- A politikusok felelőssége

Lendvai Ildikó – az MSZP politikusa – megható gondolatokkal búcsúztatta az óévet, belefűzve a karácsony szentségét is, összekapcsolva a kis Karácsony Zétény (a Miskolci inkubátorba tett kisbaba) történetével. Lendvai Ildikó, mint politikus, tudhatná, hogy nyomorunkról nem csak ez a kormány (bár nem a szívem csücske, sőt nagyon nem!) tehet. A rendszerváltás minden pártja hozzátette a magáét, hogy a szocialista országok közül mindenben az elsőből mára már mindenben az utolsó helyre süllyedjen az ország. A média kesereg, hogy nincs nagy érdeklődés a nyomtatott lapok iránt, és csodálatos statisztikákat közölnek, hogy az internet szárnyalása veszi el a nyomtatott sajtótól az olvasókat. Csak halkan kérdezem: hogy az, az anya akinek a magzata már az anyja méhében hátránnyal készül az jövendő életre, mert – ahogy L.I. írja – „a szegénység örökletes, utódaik sem igen tudnak kitörni belőle”, ráadásul az anya maga sem jut megfelelő minőségű és mennyiségű élelemhez -, vajon elsősorban újságot fog e vásárolni? Vagy az az apa, akinek a gyermeke egy a „36 ezer gyermekből, aki azt MTA kutatása szerint folyamatosan éhezik” elsősorban újságot fog vásárolni? Vagy az a nyugdíjas, aki visszaadja gyógyszere egy részét a gyógyszertárban, mert nincs pénze kiváltani, az elsősorban újságot fog venni? És ezeknek az embereknek biztos, hogy számítógépre sem telik! Szóval szépek a statisztikák, csak valahogy a lényeg kimarad belőlük. Mint ahogy kimarad miden politikus év végi értékeléséből az önkritika, hogy „én is hibás vagyok, hogy ide jutott az ország”. Lehet könnyes, szép sorokat írni a jelen politikájáról az ellenzéki politikusoknak, lehet emlegetni az „ elmúlt nyolc évet” is, lehet bombasztikus dicshimnuszokat zengeni az „eredményekről”, csak a lapokban megjelenik Karácsony Zétény is, aki élő cáfolata a dicsőséges politikának. Lehet pirulás nélkül dicsőítő éneket zengeni a karácsonyi kisdedről, de ez a mai politikusok szájából csak annyi, mint amikor a maffiózó hitet tesz a templomban. Persze nem vitatom, mi is hibásak vagyunk, egy szavunk sem lehet – mert hagytuk, hogy így legyen, hogy elkótyavetyéltük lehetőségeinket önös szándékból. Olyan szépen írta meg Faludi György a Haláltánc-balladában: ”Kufárok voltunk mindahányan,/ s az évek szálltak mint a percek, / véred kiontott harmatával / irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!” Szószátyárkodás helyett szálljunk magunkba! Itt az ideje!