Ünnepi jókívánságok

Noha magyar labdarúgópályán már majd’ két teljes hete nem rúgtak labdába az élvonal képviselői, izgalom és történés az ünnepeket megelőző hétre is jutott a játék hazai változatát kedvelőknek.

Ismert: hétfő este a bajnokság őszi idényében alulteljesítő, jelenleg 10. helyezett Debreceni VSC vezetősége egyheti gondolkodás után végül megerősítette pozíciójában a csapat vezetőedzőjét, Leonel Pontest, kedden pedig hivatalosan is bejelentette a debreceniekkel azonos pontszámmal álló, már kieső helyen szerénykedő MTK vezetése, hogy az eredménytelenségre való tekintettel a fővárosi együttes élén Teodoru Vasziliszt Tamási Zsolt váltja vezetőedzőként. Szerdán eldőlt, hogy a korábbi többszörös NB I.-es gólkirály, az ősszel egyedüli magyarként a Bajnokok Ligájában szereplő Nikolics Nemanja – sokak szerint tehetségéhez mérten, pályafutása szempontjából nem a legmegfelelőbb országba – az Egyesült Államokba szerződik, csütörtökön pedig pont került Pintér Attila hetek óta sejthető csapatváltásának végére: a volt szövetségi kapitány mezőkövesdi állását másodosztályú feladatra cserélte. Méghogy holtszezon!

Miközben egy-egy meghökkentő – mondjuk ki: inkább anyagi érdekek által vezérelt – csapatváltás nemzetközi futballvilágban sem példátlan (lásd a lap alján: Oscar Kínába megy), állandósulni látszik a tendencia, mely szerint a magyar futball reprezentánsai, ha nem hazai berkeken belül váltanak, választásukkal egyszerűen leradírozzák magukat az európai futballtérképről. Mindezt persze nem mindig önszántukból: még ha az aktuális alanyok részéről titkon volna is kereslet egy-egy jobb lehetőségre, sportszakmai előrelépéssel kecsegtető ajánlatok közül sajnos a legritkább esetekben válogathatnak (emlékeztetőül: Dzsudzsák Balázsért egy sikeresnek ítélhető Európa-bajnokság után sem kapkodtak a kérők). Így, jobb híján, ha váltásra kerül a sor, a „mi asztalunkon” többnyire marad a telinek tetsző, szakmailag mégis félig üres pohár.

Régóta tudható, így nem újdonság, hogy a magyar csapatok és labdarúgók pozitívabb megítéléséhez elsősorban rendszeres eredményesség szükséges. Mi mást is kívánhatna a magyar futball barátja az évzáró ünnepek meghitt, ünnepélyes hangulatában, mint jobb játékot, több nézőt és az Eb-eufóriához hasonló örömöket klubszinten is: egy olyan évet, amelynek végén a népszerű csatár nem másik kontinensre, hanem egy olyan országba igazol, ahol hétről hétre fejlődhet.