Szerettem Gábor Zsazsát. Azért kell ezt így írnom, mert akadtak, akik nem így éreztek. A sok nyelven beszélő Gábor Zsazsa – nem teljesen megérdemelten – olyan celebritásként volt elkönyvelve, szinte egy életen át, akiről az a hír járta, senki nem tudja, mivel érdemelte ki a népszerűséget. Holott élettörténete erre igencsak rácáfolt. Saját maga a Nekem nem elég egy élet című, 1991-ben angolul, majd rákövetkező évben magyarul megjelent memoárjában tűnődött el azon, hogyan tudott egy olyan vészterhes korban túlélni és érvényesülni, mint amilyen neki adatott.
A Golden Globe-díjas díva jövőre töltötte volna be századik életévét. Utolsó férje, a nála negyedszázaddal fiatalabb Frédéric von Anhalt herceg mindent megtett azért, hogy a színésznő megélje a kerek évfordulót. Zsazsa az utóbbi tizenöt évben már nem volt jól (autóbaleset, bénulás, combnyaktörés, öngyilkossági kísérlet, stroke), de a hercegi címeket gyűjtő férj rendre értesítette a médiát kisebb-nagyobb híreikről. Minden évben születésnapi és évfordulós partikat szervezett Bel Air-i házukba, még akkor is, amikor a színésznő már csak vegetált. Ezeken jószerivel Anhalt német barátai jelentek meg a pompás villában, amely valaha Elvis Presley-é volt. Anhalt tudatosan megszűrte, kik azok, akik felkereshetik feleségét betegágyánál. A bebocsátást nyerők száma idővel apadni kezdett. Méltatlan volt ez a befejezés Gábor Zsazsa életéhez, csakúgy, mint az, hogy férje ilyen állapotban is fényképeket készíttetett róla. Zsazsára nem így, megtörten, holtfakón, májfoltokkal az arcán, hanem nagy szépségként, a vitalitás megtestesítőjeként illene emlékezni.
Forrás: Frédéric von Anhalt
Az élete, úgy ahogy volt, megfoghatatlan kaland volt. Sokáig azt sem lehetett tudni, mikor született. Jogosítványában saját kezűleg javította 1928-ra a születési évet. Egy mértékadó amerikai lap járt utána a dolognak. Egy hajdani osztálytárs, aki a lausanne-i nőiskolába járt együtt vele, elárulta, hogy Zsazsa – Gábor Sári néven anyakönyvezve – 1917. február 6-án, Budapesten jött világra. Az interjúalany arról is beszámolt, hogy Zsazsa már ekkor maga volt a temperamentum, soha nem tudott lakatot tenni a szájára. Sőt, azt is elkotyogta, hogy már tizenöt évesen annyira hiú volt, hogy az iskolai emlékkönyvből kitépte a fürdőruhás fotóját.
A Gáborok vagyonos zsidók voltak a századelő Monarchiájában, a fővárosi Gyémántház tette őket gazdaggá és ismertté. Zsazsa és két testvére, Magda és Éva is szépség volt, mindhárman sztárok lettek Amerikában. Mégis, a legtöbbre a legkisebb Gábor-lány vitte. 1936-ban megválasztották Miss Hungarynek, de fiatalkora miatt lemondatták szépségkirálynői címéről. Ekkortájt fedezte fel magának Richard Tauber osztrák tenor, és vendégszereplésre hívta egy operett szubrett szerepére. Bécsben ismerkedhetett meg Burhan Asaf Belge török diplomatával, akihez 1937-ben – a köztük lévő harminc év dacára – feleségül ment.
A házasságok Zsazsa életében gyorsan szaporodtak: kilencszer mondta ki az igent. Férjei között volt a szállodaláncot alapító Conrad Hilton, az Oscar-díjas brit színész, George Sanders, a Barbie-babát kitaláló Jack Ryan is. A házasságmániából számtalan jópofa szállóige született. „Jó vagyok a háztartásban. Ha elhagyok egy férfit, megtartom a házát” – mondta harsányan nevetve. Zsazsa élvezte a csillogást, a fényűzést, azt, ha egy férfi a tenyerén hordozza. Sokszor mondta, hogy annyira soha nem gyűlölte meg férjeit, hogy visszaadja nekik a drágaköveket, amikkel elkápráztatták.
A házasságok és az állandó konfliktusok mellett Gábor filmes munkái feledésbe merültek. Már harmincas évei közepén járt, amikor először kapott filmszerepet. Leghíresebb filmje az 1952-es Moulin Rouge, amiben a csodásan felöltözött, látványosan belibbenő nő végül nem saját énekhangjával, hanem utószinkronnal került vászonra. (Később énekelt swinget, fellépett a Beatles-szel.) Játszott A gonosz érintése című drámában is, de csak asszisztált Orson Welles, Charlton Heston és Marlene Dietrich mellett. Pályafutását jobbára rossz filmekben, sorozatokban alakított mellékszerepek kísérték.
A legdrágább ruhakölteményekben parádézó, egyszerre több parfümöt is magára spriccelő Zsazsa igazi közege a hollywoodi sztárélet volt. Amíg még tudott járni, nem tudott úgy végigmenni az utcán, hogy ne fordultak volna utána a férfiak. Sinatra az ajtaja előtt dörömbölt egy éjszakán át azt kérve, hogy engedje be. Tony Curtis kicsit belehabarodott, amikor férj-feleséget játszottak egy filmben. Aztán az évek múlni kezdtek, de Zsazsa nem akart öregedni. Hetvenes éveiben még ragyogott: fitneszvideót forgatott, és rövid szoknyában sétált, mert abban szexisnek érezte magát.
A ’90-es években leginkább azzal keltett feltűnést, hogy arcon vágta az őt igazoltató rendőrt Beverly Hillsben. Persze Zsazsa volt annyira önkritikus, hogy a néhány napos börtönbüntetés és közmunka után a Csupasz pisztoly folytatásában újrajátszotta a jelenetet. És ez a primadonna egy életen át magyar maradt. Évtizedről évtizedre hazalátogatott, mindeközben megtartva könnyedségét, vaskos akcentusát és csípős humorát.