Élvezettel olvastam Marosán György eszmefuttatását, amely ezúttal a Népszavában jelent meg. Csaknem mindenben egyetértünk. Az áhított demokratikus fordulathoz vezető út mikéntjében talán némileg eltér a véleményünk.
Az az érzésem, az úgynevezett demokratikus ellenzék megkerüli a leglényegesebb kérdések feltevését és megválaszolását. Le lehet-e demokratikus úton váltani egy nem-demokratikus politikai hatalmat, az általa hozott, nem-demokratikus játékszabályok keretei között? Ha igen, és ezen túl leszünk, le lehet-e demokratikus játékszabályok keretei között váltani a jelenlegi nem-demokratikus hatalom által pozíciójukba bebetonozott személyeket, akik a demokratikus átmenet megvalósításának kerékkötői lehetnek? Vissza lehet-e szerezni demokratikus úton azokat az ezermilliárdokat, amelyek részben a mi adóbefizetéseinkből, részben az EU felzárkózást elősegíteni hivatott támogatásaiból származnak, és amelyekkel a jelenlegi hatalom (demokraták által elfogadhatatlan, mégis az ő erkölcseik szerint "törvényesített" csalások sorozatával) feltőkésített egy nemzetinek nevezett, valójában a Fidesz legbelső vezetésének baráti körét alkotó burzsoáziát, és amely vagyon fedezetül szolgálhatna a demokratikus átalakulás során a társadalom legégetőbb szociális, egészségügyi, oktatási (hogy a többit ne is említsem) problémáinak radikális megoldására? Az utóbbiak gazdasági hatalma éppúgy megfojthatja az új, demokratikus rendszert, mint az előző kérdésben érintett káderek. A kérdés(ek)re nem is annyira az igen(ek) vagy a nem(ek) adnak választ, hanem a hogyan.
Az első kérdésre a válaszom igen: a jelenlegi hatalom a maga alkotta választási szabályok alapján legyőzhető; mert szerencsés esetben akár alig több, mint egyharmadnyi szavazattal kétharmados parlamenti többséghez lehet jutni. A másik két kérdésre már nincsenek határozott válaszaim, de néhány gondolattal hozzá szeretnék járulni a megoldáshoz vezető úthoz. Ha ezekre nem találunk választ, megoldást, egy választási győzelem is értelmetlen, sőt pirruszi lesz. Amennyiben pedig nem sikerül demokratikus megoldást találni, egy nem is olyan szép napon megindul a sherwoodi erdő, és annak kimenetele kiszámíthatatlan, ráadásul vér nélkül aligha megúszható.
A hitelesség kérdése. Az elmúlt 27 év választásai érzelmi, bizalmi alapon dőltek el. Laza, utólag számon kérhetetlen programokra kérték a pártok a választók voksait. „Válasszatok meg, aztán mi majd (utána) hozzáfogunk ezeknek a programoknak a megvalósításához.” A politikai osztály elvesztette azt a hitelességét, hogy a választó hozomra elmenjen és a változást ígérgetőre szavazzon. Ma változást csak konkrét, számon kérhető, végső formába öntött teendőkkel lehet meghirdetni, legalábbis annak a reményében, hogy a kiábrándult tömegek megmozduljanak az érdekében.
Van bő egy évünk. Ezalatt ki lehet dolgozni és széleskörű társadalmi vitára bocsátani, majd normatív paragrafusokba fogalmazni a legfontosabb törvényeket. Mik lennének a legégetőbbek? Az embereket elsősorban a bőrükön érezhető, azonnali változást hozó szociális programok törvényekbe és végrehajtási utasításokba foglalása érdekli. Ahhoz, hogy ezek a parlamentben elfogadhatóak legyenek, ki kell dolgozni azokat a felsőbb szintű, immár demokratikus törvényeket, amelyek ezt lehetővé teszik.
Elsősorban meg kell fogalmazni az ország új alkotmányát. „Ilyen volt az ő alaptörvényük, helyette mi ezt és ezt javasoljuk.” 5 év alatt senki nem vette a fáradságot erre! Annak van legalább halvány esélye a hatalomváltásra, aki ezt megteszi. Vele párhuzamosan meg kell fogalmazni és megvitatni az új választási törvényt, és az összes sarkalatos törvényeket, valamint a legsürgősebb szociális intézkedéseket. Ezeket mindenkihez el kell juttatni, azokhoz is, akiket a demokratikus média nem ér el. 14-16 hónap elegendő kell legyen erre. Csak ez adhat hitelességet a változást ígérőknek. Meg kell fogadni, hogy az új parlament első ülésnapján nem tisztségeket, bizottsági helyeket, kormánytagságokat osztogatunk, hanem benyújtjuk ezeket a törvénytervezeteket, párhuzamosan a 6 éve hatályban lévők visszavonásával. Nem szükséges 500 nap, mint Bokros Lajos ígérte, elég néhány hét ezek elfogadásához, életbe léptetéséhez. Ezután a parlament azonnal feloszlathatná önmagát és kiírhatná az új választási törvény alapján az új, demokratikus, arányos választást, amelyben már minden párt azonos esélyekkel mérettethetné meg magát.
Választás, előválasztás(?), jelölés. Ma minden párt 4 évre szóló választásban gondolkodik. Ennyi időre már megfontolandó, feladják-e a közös cél: az Orbán rezsim leváltása érdekében saját identitásukat, saját ideológiai céljaikat. Megértem őket. Ugyanakkor, ma ez a megegyezés legfőbb akadálya. Ha azonban csak pár hétről, maximum néhány átmeneti hónapról van szó, ennyi időre érdemes hátravonni egymásnak feszülő agaraikat. Sőt, tovább is mennék: ha már kész, kidolgozott törvénytervezetekkel ül össze az alkotmányozó országgyűlés, nem szükséges, hogy politikusok acsarkodjanak, előválasztassanak, a győzelemért. Az átmenet parlamentjébe az egyéni választókörzetekben a legnépszerűbb embereket kellene jelölni! A választók által a tévéből ismert személyiségeket (horribile dictu, akár írni-olvasni legalább tudó celebeket is), színészeket, népszerű sportolókat, helyben köztiszteletben álló orvosokat, tanárokat, stb. Ők hitelesebben képviselhetnék az ideiglenes testületben a demokratikus átmenet törvényeit, könnyebben elnyernék azok szavazatait, akik belefásultak a reménytelenségbe és kiábrándultak bármilyen színű politikai elitből. Majd pár hónap múlva, a második körben, megmérettethetik magukat főhivatású politikusok is. 2018 nyarára lehetne négy évre szóló demokratikusan működő parlamentünk, amely már kormányt alakíthatna.
Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel a véleményemmel, lehet, hogy csak részben vált ki szimpátiát, én vállalom. A végső megoldás csak vitában alakulhat ki, ehhez talán az én véleményem is hozzájárul. Mellékesen, ha megindulna ez az árnyékparlamenti munka, az a demokratikus oldalról tematizálná a sajtót, végre ezen csámcsogna a jobboldal is, nem a saját mantráján, végső soron az ő kritikájuk is hasznos lehet a törvénytervezetek szövegének a véglegesítéséhez.
