Jó kis évünk lesz...

És még csak most kezdődött az év... Varga Mihály bejelentette, amit bejelentett. Mészáros Lőrincről bejelentették, amit bejelentettek. Rövidesen érkeznek az ígéretek a kórházak stabilizálásáról, az egészségügyi alkalmazottak béremeléséről. Lázár János bejelenti, hogy mennyit csökkentett a magyar állam a még be sem vezetett bürokratikus lépések hatására, az M1 Híradóban az első huszonöt percben továbbra is kormánypárti miniszterek, államtitkárok és helyettes államtitkárok jelennek majd meg. Mindegy, mit mondanak, a lényeg az, hogy szerepeljen benne az új jelszó, a „Magyarország tovább erősödik”. Érkeznek a beszámolók a rekordokról, mindenekelőtt a kiskereskedelmi forgalomról, amit a nyugdíjasok emelnek újabb magasságokba... Szóval minden megy tovább, mint eddig, kissé erősödni fog a tónus, hiszen 2018 már nincs olyan messze, és azt a Fidesznél pontosan tudják, hogy ez a választás lesz a döntő.

Azt is pontosan tudják, hogy a pártprogram csak az okoskodó politológusokat érdekli, mert a pártprogramok nagy része a választások éjszakáján már érdektelen papírdarab, a szavazók arra figyelnek, hogy mit mond és mit ígér majd Orbán Viktor, még abban az esetben is, ha az ígéretek nagy részéről tudja mindenki, hogy csak ígéretek maradnak. A baloldalon még nem tűnt fel egy véglegesnek mondható,meggyőző, hiteles rivális, egy új arc, akiben bízhatnak a választók és aki a szemére lobbantja a miniszterelnöknek, hogy be kellene fejezni az ellenzék örökös ócsárolását.

Mert most olyan kort élünk, amikor a személyiség szerepe felértékelődött, és mindennél fontosabb. Most nem húznám elő Trump nevét, aki készen áll arra, hogy Amerikát újra naggyá tegye, nézzük meg Putyint, aki országa siralmas gazdasági mutatói ellenére, pusztán néhány ellenzéki megnyilatkoztatás elhallgatásával stabilan kormányoz. Velük szemben ott a szerencsétlen Hollande és az eddig keménynek tartott Theresa May, akinek a Brexit egy kirakhatatlan Rubik-kocka lett. Merkel, persze, Merkel, az utolsó esély, hogy Európa még egyszer nekifusson egy megoldhatatlan problémának, és egyetlen szerencséje, hogy nincs aki helyette ebben a politikai-gazdasági-társadalmi kátyúba belegázoljon.

És ezzel körülbelül vége az európai politikai elitnek, amit néhány évtizede még nagy nevek irányítottak. Persze ott van cserébe Brüsszel, a maga 28 tagállamával, amelynek összefogását sem igazán kézben tartani, sem az együttműködést mélyíteni nem tudja.

De visszakanyarodva Magyarországra: a propaganda teljes erővel folytatódni fog kifáradásig, kimerülésig. Jön a vizes világbajnokság, ami nemzeti diadal lesz, és következik a döntés az olimpia helyszínéről, ami a politika szempontjából biztos győzelem: ha megkapjuk a rendezési jogot, diadalittas lesz, ha pedig mégsem, akkor előjön a szokásos „bennünket elnyomnak a gazdag országok, összefognak a kicsik ellen” jelszó.

Sok bizonytalanság is vár ránk, de azért lesznek biztos pontok. Orbán új dolgozószobába költözik, Mészáros Lőrinc tovább gazdagodik, nyilván nem lesz sem oktatási, sem egészségügyi reform. Szijjártó Péter sokat utazik majd Kínába, európai vezetők ritkán jönnek Budapestre.

És valami a végére: amikor a magyarok 1953-ban Londonban készültek a nagy mérkőzésre, délután a szálloda halljában kártyáztak. Egy londiner kereste Öcsit „Mr. Pukás” táblával, ő azonban meg sem rezzent. A londiner persze felismerte: „Ön nem Mr. Puskás?” kérdezte.

- Nem – felelt ő a maga természetességével. – Nem Mr. Puskás. Sir Puskás.

Ennyit a személyiségről.

Nem jó ómen

Sok mindent lehet mondani a Felcsútról indult egykori fiatalemberről, de azt, hogy könnyű volna eltántorítani a céljától, azt aligha. Nem bocsátkozom politikai fejtegetésekbe, de tudjuk, hogyan verte le az országon, mint Ludas Matyi Döbrögin, a választási vereségek megaláztatásait, az is egy másik lapra tartozik, ahogyan módszeresem bonsait vagdosott a demokráciánkból.

