Képalkotó berendezéssel vizsgálták a világ legrégibb múmiáit

 Képalkotó berendezéssel vizsgáltak meg egy Santiago de Chile-i klinikán tizenöt múmiát, hogy rekonstruálják az arcukat. Az úgynevezett Chinchorro-múmiákat tartják a világ legrégibb múmiáknak. 

Az Atacama-sivatag szélén i. e. 10 000 és 3400 között élt vadászó és halászó chinchorro nép elsőként mumifikálta a halottait. A Chinchorro-múmiák 7400 évesek, legalább 2000 évvel régebbiek, mint az egyiptomiak.

A múlt héten tizenöt múmiát - közöttük magzatokét - vizsgáltak meg képalkotó berendezéssel a santiagói Los Condes klinikán. A művelet során sikerült a múmiákat nagy pontossággal megröntgenezni, és "több ezer, milliméteresnél kisebb képet összegyűjteni" - magyarázta az AFP francia hírügynökségnek Marcelo Gálvez, a röntgendiagnosztikai osztály vezetője.
"A következő szakaszban a testek virtuális boncolása következik, anélkül, hogy hozzáérnénk, hogy további ötszázezer éven át fennmaradhassanak" - tette hozzá.

Ehhez számítógépek segítségével megkezdték a múmiák külsejének rekonstruálását, izmokat, orrot, állat illesztve a csontokhoz, hogy láthassák, milyen volt egykori külsejük.

A tudósok egyben alaposabban meg kívánnak ismerkedni a chinchorrók mumifikálási módszereivel is. Az emberi test alapos ismerőiként a chinchorrók eltávolították a halottak bőrét és izmait, csak a csontváz maradt. Ezután fával és növényi rostokkal rekonstruálták a test formáját, majd az egészet agyaggal vonták be, erre helyezték vissza a bőrt, szemet és szájat illesztve az arcra. A fejet végül az arcrészen egy maszkkal, természetes hajból, vagy állatszőrből készített parókával díszítették - mondta el Veronica Silva, a santiagói Természettudományi Múzeum antropológiai osztályának egyik vezetője. "A halott családja maga végezte el a mumifikálást" - tette hozzá. Az eljárást először magzatok és újszülöttek esetében alkalmazták.

Bizonyos szabályokat mindenképpen betartottak, még ha minden egyes múmiának "a technológiai és művészeti újításoknak köszönhetően" egyedi sajátosságai is vannak. A legmívesebb múmiák a legkevésbé régiek.

"Ezek valóban a legrégebbi mesterségesen mumifikált holttestek" - hangsúlyozta az antropológus. A Chinchorro-múmiák 7400 évesek, ami azt jelenti, hogy a holtestek kikészítésének ezt a módszerét 2000 évvel az első egyiptomi mumifikálások előtt végezték el".

A képalkotó berendezés máris meglepetéssel szolgált a kutatóknak: a legkisebb múmiában nem találtak emberi testet.
"Nem volt benne csontszövet, tehát egy kis báburól lehet szó, amely azt a személyt volt hivatott helyettesíteni, akit nem tudtak mumifikálni" - mondta Veronica Silva.

A Chinchorro-tengerpart közelében - innen kapta a nevét a népcsoport - 1903 óta megtalált mintegy 180 múmia mellett semmilyen sírbútort nem találtak, ami arra enged következtetni, hogy a chinchorróknak nem voltak a halál utáni élettel kapcsolatos hiedelmeik.

A kutatók a múmiák DNS-ét megfejtve azt is fel kívánják tárni, milyen genetikai vonásaik vannak jelen a mai lakosságban.
A cél az, hogy alaposabban megértsük életmódjukat, táplálkozási szokásaikat és a génjeiket, amelyek esetleg a mai chilei lakosokban is megtalálhatók - hangsúlyozta az antropológus.

Szerző

Ők kaptak Gábor Dénes-díjat

Publikálás dátuma
2016.12.22. 15:47
Barabási Albert László fizikus, hálózatkutató (k) MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
 Tizenhárom tudóst és kutatót, fejlesztőt és feltalálót tüntettek ki kiemelkedő teljesítményének elismeréséül a Gábor Dénes-díjjal csütörtökön, az Országházban.

