Bár mindenkinek magánügye, vallásos, vagy sem, mindenképpen sértő két dolog. Az első Lázár János kinyilatkoztatása: a legfontosabb, hogy jó magyarokat és jó keresztényeket, keresztyéneket neveljünk a tanulóifjúságból. Aki nem tudná, a keresztyén meghatározással például a protestánsok különböztetik meg magukat a katolikusoktól. De vissza a kinyilatkoztatáshoz: az természetesen rendben van, hogy Magyarországon jó magyarokat neveljünk a fiatalokból. Ezt úgy könnyebb megtenni, ha olyan Magyarországon élhetnek a mai fiatalok, ahol nem plakátokon, hanem a valóságban jó élni. De vegyük a miniszter mondatának második felét: ebben a hazában csak keresztények, keresztyének élnek. Nincsenek - talán többen, mint az előbbiek - talpig becsületes, magyar, vallástalan, vagy netán más vallású emberek? Ők nem a nemzet részei? Erről ennyit, a többit tessék végiggondolni.
A második határtalanul pimasz - és merem állítani, a vallásnak, a hitnek csúfosan ellentmondó - viselkedéssel a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Matolcsy György állt elő. Nem tudom milyen vallású, de nem is érdekel, megtette azt a pimaszságot, hogy advent napjaiban az újságírók kérdésére válasz helyett adventről, karácsonyi mákos bejgliről mantrázott. Ha valaki megcsúfolta azt, amit párttársa a legfontosabbnak tartott, az a bankelnök volt. Amikor egy újságíró merészelte megjegyezni, hogy ő nem az adventről kérdezett, azt felelte vissza: „De én arra válaszolok, amire akarok”. És mindez két olyan ember szájából hangzott el, akik közül az egyik Orbán akaratából az ország második embere, a másik meg ugyancsak Orbán kinyilatkoztatásából az ő személyes jobbkeze. Tessék megmondani, ki fogja itt és mire nevelni az ifjúságot? Amúgy mindenkinek békés, boldog karácsonyt és hanukát kívánok.