Első miniszterelnöksége idején vette a fejébe, ha egy élete, egy halála, neki akkor is a budai Vár valamelyik palotájában lesz az irodája! 1998 táján kinézte magának az akkor még alaposan megtépázott Sándor palotát, utasította az illetékes „halljakendjét”, kezdjenek íziben tervezni és építeni, mert a következő választásra készen kell lennie az új miniszterelnöki rezidenciának.

A választás másnapján, ott akarta kezdeni a munkát. Jól belehúztak az emberek, a mérnökök rohamtempóban terveztek, a kőművesek falaztak, a mesteremberek tették a dolgukat szakmájuk szerint. Ment minden, mint a karikacsapás. Folytak is a milliók, milliárdok számolatlanul, vettek drága bútorokat, meg ki tudja mi mindent, ami kell egy miniszterelnöki stábnak. De beütött a krach, a 2002-es választási bukta, s az új miniszterelnök túl flancosnak találta hivatalnak a palotát. Úgy döntöttek, költözzön oda az államfő.

De akinek a nevében is benne van, hogy „győző”, nem vonul vissza csak úgy! 2014 után megint szólt valamelyik „halljakendnek”, és most ismét építkeznek ezerrel a szomszéd palotában. Folynak a milliárdok, tervezik az új orbáni irodát is – állítólag – négy milliárdot kóstál majd. Jön a következő választás, másnap ott szeretne kezdeni…

Ki tudja, ezeken a vári projekteken nem ül-e átok.

Szerző

Streep és Trump

Nyilvánvalóan megoszlanak a vélemények arról, mennyire kell komolyan venni egy hollywoodi filmsztár állásfoglalását. Kell-e egyáltalán figyelni rá, amikor nem szerepet játszik, hanem az élet dolgairól mond véleményt. Donald Trump szerint nem is érdemes foglalkozni vele. Két hét múlva pedig mégis csak beiktatják őt a világ legbefolyásosabb emberének tisztségébe, szavait tehát már most sem a pusztába kiáltozza. Amikor azt mondja, azon sem lepődött meg, hogy "a liberális filmes társaság" bírálta őt, az segíthet eligazodni az ügyben.

Azért mégse hagyjuk csak úgy lesöpörni a napirendről azt a témát, amelynek felvetésére Meryl Streep a los angeles-i Golden Globe-díjátadó gálát tartotta megfelelőnek. Hiába lesz ugyanis Donald Trump mindjárt az Egyesült Államok elnöke, azért Meryl Streep sem akárki. Ő ugyanis kétségkívül napjaink egyik legnagyobb színésznője. Munkásságát minősíti, hogy 19-szer jelölték Oscar díjra - hármat meg is kapott -, 29-szer pedig a Golden Globe-ra, amiből nyolc az övé lett. Most pedig életművéért vehetett át elismerést.

Ebből az alkalomból úgy érezte, nincs értelme kertelni. Tehát kimondta: világunkban "a tiszteletlenség tiszteletlenséget szül, az erőszak erőszakra ösztönöz". S bár nem említette a jövendő amerikai elnök nevét, de mindenki tudta, hogy róla beszél, hiszen felidézett egy történetet, amikor Trump kigúnyolt egy fogyatékossággal élő újságírót. És hozzátette, hogy a megalázás, ha nagy hatalmú embertől származik és nyilvánosan történik, akkor beszűrődik a mindennapi életbe, mert szinte engedélyt ad másoknak arra, hogy ők is így viselkedjenek. Ami nyilvánvalóan elfogadhatatlan, ezért szót kell emelni ellene. Meryl Streep megtette.

De ez még nem minden. Mintha előre érezte volna, hogyan reagál majd szavaira Trump, beszélt Hollywoodról is. Ahol a külföldi tudósítók osztogatnak díjakat - történetesen a nagy becsben álló Golden Globe-ot. Sokaknak ez valóban üzenet lehet, hiszen szimbolizálják napjaink három nagy ellenségét: a filmipart, a külföldieket és a sajtót. Streep felidézte, hogy "Hollywoodban hemzsegnek a kívülállók és a külföldiek", majd arra figyelmeztetett, "ha kirúgjuk őket, nem lesz mit nézni a futballon és a vegyes harcművészeteken kívül, az pedig nem művészet".

A gála népes és csillogó közönségének soraiban ott volt Andy Vajna és neje is. Arról nem tudni, a filmügyi biztos ezúttal is elaludt-e, mint Orbán Viktor évértékelőjén szokott. Vajna Tímeának is csak figyelemre méltó ruhájáról és dekoltázsáról láttunk képeket, Facebook-bejegyzésein nem kommentálta Meryl Streep beszédét. Ám számukra is tanulságos lehetett az este, s hazatérve bizonyára elmesélik majd barátjuknak, a kedves vezetőnek, milyen sokat nyert a világ Trump megválasztásával.

Szerző