Áder János;államfő-jelölt;

2017-01-02 06:00:00

Áder kiegyezne az újrázás érdekében?

Meghatott, s meghatónak szánt beszéddel köszöntötte az újévet a köztársasági elnök. Áder János - a kötelező protokolláris körökön túl - arra emlékeztetett, hogy 2017-ben lesz a kiegyezés 150. évfordulója, no meg kölcsönös tiszteletet kért. Hiába azonban a szép szavak, az idén újraválasztani tervezett államfő eddig minden lényeges kérdésben Orbán Viktor javára, vagy legalábbis kedve szerint döntött, és az elmúlt öt évben korántsem a "kiegyezés" szándéka, vagy épp az alkotmányosság védelme határozta meg tevékenységét.

A kiegyezés korára történő méltó emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet újévi köszöntőjében a köztársasági elnök. "Ma is érdemes volna egyet és mást ellesnünk ebből a korból, és útravalóul magunkkal vinni 2017-re" - mondta Áder János az új év első perceiben, a közmédiában sugárzott - és tegnap számtalanszor megismételt - beszédében. Az államfő éjfél és a nemzeti Himnusz meghallgatása után, Kölcsey Ferencet idézve Isten áldását kérte a magyarságra. "Kívánom, hogy 2017 hozzon több békét, nyugalmat, megértést és egymás iránti tiszteletet világunkban" - mondta, egyúttal azt is kívánva, hogy "mindig legyen elég figyelmünk ahhoz, hogy felismerjük és megbecsüljük a teljesítményt".

Áder felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak a világraszóló eredményeket elérő magyarok teljesítményét kell értékelni, hanem azokét is, akik a maguk helyén, módján és tehetsége szerint "szebbé, jobbá, örömtelibbé formálják életünket". A köztársasági elnök az elmúlt év örömteli eseményei közül kiemelte a magyar olimpikonok sikerét és a futball Európa-bajnokság örömünnepeit, továbbá több magyar tudományos és kulturális sikert, köztük az újabb magyar Oscar-díj megszületését. A 2016-os év fájdalmas veszteségei között említette Kertész Imre, az első magyar irodalmi Nobel-díjas halálát, Esterházy Péter, Csoóri Sándor és Kocsis Zoltán elhunytát. "Ők mindörökké velünk maradnak, mert mindazzal, amit létrehoztak, mindannyiunkat gazdagabbá tettek" - jelentette ki, majd felidézte: az ország az előző esztendőben emlékezett az 1956-os szabadságharc 60. évfordulójára; "56 nélkül ma más lenne Európa, és mások lennénk mi is". "Az akkori hősök bátorsága adott ihletet 1989-ben és '90-ben, hogy ismét kivívjuk szabadságunkat és függetlenségünket" - fogalmazott, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2017-es év nem egy forradalom ünnepi éve lesz, hanem egy olyan esemény 150. évfordulója, amely "páratlanul sikeres országépítő időszak előtt nyitotta meg az utat". A kiegyezést méltatva Áder idézte Deák Ferenc, a haza bölcsének szavait: "Csak a munka fejti ki, csak az tartja fenn a testnek és léleknek erejét; csak munka tesz hasznossá magunk és polgártársainkra nézve".