"Tudósaink eredményei világra szólók, de látni kell mögötte a nemzeti tehetségbe ágyazott alkotó géniuszt és azt a környezetet, amiből erőt lehetett meríteni, ami intellektuálisan képes volt inspirálni őket" - hangsúlyozta Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke.

Kiemelte: a múltat sosem szabad figyelmen kívül hagyni, mert a korábbi évszázadok során felhalmozott tudásbázis megfelelő hasznosítása teszi csak lehetővé, hogy Magyarország ne olcsó munkaerejével, hanem fejlesztéseinek köszönhetően legyen versenyképes.

Az alelnök rámutatott arra, hogy ezek a fejlesztések és a bennük rejlő innováció nélkülözhetetlen a minőségi fejlesztéshez és fejlődéshez, mint mondta, "hiába a zseniális gondolat, az alkotó géniusz nagysága, ha nincs meg az a szellemi és gazdasági közeg, amelyben igazán kibontakozni, alkotni lehet".

Latorcai János emlékeztetett arra: a legnagyobb magyar elmék többsége az országot elhagyva érte el pályája csúcsát és felfedezéseik sokszor csak évtizedek múlva érték el Magyarországot. "Éppen ezért kulcsfontosságúak azok a kormányzati és civil törekvések, melyek célja legjobbjaink itthon tartása, illetve hazacsábítása és elismerése mind anyagi mind szellemi téren" - hangsúlyozta.

Ezek közül kiemelkedik a Gábor Dénes-díj, amelynek odaítélői és támogatói 1989 óta törekszenek arra, hogy hidat építsenek az innovációra nyitott legfelsőbb állami vezetés és a gazdaság kutatással és fejlesztéssel foglalkozó szereplői között, az alapkutatások gyakorlatba való átültetéséért - fűzte hozzá Latorcai János.

"Különösen fontosnak tartom, hogy az élettudomány ne csak használja a fizikai, kémiai eszközöket, hanem a mérnöki kutatás gondolkodás módja hassa át az élettudományokat, és keveredjék akár a medicinával, akár az agráriummal vagy a társadalomtudományokkal" - hangsúlyozta Gyulai József, a díjat odaítélő kuratórium elnöke.

Jamrik Péter, a Novofer Zrt. felügyelőbizottságának elnöke úgy vélte, a díj történetében még nem volt ilyen szakmailag kiegyensúlyozott és széles tevékenységi spektrumot felölelő a díjazottak listája. Kiemelte, hogy a kitüntetettek végzettsége, alaptevékenysége felöleli a hazai értékteremő területek szinte mindegyikét.

"Ami közös bennük, hogy az innovációs lánc szinte minden szakaszát végigjárták az alapkutatástól, az alkalmazott kutatáson át a fejlesztési tevékenységig, majd a gyártás és az eredmények piacra viteléig, illetve, (...) hogy nem csak itthon, hanem a nemzetközi szakmai, vagy piaci térben is ismertek és eredményesek" - fűzte hozzá.

Gábor Dénes "külhoni" díjban részesült Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató, a modern hálózattudomány megalapításában, a hálózatelméleti kutatásokban nyújtott és a gyakorlati, üzleti életben is hasznosítható eredményeiért.
Gábor Dénes-díjat kapott Bagaméry István, villamosmérnök világszínvonalú innovációs műhely létrehozásáért és számos szabadalmaztatott orvosi leképezési eljárásra épülő, többszörös Innovációs Nagydíjas SPECT, PET, CT és MRI modalitásokat átfogó képalkotó berendezéscsalád kifejlesztésében és piacra vitelében elért eredményeiért; valamint Simonyi Sándor gépészmérnök, a gépjármű hajtásvezérlési rendszerek, az alternatív járműhajtások, illetve a járműkomponensek vizsgálati technológiáinak fejlesztése terén elért tevékenységéért.

Kitüntették Babcsán Norbert mérnök-fizikust az alumíniumhabok fejlesztésének, széles körű elterjesztésének és üzemszerű gyártásának területén elért kiemelkedő tevékenységéért.

Frank Péter gépészmérnök a korszerű matematikai és mechanikai ismeretek innovatív ipari alkalmazása terén elért eredményeiért vehette át a díjat, Józsa János Balázs építőmérnök pedig a felszíni vizek hidrodinamikája, az elkeveredési hidraulika terén elért kimagasló eredményeiért kapott elismerést.

