Most már - tegyük hozzá, szívmelengető - hagyománnyá vált, hogy december közepén felajánlott tárgyakra lehet licitálni és az így befolyt pénzt szegény sorsú családoknak ajánlják fel. És hozzákanyarítanak az úgynevezett "nemzeti" csatornákon egész napos műsorfolyamot "Jónak lenni jó" címmel. Őszintén szólva az effajta műsorokat ritkán szoktam egész nap figyelemmel követni, kicsit soknak érzem rajtuk a cukormázt. Ugyanakkor a megadott telefonszámokat naponta többször is felhívom, így próbálok segíteni a szenvedőkön. Megnyugtató az a tudat, hogy az emberekből még nem veszett ki teljesen a segíteni akarás. És tényleg nincs szándékomban még karácsonykor is kekeckedni, mindenbe belekötni, de azért lenne egy-két megjegyezni valóm. Mindenekelőtt az, hogy az efféle akciók nyílt bevallása annak a szomorú ténynek, hogy a kormány szociálpolitikája fabatkát sem ér, hiszen még mindig találhatók az országban napról-napra élő emberek, családok tízezrei. Sajnos. Aztán azon sem lenne talán érdektelen elgondolkodni, hogy a "Jónak lenni jó" nemes szándékú kezdeményezését nem lehetne-e kiterjeszteni az év minden egyes napjára? Mert jelenlegi állapotában némileg a társadalom lelkiismeretének megnyugtatásának érzem, hiszen karácsony táján többet beszélnek a rászorulókról, mint a lassan véget érő óév során összesen. Vajon miért csak a kisemberektől várnak segítséget? Hol vannak a szuper-milliárdosok, a rogánantalok, kósalajosok, garancsiistvánok, szélesgáborok, andyvajnák, mészároslőrincek, maga a miniszterelnök, és a többiek? Ha igazán jó propagandát szeretnének a nevüknek szerezni, akkor kevesebbet költhetnének reklámra és többet adakozzanak!
