Fotóriporterünk, Tóth Gergő 2016 utolsó két napját töltötte közöttük, állítása szerint a 2015 nyarán tragikus sátortáborrá változott Keleti pályaudvar kutya füle, sőt "VIP-lakosztály" volt ehhez képest.
A mínusz nyolc fokban fagyoskodó, főként pakisztáni, illetve afgán férfiak és gyermekek - nőt ugyanis kollégánk egyet sem látott - hetek, hónapok óta rostokolnak Belgrádban, és még mindig abban reménykednek, hogy a magyar hatóságok kinyitják a szerb-magyar határokat... Legtöbbjük onnan fordult vissza, s várakozik a szerb főváros gettójában, hajléktalanként. Az épületekben fűtés, áram, vagy víz sem akad. Nem tudni, meddig, s valójában mire várnak az itt ragadtak. A szerb hatóságok ugyan békén hagyják őket, naponta egyszer gurul csak erre egy rendőrautó, abból azonban a köszönésen kívül új információt nem kapnak. A menekülteket segítő civil szervezetek ételt, ételcsomagokat osztanak, de a civileken kívül a kutya sem törődik a több mint ezer ittlévővel.
Szerbiában jelenleg nagyjából hatezer menekült él a befogadóközpontokban, de valójában lényegesen többen lézenghetnek az ország területén, az utcákon vagy az erdőkben. A belgrádi buszpályaudvar mögötti raktárépületeknél azok a migránsok vertek tanyát, akik nem jutottak be a szerbiai befogadóközpontokba, vagy épp nem is akarnak bemenni. Az itt élő emberek többsége már többször próbálkozott a magyar határ átlépésével, de nem sikerült átjutniuk a kerítésen. Amikor kollégánkról kiderült, hogy magyar, azonnal megrohamozták a kérdésekkel: miért nem nyitják ki a magyar hatóságok a határt, miért nem engedik átutazni őket az országon, miért bánnak velük eleve bűnözőként. Válasz, ahogy remény - nincs. Újévre virradóra sincs.