Botrányoktól övezve telt a mezőgazdaság 2016-os éve

Szavakban a családi vállalkozásokat támogatta 2016-ban is a kormány, a valóság azonban az, hogy folytatódott a birtokkoncentráció és főleg a Fidesz-közeli érdekkörök jutottak állami földekhez. Nem valósult meg a sertésállomány növelését célzó kormányprogram sem. Az élelmiszeriparban pedig több nagy multi kivonulásának köszönhető a hazai és külföldi tőke 50-50 százalékos tulajdoni aránya.

Idén jelentős mértékben járul hozzá a mezőgazdaság a hazai bruttó termékhez (GDP). Ez azonban elsősorban a kedvező időjárásnak köszönhető. Tavaly 0,3, most viszont 0,65 százalékponttal húzta feljebb az ország gazdasági teljesítményét a mezőgazdaság - mondta a Népszavának Raskó György, agrárközgazdász. Ez egyben azt is jelenti, hogy az erre az évre prognosztizált nagyjából 2 százalékos GDP növekedés harmadát az agrárium adja.

A növénytermesztő gazdaságok a tavalyinál mintegy 17 százalékkal nagyobb termést takaríthattak be. Igen jó volt a gabona, az olajos magvak, vagy a cukorrépa hozam 2016-ban. A legfontosabb szántóföldi növényből, kukoricából 9 millió, búzából 6 millió tonna termett idén. Az agrárközgazdász szerint a növénytermesztők nem zárnak rossz évet.

Még akkor sem, ha a termés növekedésével ellentétben, az árak lejtmenetbe kezdtek 2015-höz képest. Ennek oka nem a hazai, hanem sokkal inkább a nemzetközi piaci mozgásokban keresendő. A jó termés azonban ellensúlyozni tudta az alacsonyabb árak hatását.

A növénytermesztő ágazattal ellentétben az állatenyészés már vegyesebb képet mutat. Az ágazat teljesítménye ugyan 2-3 százalékkal növekszik, de ez inkább stagnálásnak tekinthető a növénytermesztéshez képest. Az átvételi árak nagyon alacsonyak voltak, így sem a tejtermelők többsége, sem a baromfisok, sertéstartók nem könyvelhetnek el érdemi nyereséget.

Ennek ellenére mégsem következett be, amitől sokan tartottak és az idén szervezett több tüntetésen is elhangzott, hogy év végéig jó néhány tejtermelő viheti vágóhídra a jószágokat és zárhatja be végleg az istállót. Emögött főképpen az uniós közvetlen területalapú támogatások húzódnak meg, illetve ezzel összefüggésben a mezőgazdaságnak felkínált, szinte korlátlan hitelforrások, amihez a fedezetet részben éppen ezek az uniós források adják.

Nem sikerült viszont beváltani a kormányzatnak azt az ígéretét, hogy néhány év alatt gyakorlatilag megkétszerezi a hazai sertésállományt. A 2010-es választási győzelmet követően a 3 millió sertés helyett 6 millióról beszéltek a kormánypárti politikusok, ám hat év után a sertéslétszám szinte ugyanannyi, mint a kormányváltáskor.

Mindeközben folyatódtak a drámai változások a hazai állattenyésztési ágazatban. A kormányzat ugyan folyamatosan a családi, illetve a kisgazdaságok súlyának növekedéséről beszélt, ám ezzel éppen ellenkező trendek valósultak meg. A kis és családi gazdaságok egyre kisebb szerepet játszanak a magyar állattenyésztő iparban.

Az értékesített tej 85-90 százaléka származik agrártársaságoktól, a sertéstenyésztők esetében pedig az egyéni gazdák a termelés alig 30 százalékát adják. A korszerű, 5-10 ezres állatlétszámú nagy gazdaságok legalább 5-6 ezer forint nyereséget könyvelhettek el jószágonként, miután november-decemberre az élő sertés kilójának átvételi ára felkúszott 390-400 forintra.

