefüggésben, a rendíthetetlen hűségű és minél erőszakosabb, durvább alattvalók szükségesek. Amolyan "harcosok". Ennek rendelték alá az oktatási rendszert és a kultúrát. Ez a két "ideológia" a vezérelv. Az arrogancia és a hazudozás, meg a rablás pedig módszer. A kiművelt, bő látókörű emberfők pedig nemcsak azért veszedelmesek nekik, mert értékesebbek, hanem mert a világról is többet tudnak ezeknél a rosszul sikerült, cinikus, pöffeszkedőknél és talpnyalóiknál. Ezért is kell nekik hülyíteni a népet, amíg csak lehet. Suszter maradjon a kaptafánál, a szobafestő meg a létránál és a pemzlinél. Nemrégiben egy fontos nemzetközi szervezet adott lesújtó felmérést a magyar oktatásügy siralmas "eredményeiről", de a nagyhangú hazai politikusok gyorsan a pedagógusokra hárították a felelősséget, no meg azt hangoztatták, hogy legfeljebb ebből a szervezetből is kilépnek. És persze néhány szolgájuk még gyurcsányozott is hozzá egy kicsit. Már szánalmas ez a felelősség nélküliség. "Megint bántják a magyart", megint ezzel hülyítik a hülyíthetőket. Ez is jellemzője egy diktatúrának, amit ma "illiberalizmusnak" hívnak. Lengyelországban az Év embere lett a magyar miniszterelnök. A fene se érti...
