Az egyházfő kijelentette: hagyjuk, hogy a jászolban született gyermek megszólítson bennünket, de halljuk meg azoknak a gyermekeknek is a szavát, akiket ma nem bölcsőben helyeznek el, nem egy édesanya és édesapa szeretete simogat, hanem nyomorúságban, a bombázások miatt óvóhelyeken, a nagyvárosok járdáin vagy egy emberekkel teli hajó mélyén fekszenek.
"Hagyjuk magunkat megszólítani a gyerekektől, akiket nem engednek megszületni, akik sírnak, mert senki sem enyhíti éhségüket, akik a kezükben nem játékot, hanem fegyvert fognak" - mondta Ferenc pápa.
A katolikus egyházfő hangsúlyozta, hogy a gyermek Jézus nem királyi palotában, nem látványos pompában, nem hatalomban, hanem egy istálló szegénységében jött világra. Ezért, ha vele akarunk találkozni, "oda kell menni, ahol ő van, meg kell hajolni hozzá, le kell ereszkedni, kicsivé kell válni" - mondta.
Hozzátette: a gyermek Jézus arra szólít fel, hagyjuk el a múlékonyság keltette illúziókat és a lényegre törekedjünk, mondjunk le kielégíthetetlen követeléseinkről, örökös elégedetlenségünkről, és arról a szomorúságról, amelyet a hiábavaló utáni vágy kelt bennünk.
Rámutatott: Mária és József zárt ajtókra talált mikor menedéket kerestek, ezért született istállóban Jézus, akit egyesek elutasítottak, mások közönnyel fogadtak. Ma is hasonló közömbösséggel találkozhatunk, ha a karácsony lakomává válik, velünk a központjában - fogalmazott. "Ez a világiasság túszul ejtette a karácsonyt, a vásárlás homályosítja el Isten fényét, az ajándékok után futunk, de érzéketlenek vagyunk a marginalizáltakkal szemben".
A fényárban úszó bazilika teljesen megtelt hívőkkel, akik már órákkal a mise kezdete előtt sorban álltak a Szent Péter térnél.
A karácsonyi vigília szertartása elején Ferenc pápa felemelte a főoltár előtt kiállított gyermek Jézus szobrát addig letakaró leplet. A Jézuskához a földrészek nevében tizenkét gyerek vitt virágot, két-két olasz, lengyel, örmény, mexikói, afrikai és indiai, részben azokat az országokat képviselve, ahol az utóbbi egy évben Ferenc pápa járt.
A főoltár mellett állították ki a Szűz Máriát és gyermekét ábrázoló szobrot is, amelyet 1964-ben a brazil elnök ajándékozott VI. Pálnak. A szertartáson kínaiul az egyházért imádkoztak, franciául a világot kormányzókért, arabul a bűnben és tévedésben élőkért, az Indiában beszélt malajálam nyelven a gyerekekért, oroszul a szegényekért és magányban élőkért.
A mise végén Ferenc pápa karjába vette a gyermek Jézus szobrát, a gyerekek kíséretében a bazilikában felállított betlehemhez vitte, és befektette a jászolba.
Ferenc pápa következetessége
Mint korábban megírtuk: 2013-as megválasztásának évében, a La Stampa olasz lapnak adott interjút Krisztus születésének ünnepe előtt. „A karácsony számomra remény és gyengédség – fejtette ki. – Amikor Isten találkozik velünk, két dolgot mond. Az első: Reméljetek! Isten mindig kinyitja, és sosem becsukja az ajtókat. Ő az apa, aki ajtót nyit nekünk. A második: Ne féljetek a gyengédségtől! Amikor a keresztények megfeledkeznek a reményről és a gyengédségről, hideg egyházzá válnak, mely nem tudja, hová megy, ideológiákba bonyolódik, és világias magatartásformák lepik el.” – vélekedett.
A remény volt a fő mondandója e hét szerdáján, a karácsony előtti utolsó általános kihallgatásán elhangzott beszédének is. „Isten bebizonyítja hűségét, bevezeti új uralmát, amely új reményt ad az emberiségnek. Mire irányul ez az új remény? Az örök életre” – fejtette ki. Hozzátette, „a remény haladásra késztet minket. Ez a remény, melyet a betlehemi gyermek ad nekünk, célt kínál, jó sorsot a jelenben, üdvösséget az emberiségnek, az irgalmas Istenre hagyatkozó ember boldogságát.” Később így folytatta: „A keresztény remény a dicsőítő imában és az Istennek való hálaadásban fejeződik ki, Isten ugyanis megkezdte szeretetet, igazságosságot és békét hozó királyi uralmát.”
Karácsony találkozás Jézussal és vigasztalás is egyben – említette meg. „Isten szüntelenül kereste népét, vezette, őrizte, és megígérte, hogy mindig mellette lesz. A Második Törvénykönyvben olvassuk, hogy Isten velünk jár, kézen fogva vezet minket, mint egy apa a fiát. A karácsony Isten találkozása népével. De vigasztalás is. Amikor az éjféli mise után órákat töltöttem egyedül a kápolnában, a hajnali mise bemutatása előtt, a vigasztalásnak és a békének ez az érzése töltött el. Emlékszem, egyszer itt, Rómában, talán 1974 karácsonyán, imádságban töltöttem az éjszakát a mise után a Centro Astalli szállásán. Számomra a karácsony mindig ez volt: szemlélni, amint Isten meglátogatja népét.”