Igazán csak a baromfiágazatban sikerült stabilizálni a kis- és családi gazdaságok arányát: nagyjából fele-fele arányban származik a csirke, a kacsa, liba, pulyka az egyéni gazdáktól, illetve a társaságoktól.

Nem sikerült helyreállítani a növénytermesztés az állattenyésztés egyensúlyát sem. Az egészséges arány nagyjából az 50-50 százalék lenne. Ehelyett jelenleg az állattartás a hazai mezőgazdaság teljesítményéből alig 30 százalékkal részesedik. Ennek az a következménye, hogy a magyar mezőgazdaság teljesítménye túlságosan is a növénytermesztéstől, vagyis az időjárástól függ. Idén szerencséjük volt a növénytermesztő gazdáknak, de ha jövőre beüt egy tartósabb, súlyos aszály, az állattenyésztés nem képes stabilizálni az agrárium teljesítményét viszonylag csekély súlya miatt.

Ez azért is érzékeny kérdés, mert a kormányzat 2017-re 4,1 százalékos GDP növekedést prognosztizál, ám ez csak abban az esetben képzelhető el, ha a növénytermesztés ismét egy jó évet fog ki.

Késik a pályázatok elbírálása

Az uniós vidékfejlesztési pályázatok eredményének kihirdetése rendkívül lassú. Ennek egyik oka a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) átszervezése. A termelőknek egyelőre fogalmuk sincs arról, mikorra várható a benyújtott igények elbírálása. Például a trágyatárolással, a szerves, illetve hígtrágya feldolgozással kapcsolatos pályázatokat már egy éve lezárták. Ennek ellenére még mindig nem hirdettek eredményt. Hiányzik a döntés.

Ez azonban azért sem szerencsés, mert akik beadták a pályázatukat tavaly, illetve idén tavasszal, azoknak megvolt a tervezett programjuk. Megállapodtak a kivitelezővel, mikor kezdenek a beruházáshoz, egyeztettek a tenyészállatok beszerzéséről.

A döntés halogatása miatt a gazdáknak folyamatosan ki kell tolniuk a határidőket. Ez adott esetben növelheti a költségeket is, hiszen akár az építőanyag, akár a tenyészállat ára időközben emelkedhet. A főszabály szerint ugyanis addig nem szabad elkezdeni a beruházást, amíg nem ismert a pályázat eredménye. Aki ezt nem tartja be. elesik a pályázati pénztől.

További gond, hogy a pályázati bírálatok, a beruházások csúszása termeléskiesést is okoz, hiszen legalább egy évvel később állíthatják be a tenyészállatokat. Ez pedig a termelők számára egyértelműen gazdasági kárt jelent. A problémát csak növeli, hogy a sertés esetében olyan árut nem tudnak megtermelni a gazdák, amelynek most jó piaca van. Az orosz embargó okozta sertéshús felesleg már a múlté. Új piacok nyíltak, főleg Ázsiában.

Erre összesen mintegy 500 milliárd forint uniós forrás jutna a mezőgazdaságnak, ám ebből a pályáztok csúszása miatt 50 milliárd forintot 2016-ban már nem kaphatnak meg a gazdák.

Bajban az élelmiszeripar

Néhány százalékos növekedést a hazai élelmiszer feldolgozóipar is produkált idén, de ez sem rejtheti el, hogy az ágazat alapvető gondokkal küszködik. Különösen a tej és a húsfeldolgozó vállalkozásokat sújtotta az orosz embargó. Jelentős európai készletek halmozódtak fel és ezek levezetéséből bőven jutott Magyarországra is. Nyomta a piacot az is, hogy a nyugat-európai sertéshús fogyasztás folyamatosan csökken. Nyár végére, ősz elejére azonban sokat javult a helyzet, mert leapadtak az uniós tartalékok, és elsősorban a húsexportőrök új piacokat is meghódítottak, elsősorban Ázsiában.