Mérhető haszon

Erősen kérdéses azonban, hogy az ötéves mandátuma májusi lejárta után újrázni készülő államfő mekkora hasznot jelent polgártársai számára - már ha azoknak nem Orbán Viktor a neve. Noha Áder maga meglehetősen békeszeretően beszélt, akár szembenállást is láttatva a miniszterelnökkel, aki tavalyi utolsó előtti interjújában újra vázolta, hogy 2017 a lázadás éve lesz a liberális elitek és a brüsszeli hegemónia ellen, valamint megkezdődik Soros György befolyásának visszaszorítása, valójában Áder aligha menne szembe Orbánnal. Már csak azért sem, mert - mint megírtuk - Áder és Orbán valójában hatalmas egyetértésben töltötte az ünnepeket, hiszen a kormányfő még karácsony előtt meglátogatta a köztársasági elnököt, s közölte vele: a Fidesz elnöksége újra kívánja jelölni posztjára, Orbán pedig hajlandó erre - még ha ezt egyetlen ellenzéki párttal sem beszélte meg. A pártközi konszenzus az államfőnek sem nagyon számított, amikor alig egy héttel később a Köztársasági Elnöki Hivatal közölte: Áder elfogadja a következő államfői ciklusra szóló felkérést. Azt írta, a megbízatásra eddig is olyan alkotmányos szolgálatként tekintett, amelynek ellátásakor a magyar nemzetnek tartozik felelősséggel és számadással.

Csakhogy ez éppúgy nem igaz, mint minden korábbi kommunikációs sumákolás az államfőjelölés ügyében. "Orbán Viktor 2017 februárjában kezd széles körű konzultációt arról, hogy pártelnökként kit javasol az államfői tisztségre a Fidesz-frakciónak" - közölte Lázár János még tavaly májusban, miután a kormányoldal már akkoriban össze-vissza beszélt Áder újrajelölése, avagy újra nem jelölése ügyében. Miután ugyanis Rubovszky György a 2017-es államfőválasztásról csevegett fideszes képviselőtársával, Vas Imrével, és sejtelmesen annyit mondott - Áderra célozva -: "közölték, hogy nem létezik, hogy újraválasszák, a Viktor nem engedi", kezdetét is vette az államfői kálvária. A Hír Tv által bemutatott felvételen a kereszténydemokrata képviselő azt mondta, szerinte Áder minden idők legjobb elnöke, hiszen "ennél ügyesebben... egyetlen egy lényeges kérdést nem adott vissza úgy, hogy megakadályozta volna". Rubovszky ezt nem, de hogy Áder a legjobb államfő, azt lapunknak meg is ismételte, miután - mint fogalmazott - a legnagyobb örömmel értesült a Fidesz-elnökség döntéséről. Persze ma már a kormányoldal egésze Áder alkotmányos őrként való, nagyon is megkérdőjelezhető teljesítményéről zeng ódákat, holott az államfő csaknem öt év alatt nem az állampolgároknak akart bizonyítani, hanem főleg Orbán Viktornak. Nemcsak a Rubovszky által oly frappánsan megfogalmazott jogi csűrés-csavarás, hanem a súlyos, az alkotmányos válságról ordító esetekben történt hallgatása révén, vagy minden esetben, amikor törvényt küldött vissza a parlamentnek, sőt, azon ritka négy esetben is, amikor az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordult.

Kijátszott szabályok

Emlékezetes: miután Schmitt Pál belebukott plágiumbotrányába, 2012 májusában a kétharmad államfővé választotta a korábban fideszes EP-képviselőként is tevékenykedő, az alkotmányosság próbáján többször is elbukott igazságügyi reformot kidolgozó Ádert. Eskütételekor az új államfő azt ígérte: "ha száz jó törvényt kapok, százat írok alá. Ha száz rosszat, százat küldök vissza az Országgyűlésnek." A hivatalba lépése utáni hónapokban még adott is a látszatra, hiszen az év júniusában rögtön visszaküldte a médiatörvényt a parlamentnek, bár tartalmi kifogást már akkor sem emelt. Ugyanígy történt többek között a kisajátításról, a hulladékgazdálkodásról és a járások kialakításáról szóló jogszabályok esetében is. Így aztán hamar kiderült, Áder politikai vétói inkább formálisak, sőt, esetenként a kormánytöbbség számára kedvezőek voltak, hiszen a Fidesz-KDNP rendszerint érdemi változtatás nélkül fogadhatta el az érintett törvényeket.

