Nálunk semmi sem az, minek látszik. Semmi sem tiszta, semmiről nem lehet tudni, mi van a hátterében. Ha valamit a történelem majd a Fidesz-éra számlájára ír, alighanem az lesz, hogy mocsarat csináltak az országból. Bárhová lép az igazságra kíváncsi sajtó, ha nem vigyázz, nyakig elmerül a szennyben, vagy éppen belefullad, ahogyan a Népszabadsággal is történt.
Amikor hatalomra kerültek az akkor még „szerény” anyagiakkal rendelkező „fiatal demokraták”, kígyót-békát kiabáltak azokra, akikről tudni lehetett, hogy gazdagabbak náluk. Offshore lovagokat kerestek, üldöztek, amíg maguk is rá nem éreztek az adómentesen bezsebelt pénz ízére. Orbán szóban hadat üzent a vagyonkimentőknek, aztán szemérmesen hátat fordított nekik, amikor a kegyencei elkezdték átláthatatlan céghálókba dugdosni a pénzüket.
A magyar ember eszén nehéz túljárni. Úgy reagálunk, mint az influenza vírus: képesek vagyunk létrehozni mindennek a mutációját. Csúnya dolog offshorozni? Megoldottuk "okosban": kitaláltuk a belföldi offshort, amit úgy hívnak: magán-tőkealap. Aki ilyenbe fekteti a pénzét, olyan, mintha kimentené külföldre, mert olyan szabályok vonatkoznak ezekre az alapokra is, amelyek ugyanúgy elfedik a tényleges tulajdonosokat, mintha valahová a világ végére dugnák el a vagyonukat.
Mit ad isten, mintha a felcsúti milliárdosnak testre szabták volna ezt a lehetőséget. Az egyik ilyen alap közreműködésével vette meg a lapkiadó cégét, a szállodáit, és még ki tudja hány milliárdja vált „köddé” ilyen-olyan alapokon keresztül. Valójában kiknek a pénzét, tulajdonát rejtette el így a kíváncsi szemek elől? Egyszer talán majd kiderül.