Ahogy enyhült az egyik szegmensen a nyomás, jött helyette másik. A madárinfluenza nagy károkat okozott a víziszárnyas tenyésztőknek. A járvány pontos hatását még nem is látjuk - nyilatkozta a Népszavának Éder Tamás, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) elnöke. Ez azért is szomorú, mert novemberig szépen teljesített az ágazat, de az év utolsó két hónapjában kitört madárvész miatt idén vélhetően a tavalyinál gyengébb teljesítményt fog nyújtani.

Előrelépést sikerült viszont elérni a fekete gazdaság elleni küzdelemben. Az elektronikus árukövető rendszer (ekáer), az online kassza bevezetése, több termék esetében a 27 százalékos áfa 5 százalékra csökkentése és más intézkedések hatására érdemben csökkent az áfacsalással fűszerezett illegális import, ha teljesen nem is tűnt el - hangsúlyozta Éder Tamás. A végső megoldás erre a problémára csak az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése lehetne.

A legális behozatal is jelentős maradt. Részben ezt támasztja alá, hogy az élelmiszer kiskereskedelmi forgalom nagyobb mértékben növekedett, mint a feldolgozók belföldi értékesítése. A '90-es évek közepétől a magyar élelmiszeripar a belföldi piacának több mint 25 százalékát veszítette el. A szakember szerint ebben szerepet játszott az is, hogy az elmúlt évtizedekben a napi fogyasztási élelmiszeripari termékek piacán nem alakult ki egyetlen nagy, nemzetközileg is ütőképes méretű cég sem. Márpedig a kommersz élelmiszereknél a versenyképesség alapja napjainkban méretgazdaságossági kérdés.

Jelenleg nagyjából 50-50 százalék a hazai élelmiszeriparban a külföldi és a magyar tőke tulajdoni aránya. Ez is úgy jön ki, hogy néhány nagy multi és sok kis- és közepes magyar vállalkozás működik az országban.

Ennek oka főleg az, hogy több nemzetközi cég is kivonta termelését Magyarországról és például átvitte Szlovákiába, Csehországba, Lengyelországba. Hiába voltak alacsonyak a bérek, ha rendkívül magas terhek rakódtak rájuk, és a politikai környezet sem volt elég vonzó a befektetőknek.

Az elmúlt 10-15 évben a magyar közepes és nagy élelmiszer feldolgozók minimális összegű nemzeti, vagy uniós támogatáshoz jutottak. Emiatt jelentős a technikai, technológiai lemaradás az európai átlaghoz képest. Sok cég éppen azért lett nagyvállalat, mert a korszerűtlen struktúra miatt 250 embert, vagy annál többet kénytelen foglalkoztatni, így viszont elesik a modernizáláshoz elengedhetetlen forrásoktól - fogalmazott Éder Tamás.

Idén a mikro- és kisvállalkozások, valamint azok a mezőgazdasági termelők, akik feldolgoznák termékeiket, 150 milliárd forintra pályázhattak az uniós vidékfejlesztési programban. A pályázatokat még nem bírálták el, erre talán 2017. elején sor kerül. A közepes élelmiszeripari vállalkozások számára néhány hete írtak ki 51 milliárd forint értékben visszatérítendő és 49 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást.

A hazai élelmiszeripari termelés felét adó nagyvállalati kategória számára azonban továbbra sem áll rendelkezésre fejlesztési támogatási eszköz.

Exportra koncentrál az agrártárca

A mezőgazdasági export bővülését és a hal, a kenyér, a zöldségek és a gyümölcsök áfájának mérséklődését várja 2018-tól Fazekas Sándor. A Magyar Hírlapban megjelent interjúban a földművelésügyi miniszter a csökkentett áfájú termékekről szóló kívánságlistát februárra ígérte. A mezőgazdaság export nyolcmilliárd eurós szinten stabilizálódott az elmúlt években, és ehhez képest a mostani termelési struktúrában mintegy tizenöt–húsz százalékos exportbővülés lehetőség rejlik - állította a miniszter.