Pedig ha az Országgyűlés egy olyan törvényt, amelyet a köztársasági elnök egyet nem értése folytán visszaküld, változatlan szöveggel fogad el ismét, az államfő kérheti az alaptörvénnyel való összhang vizsgálatát az Ab-től. Utóbbit már csak azért is fontos kiemelni, mert az Áder által gyakran alkotmányos okokból kifogásolt jogszabályokat rendszerint ugyanúgy fogadták el ismét, ám az államfő sosem tette ezt szóvá, sőt, másodszorra fenntartás nélkül aláírt mindent. Olyan törvényeket is rendre visszaküldött a parlamentnek, amelyekről normakontrollt kellett volna kérnie, amivel nyilvánvalón tisztában volt. Sőt, bizonyos politikai vétókhoz fűzött indokolásaiban nem is palástolta alkotmányossági aggályait, ilyen esetben pedig köteles lenne az Ab elé utalni a törvényt. Hasonlóképp tudatosan sértette meg az alaptörvényt akkor is, amikor szó nélkül aláírt számos ordítóan alkotmányellenes jogszabályt, így például a botrányos körülmények között elfogadott földtörvényt, vagy épp 2014 tavaszán a paksi bővítésről szóló jogszabályt. Utóbbi esetben olyan érdeminek aligha nevezhető indoklással állt elő, mint hogy "egy atomerőmű nem biciklitároló, ezért terrorizmussal fenyegetett világunkban nemcsak indokolt, hanem egyenesen szükséges egy atomerőmű építésével és működésével kapcsolatos adatok védelme, titkosítása."

De Áder akkor és azóta is több, a közvélemény és az alkotmányjogászok, civil jogvédők által várt alkotmányos vétójának elmaradását indokolta már azzal is: "a mindenkori köztársasági elnöknek nincs alkotmányos lehetősége arra, hogy saját kénye-kedve szerint, netán mások szempontjait előtérbe helyezve vagy hatáskörét bármely módon túllépve mérlegelje egy, az Országgyűlés által elfogadott törvény aláírását." Az államfő ugyanakkor pontosan tudta, politikai nyilatkozatában hosszan ki is fejtette, hogy a hivatalával szemben cselekszik akkor is, amikor aláírta 2013-ban a negyedik alaptörvény-módosítást, méghozzá arra hivatkozva, hogy "ez az egyetlen alkotmányos választásom". Akkor, tucatnyi korábban alkotmányellenesnek minősült szabály alaptörvénybe iktatásával Áder egyértelművé tette lojalitását Orbán Viktor mellett, s noha a hangzatos nyilatkozat hemzsegett az olyan kijelentésektől, mint hogy "megingathatatlanul hiszek abban, hogy közös jövőnket azzal szolgáljuk elsősorban, ha minden körülmények között ragaszkodunk a jogállami keretekhez", egyértelmű volt, az államfő a saját értékrendjével is szembement.

Hűségeskük sora

Áder tehát nem Orbán kedve ellen, hanem épp annak érdekében folyamatosan hasonlott meg saját szavaival. Így történt például az MNB alapítványainak és a postatörvény vétójának ügyében is, hiszen akkor is kijelentette: "elnöki beiktatásomkor tett fogadalmam alkotmányos kötelezettségeim maradéktalan vállalását jelentette. Ahogy eddig, a jövőben is ahhoz az elvhez tartom magam, amit hivatalba lépésem első pillanatától képviselek: ha száz jó törvényt kapok az Országgyűléstől, mind a százat aláírom, ha száz rosszat, mind a százat visszaküldöm. Az Alaptörvény 9. cikk (1) bekezdése ezt egyértelmű kötelezettségemmé teszi."

