A Népszava "Szerintem" rovatában olvastam Mándy Gábor levelezőtársam írását (november 28.). Mándy Gábor felteszi a kérdést: megszelídíthető-e a Jobbik? Saját kérdésére feltételes módban válaszol: miután a Jobbik célkitűzései nem állnak annyira távol a demokrácia érdekeitől, elképzelhető. Én úgy gondolom naivság azt feltételezni, hogy Vona Gábor simulékonysága azon az őszinte felismerésen alapul, miszerint revideálni kell pártja álláspontját, mert a mai idők más ideológiát és módszereket kívánnak. Meggyőződésem, hogy a farkas lelke semmit sem változott, de a báránybőr jobban illik céljaihoz, mint a természet adta gúnyája. A közelmúltban történt némi személyi csere a párt felső vezetésében, mert az új taktika elfogadására és alkalmazására rugalmasabb politikusokra volt szükség, mint amilyen a merev, dogmatikus, alvezérek némelyike. A Jobbiknak sikerült elhódítania olyan fiatalokat is, akik koruk miatt nem ismerik a nemzeti szocialista eszmerendszert, s ha ismerik is nem valószínű, hogy azt a magukévá teszik. Ne ölelgessünk keblünkön viperát, mert halálos marás érhet bennünket! A Hazai Pályának (2016. november) adott interjújában Vona Gábora Fideszt elmarasztalva mondja: "Én csupán egy eszköz vagyok, a cél az,hogy egy tisztességesebb, szabadabb és demokratikusabb országban éljünk." Mitől változott volna meg Vona? Nem változott, csupán retorikáját igazította kitűzött életcéljához, a hatalom megszerzéséhez. Biztos vagyok benne, hogy a Jobbik álcázással rejtett politikája csak addig tartana, amíg kezébe veszi a hatalmat. Akkor már késő lesz leleplezni az igazi Vona Gábort és bűntársait.