Sok a kínos kérdés? - Egyszerűen elvették a mikrofont az újságírótól

Publikálás dátuma
2017.01.04. 09:06
Na, mostmár elég legyen a faggatózásból! - Népszava fotó
Ahogy szolgáltakészen informálva a történésekről, mi is megírtuk, Tállai András tegnap sajtótájékoztatót hívott össze, hogy saját vállát megveregetve, elmondja: remek munkát végzett, ahogy az egész - a Fidesz-kormány minden bizonnyal alapos szakmai döntése nyomán - általa vezetett szervezet, a NAV.  Az pedig, hogy újságíró egyáltalán megjelenjen ezeken az újbeszél Fidesz-nyelven sajtótájékoztatónak nevezett öndícsérő monológokon, csak akkor van értelme, ha a sajtómunkás megpróbál valódi információhoz jutni, ugyanis ez a dolga: tájékoztatni. 

És a Hírt TV riportere éppen ezt tette:

Riporter : De miből fizetik ki ezt a 900 millió forintot, ha már az 500 milliót is a kormánytól kapták meg?
Tállai András: Tessék?
Riporter: Miből finanszírozzák ezt a 900 milliót, ha már az 500 milliót is költségvetésből kapták meg?

Itt tartott az eleve akadozó párbeszéd, amikor a NAV vezető, Tállai államtitkár egyértelmű jelzésére közbelépett a sajtós. (?)

Sajtós: Szia! Ezt elveszem, ( a mikrofont) már föltetted a kérdést, arra már megadta a választ.
Riporter: De talán erre még válaszolhat.

Hát nem válaszolt, a pitbull sajtós elvette a mikrofont. 

A "konlfiktus" alapja az volt, hogy a riporter a mezőkövesdi sportszálló körüli ügyekről érdeklődött, jelesül arról, hogy vajon miért is drágulnak a költségek a tervezett többszörösére. A helyi klub elnöki teendőit is ellátó széleskörű képességekkel bíró Tállai államtitkár jelezte: a városban hajlandó lenne megmutatni a projekt költségvetését. A szállóra kiírt közbeszerzésben nem szerepel, hogy a 45 szobás épület több ütemben épülne fel - olvashatjuk a HírTV oldalán. Az adóügyi államtitkár 2014 óta új stadionban szurkolhat csapatának. Az arénához 45 szobás sportszálló is dukál a Matyóföld szívében. Eredetileg nettó 500 millió forintra becsülték a költségeket, amelyeket a futballklubnak felajánlott céges adóforintokból álltak volna. A beruházás tavaly nyáron megdrágult, de akkor még csak 70 millióval. Decemberre az ár már 900 millióval kúszott fel. A többletköltségekből 500 millió forintot a kormány átvállalt.

Amíg még államtitkár úr türelme kitartott a kekeckedő újságíróval szemben, a háromszoros költségeket azzal magyarázta, hogy a hotel több ütemben épül. De ezt is úgy, hogy leckét adjon a kis buta sajtósnak: hogyha ön tudja azt, hogy egy szállodának a költségvetése mennyi, akkor nem gondolhatta azt, hogy 500 millió forintból egy sportszállót egy 45 ágyas sportszállót föl lehet építeni. Tehát az eredeti költségvetése ennek a sportszállónak akkor is annyi volt, az, hogy több szakaszban van a közbeszerzése, ez pedig a beruházónak a jogszerű döntése.

Világos, nem? 

A "tájékoztatóról" készült videó a Hír TV oldalán megtekinthető. 

Szerző

Ki mondott, mit mondott?

Könyörgöm, akasszuk fel! - kiabálta még kölyökként Harkányi Endre Radványi Géza klasszikussá nemesedett, Valahol Európában című filmjében",  állítja Bóta Gábor az egykori film musicallé cukrozott, limonádésított változatáról írt kritikájában.  (Mostanában nagy divat musicallé limonádésítani a kemény drámákat.) A kritikus állítása hamis. Harkányi a filmben egyáltalán nem kiabált, és mondani sem ezt mondta. Az eredeti szerző, Balázs Béla, akiről a kritikában említés se történik, ugyanis még tudott magyarul. Tudta például azt is, hogy a könyörög nem ikes ige. A szereplői szájába a magyar nyelv szabályainak megfelelő szöveget adott. A film ilyen fokú nem ismerése mellett nincs mit csodálkozni azon, hogy, miközben ötöt is felsorol a muzsikus egykori alakítói közül, épp csak az ősfigurát, Somlay Artúrt hagyja ki.  Ahogy a gyereksereg vezéreként sem említi azt a Gábor Miklóst, aki ezzel az alakítással robbant be a magyar színházi világba. Felmerül a kérdés: látta egyáltalán a kritikus az eredeti filmet? Vagy ő eleve csak a limonádévá hígított változatot ismeri?

Ki mondott, mit mondott?

Könyörgöm, akasszuk fel! - kiabálta még kölyökként Harkányi Endre Radványi Géza klasszikussá nemesedett, Valahol Európában című filmjében",  állítja Bóta Gábor az egykori film musicallé cukrozott, limonádésított változatáról írt kritikájában.  (Mostanában nagy divat musicallé limonádésítani a kemény drámákat.) A kritikus állítása hamis. Harkányi a filmben egyáltalán nem kiabált, és mondani sem ezt mondta. Az eredeti szerző, Balázs Béla, akiről a kritikában említés se történik, ugyanis még tudott magyarul. Tudta például azt is, hogy a könyörög nem ikes ige. A szereplői szájába a magyar nyelv szabályainak megfelelő szöveget adott. A film ilyen fokú nem ismerése mellett nincs mit csodálkozni azon, hogy, miközben ötöt is felsorol a muzsikus egykori alakítói közül, épp csak az ősfigurát, Somlay Artúrt hagyja ki.  Ahogy a gyereksereg vezéreként sem említi azt a Gábor Miklóst, aki ezzel az alakítással robbant be a magyar színházi világba. Felmerül a kérdés: látta egyáltalán a kritikus az eredeti filmet? Vagy ő eleve csak a limonádévá hígított változatot ismeri?