És itt következik a lényeg, a feltételek sora: ha nagyobb lesz a feldolgozott termékek aránya és minősége, ha versenyképesek lesznek az árak, lesz elegendő minőségi árualap, és lesz még piac ahová a versenytársak előtt érkeznek a hazai termelők és gyártók, illetve ahonnan nem szorítanak ki bennünket. Ezek teljesülésére a jelenlegi feltételek mellett aligha van lehetőség - állítják a szakértők.

Bőséges volt idén is a botránytermés

Az állami földek eladása ugyan már tavaly elindult, de a botrányok erre az évre is áthúzódtak. Nemcsak azért, mert az ellenzéki, illetve a szakemberek jelentős része is úgy vélte, hogy a legzsírosabb földeket a Fidesz közeli oligarchák, illetve politikusok, valamint rokonaik vásárolhatták meg potom pénzért. Az is felháborodást keltett, hogy miközben jogszabály mondta ki, hogy az állami földek értékesítéséből befolyt összeget kizárólag az állami földvagyon gyarapítására lehet költeni, a kormány mégis az államadósság csökkentésre akarja költeni a pénzt.

Nem kis összegről van szó, mert összesen 270 milliárd forint bevétele származott a büdzsének az állami birtokok árveréséből, ebből idén 110 milliárdnyi érkezhet be.

Ebből az összegből inkább a mezőgazdaság támogatására fordítható uniós források kiegészítésére kifizethető nemzeti önrészt kellene 15 százalékról 25 százalékra emelni, vagy éppen csökkenteni lehetne a zöldség-gyümölcs, az uht tej, a kenyérfélék és az édesvízi halak áfáját 27 százalékról 5 százalékra - említette a Népszavának Gőgös Zoltán, az MSZP elnökhelyettese, szakpolitikus.

Folytatódott 2016-ban is a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) területén bérbe adott legelők körüli botránysorozat is. Nemcsak az derült ki, hogy a pályázatok mintegy 25 százalékánál szabálytalan volt az elbírálás, volt olyan nyertes, aki nem is pályázhatott volna, de idén az ellenzéki politikusok helyszíni szemléin megállapították, hogy sok nyertes területén egyetlen jószág sem található és a legelőt felverte a gaz, miközben az évtizedekig a területet bérlő gazdák közül alig néhányan jutottak földhöz.

Nem működik a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) kontrollja sem a Hortobágyon, sem általában az állami bérelt területeken, a Fidesz közeli barátokhoz nem mernek nyúlni. Ha nem így lenne, már a földek jelentős részét vissza kellett volna venni.

Idén is folytatódott az egyéni gazdaságok számának gyors ütemű csökkenése, vagyis a kisgazdaságok kiszorulása a termelésből - figyelmeztetett Sallai R. Benedek, az LMP szakpolitikusa.

Ugyancsak folytatódott a tőke-, munkaerő- és kézimunkaigényes gazdálkodás visszaszorulása. Egész ágazatok, például a málnatermesztés fennmaradása került veszélybe a munkaerőhiány miatt, miközben például a magyar paradicsom fogyasztása szinte teljesen visszaszorult.

Az agrárágazat munkaerő-felhasználása tovább mérséklődött. A mezőgazdasági termelés 2016-ban 432,3 ezer éves munkaerőegységet kötött le, vagyis 2,2 százalékkal kevesebbet, mint 2015-ben.

A földművelésügyi tárca 2016-ban eladja az ország élelmiszer vésztartalékát. Jelenleg is zajlik a végelszámolás alatt lévő TIG Tartalékgazdálkodási Nonprofit Kft.-nél még meglévő stratégiai tartalékok értékesítése, és a minisztérium nagyjából megszünteti a stratégiai tartalékok rendszerét.

Egyre nagyobb birtokokból egyre kevesebben élnek meg, és immár Európa egyik legkedvezőtlenebb birtokpolitikai mutatóival rendelkező országgá vált hazánk - tette hozzá Sallai R. Benedek.