Berényi Antal orvos-közgazdász, neurofiziológus az idegtudományi méréseknél alkalmazható multiplexelt erősítőrendszer és a mikroelektródák fejlesztése terén elért eredményeiért kapta meg a tudományos díjat; Ürge László vegyészt, pedig a gyógyszerjelölt vegyületek tervezését és előállítását támogató új termékek és technológiák kidolgozása során nyújtott tudományos közreműködéséért és a létrehozásában végzett szakmai-üzleti vezetői tevékenységéért ismerték el.

Gábor Dénes Életműdíjban részesült Szabó Csaba Attila villamosmérnök a szélessávú hálózatokon és interneten keresztüli multimédia-továbbítás kutatásában és oktatásában elért eredményeiért; valamint Dolhay Balázs orvos a nőgyógyászati problémákkal összefüggő diagnosztikai módszerek és terápiás megoldások terén végzett több évtizedes innovatív fejlesztési és feltalálói tevékenységéért.

Életműdíjat kapott még Meiszel László vegyészmérnök az új műszaki elveken alapuló polipropilén szálgyártási eljárás kidolgozása és az első magyar membrángyártó üzem és kutató bázis létrehozása terén végzett feltalálói tevékenységéért.
In Memoriam Gábor Dénes elismerést vehetett át Kovács László matematika-fizika szakos középiskolai tanár, fizikatörténész, a Gábor Dénes-i örökség feltárása, kutatása és védelme területén végzett több évtizedes munkájáért, Gábor Dénes Tudományos Diákköri ösztöndíjat pedig Szlancsik Attila egyetemi hallgató vehetett át a szintaktikus fémhabok mechanikai tulajdonságainak becslése és mérése című munkájáért.

Szerző

Több millió éves emberelőd-lábnyomokra bukkantak Tanzániában

Publikálás dátuma
2016.12.14. 15:17
Illusztráció/Thinkstock
Emberelődök több millió éves lábnyomaira bukkantak Tanzániában - számolt be róla az eLife-ban megjelent tanulmány alapján a BBC News. A nyomok akkor keletkeztek, amikor az ember távoli rokonai csoportosan mentek keresztül egy nedves vulkáni hamuval borított területen. A lábnyomok tulajdonosai nagyrészt az Australopithecus afarensis faj igen változatos testméretű egyedei voltak.

Az Australopithecus afarensis az emberelődök egyik leghosszabb ideig élt és legjobban ismert faja. Leghíresebb képviselője a Lucy néven híressé vált felnőtt nőstény egyed a mai Eitópia területén élt 3,2 millió éve. A frissen felfedezett lábnyomok egyike egy hím egyedé lehet, a többiek kisebb termetű nőstények.

"Az egyik egyed döbbenetesen magas lehetett, sokkal nagyobb, mint a csoport többi tagja, erről árulkodnak a talajon hagyott nyomok. A 165 centiméteres magasság alapján ez az eddig azonosított legnagyobb testű egyede a fajnak" - magyarázta Giorgio Manzi, a tanzániai régészeti projekt vezetője. Australopithecusnak tulajdonított, jó állapotban fennmaradt lábnyomokat először 1976-ban fedeztek fel a tanzániai Laetoli ásatásán, a 3,66 millió éves lelet az eddigi legrégebbi kétlábú nyom.

Az újabb lábnyomok felfedezésről az eLife című tudományos lapban számoltak be a kutatók. Ezeket egy múzeum számára végzett ásatáson találták, csupán 150 méterre a korábbi lábnyomok lelőhelyétől. A tanzániai és olasz tudósok úgy vélik, a két leletegyüttes összetartozik, együtt pedig a faj életmódjáról szolgálnak információval.

Marco Cherin, a Perugiai Egyetem paleoantropológiai tanszékének vezetője szerint a csoport egy hímből, két vagy három nőstényből és egy vagy két ifjú egyedből állhatott, ami arra enged következtetni, hogy a hímnek, így a faj más hímjeinek is több nőstény párja lehetett. A kutatók szerint társadalmi szerkezetük közelebb állt a gorillákéhoz, mint a csimpánzokéhoz vagy a modern emberéhez. A gorilláknál egy hím és több nőstény alkot egy csoportot, melyen belül szaporodnak és utódokat nevelnek.

A nyomok alapján az Australopithecus képes volt két lábra emelkedni, azt azonban nem tudjuk, járása mennyire hasonlított a mai emberéhez.

Szerző