Csakhogy valójában Áder eddigi regnálása alatt már több mint 650 törvény érkezett hivatalába és ebből több mint 600-at fenntartások nélkül alá is írt. A parlament statisztikái szerint mindössze - 28 törvényt küldött vissza az Országgyűlésnek és mindössze 4 esetben emelt alkotmányos vétót (noha ez a rendszerváltás óta soknak számít az államfők körében). Először még 2012-ben a valóban fajsúlyos, s vitathatatlanul alkotmányellenes választói regisztrációval kapcsolatban, s ezzel - bár nem nevezte alkotmányellenesnek a regisztráció jogintézményét, csak annak körülményeit - végül is megnyitotta annak a lehetőségét, hogy az Ab (a nemzetközi kötelezettség-vállalásokra is hivatkozva) megsemmisíthesse a törvényt. Aztán egy évre rá fordult az Ab-hoz a földtörvény módosítása miatt, amelyben nemzeti parkok önállóságát fenyegette veszély. Mindkét alkotmányos vétó helyesnek bizonyult, hiszen az Ab osztotta az elnök aggodalmait. Az idén márciusban pedig szintén - még a színfideszes Ab-ban - is lényegében teljességében igazolódtak az alkotmányos aggályok. Ám az egyáltalán nem igaz, hogy ezzel Áder megakadályozta volna az Európa-, sőt világszerte kritizált orbáni hatalomépítést, ahogyan a márciusban Ab-re utalt, s ott végül elkaszált jegybank "közpénzmentesítést" lehetővé tenni kívánó jogszabálytól sem omlott össze a rendszer, hiszen Áder az MNB-törvénnyel ellentéteben a közérdekű adatok megismerhetőségének korlátozását, vagy épp az ügyészség totális kormányzati függését lehetővé tevő jogszabályokat sosem tartotta alaptörvény-ellenesnek. Az elnök egyébként december közepén fordult legutóbb az Ab-hoz, méghozzá a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény miatt, amely lényegében a hazai bírósági rendszert, s a törvényes bíróhoz való jog alkotmányos elvét felrúgva hozott létre új bírói testületet. Kérdéses persze, mi lesz e jogszabály sorsa a mára nyíltan kormánypárti Ab-ben, ahogyan az is nagyon is kétséges, fellép-e Áder a magyar parlamentáris demokrácia maradékának felmorzsolása ellen.

Az államfői teljesítmény ugyanis aligha mutat pozitív képet, ha azt vizsgáljuk: Áder hány vitatott jogszabály-módosításban döntött a kormányoldal javára, legitimálva az orbáni jogalkotási módszereket, vagy hogy például tavaly július 5-én épp ő tűzte ki a teljességgel alkotmányellenes kvótareferendum időpontját, és semmiféle aggálya nem volt e tárgykörben sem.

Kétharmad nélkül is

Nem véletlen tehát, hogy a baloldali ellenzék egyértelmű abban: Áder alkalmatlan a posztjára, de a Jobbik sem kívánja újraválasztani az államfőt, s - mint azt lapunk kérdésére korábban kijelentették - az LMP sem fogja támogatni ebben a Fidesz-KDNP-t. Az alaptörvény értelmében a köztársasági elnököt a korábbi elnök megbízatásának lejárta előtt legalább 30, legfeljebb 60 nappal, ha pedig a megbízatása idő előtt szűnt meg, a megszűnéstől számított 30 napon belül kell megválasztani. Köztársasági elnököt az országgyűlési képviselők egyötödének támogatásával lehet jelölni, a titkos választás első fordulója eredményes, ha az országgyűlési képviselők kétharmada (66,67 százaléka) támogatja valamelyik jelöltet. Amennyiben nincs ilyen jelölt, a második szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki - tekintet nélkül a szavazásban részt vevők számára - a legtöbb érvényes voksot kapta. Ha a második szavazás is eredménytelen, ismételt jelölés alapján új választást kell tartani.

Nem lehet azonban kétség afelől, hogy a Fidesz akár második körben, akár bizonyos független képviselők - kettő szavazat kell a kétharmadhoz - támogatásával képes újraválasztani Áder Jánost. Az elmúlt öt év áttekintésével, pedig az is nyilvánvaló, hogy kinek az örömére teszi majd mindezt.