Kevesebb menedékkérő érkezett Németországba

Németországba 280 ezer menedékkérő érkezett 2016-ban. Ez jóval kevesebb a 2015-ös adatnál, amikor 890 ezren vándoroltak az ország területére. Thomas de Maiziere belügyminiszter is arról számolt be, hogy érezhetően csökkent a bevándorlók száma.

„Ez azt jelzi, hogy a német kormányzat, valamint az Európai Unió intézkedései eredményesek voltak” – fejtette ki. Tavaly márciusban született a megállapodás Törökország és az Európai Unió között, s az év első hónapjaiban zárták le a balkáni útvonalat. A belügyi tárcavezető ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a menedékkérelmek száma nőtt. A minisztérium az előző év folyamán 745 545 menedékkérelmet regisztrált, ami 268 869-cel több az előző évinél. Nagy a kérelmet benyújtók többsége még 2015-ben érkezett Németország területére. Sokan azonban a német hivatalok túlterheltsége miatt nem tudták beadni a menedékkérelmet.

A legtöbb menekült Szíriából érkezett, az országban 2011 tavasza dúl polgárháború. Sokan érkeztek továbbá Irakból, Albániából és Eritreából is.

Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke szerint felső határban kell megszabni, hány menekült érkezhet az Európai Unió területére. Úgy vélte, az európai országoknak mindenekelőtt tisztázniuk kell azt, hány menekültet fogadnának be. Középtávon azonban a bevándorlók egy kötelező érvényű elosztási mechanizmusára van szükség. Ez azért érdekes, mert a Fidesz elutasítja a menekültügyi kvótákat, ugyanakkor Weber annak az Európai Néppártnak a vezetője, amelynek a Fidesz is tagja. A német Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa nem kívánt becslésekbe bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy Európa hány menekültet vegyen fel.

Az Európai Néppárt elnöke egyelőre nem tartja megvalósíthatónak azokat az elképzeléseket, amelyek szerint még az EU határain kívül bírálják el a menedékkérelmeket.

Szerző

Módosították a Lex Babist

Nem lehetnek médiatulajdonosok a jövőben a cseh kormány tagjai, a tulajdonukban lévő cégek pedig nem kaphatnak állami támogatást, és nem vehetnek részt a közszféra által kiírt pályázatokon. Egyebek között ezt tartalmazza a cseh összeférhetetlenségi törvény legújabb módosítása, amelyet szerdán fogadott el a prágai képviselőház.

A parlament már tavaly ősszel elfogadta a köznyelvben "Lex Babisnak" elkeresztelt törvénymódosítást, de azt Milos Zeman államfő megvétózta. Az elnöki vétó leszavazásához - az apró változásokat tartalmazó újabb módosítás elfogadásához - a 200 tagú parlamenti alsóházban 101 szavazatra volt szükség. A szavazáskor 129-en támogatták az új módosítást, 49-en pedig ellene voltak, így a jogszabály érvénybe lép.

Az összeférhetetlenségi törvény módosítása a kormánypárti és ellenzéki politikusok többségének nyilatkozatai szerint alapvetően Andrej Babis miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter, az ANO (Igen) mozgalom elnöke ellen irányul. A multimilliárdos Babis tulajdonában van az Agrofert holding, amely az egyik legnagyobb cseh gazdasági csoport, és több mint 35 ezer embert foglalkoztat, valamint két befolyásos országos napilap, a konzervatív Lidové Noviny és a liberális Mladá fronta Dnes, illetve kisebb televíziók és rádiók is.

Szerző

Szabadesésbe kezdett a török líra

Publikálás dátuma
2017.01.12. 06:31
Erdogan elnök legutóbb egy hónapja szólította fel honfitársait, hogy dollárjaikat váltsák be lírára FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Súlyos gazdasági válság fenyeget Törökországban. Miközben Recep Tayyip Erdogan elnök az ország minden gondjáért a Nyugatot okolja, egyértelmű, hogy a harcias retorikával csak tovább ront a helyzeten. A nemzeti valuta, a líra tegnap újabb mélypontot ért el.

Az egyik Cristiano Ronaldóról készült fénykép mostanság gyakran bukkan fel a török kormányt bírálók Twitter-fiókján. A Real Madrid sztárja négyest mutat ujjaival, amellyel négy Aranylabdájára utal. Ez a négyes azonban teljesen más értelmet nyer a török ellenzékiek körében: azt jelenti, egy euró már több mint négy török lírát ér, illetve egy dollár 3,89 líra. Tavaly május óta nem gyengült ilyen mértékben az euróhoz képest a török nemzeti valuta. December 31. óta ráadásul a pénznem 8,57 százalékkal esett a dollárhoz viszonyítva. A világ valutái közül ez idő alatt a líra teljesített legrosszabbul, még a mexikói peso 4,75 százalékos értékcsökkenése is jobb ennél. A visszaesés egészen drámai. 2013 szeptemberében egy dollár még 2,09 lírát ért, 2015 decemberében 2,91-et, tavaly év végén pedig már 3,5-öt.

Még a július 15-én végrehajtott puccskísérletet követően sem regisztráltak ily mértékű visszaesést. Az értéktőzsdén megjelentek a spekulánsok, a shortolók, akik a líra értékcsökkentésére fogadtak. Ez be is jött nekik, ennyire könnyen ritkán juthatnak pénzhez az értéktőzsde szerencselovagjai.

A feje tetejére állt Recep Tayyip Erdogan gazdaságpolitikája. A török elnök rendre arra serkenti honfitársait, hogy bízzanak a nemzeti valutában, megtakarításaikat lírában tartsák, dollárjaikat is nyugodtan váltsák be. Ezzel azonban éppen ellentétes folyamatok indultak el, tömegek kezdik dollárra váltani pénzeiket. Természetesen az egyre súlyosbodó bizalomvesztés is hozzájárul a nemzeti valuta értékének zuhanásához. Ehhez képest szinte csodával ér fel, hogy a politikai és gazdasági bizonytalanság ellenére az elmúlt évben 2,1 milliárd dollár külföldi tőke érkezett az országba.

A líra szabadesésének már most nagyon megérzik a következményeit Törökország polgárai. Az elmúlt 15-20 napban jelentős drágulás volt megfigyelhető, amit a kormánypárti sajtó a szokatlan hideggel magyaráz. A benzin ára folyamatosan nő. Egyedül a gyümölcsök árában nem történtek jelentősebb változások.

Ha mindezekhez hozzávesszük azt, hogy a még decemberben nyilvánosságra hozott adatok szerint 2016 harmadik negyedévében 1,8 százalékkal csökkent a GDP, megérthetjük, miért épít ki egyre diktatórikusabb rendszert Erdogan, miért tartóztattak le július közepe óta több mint száz újságírót. Egy demokráciában hamar kiderülne az, hogy a kormány politikája miatt került nehéz helyzetbe a gazdaság, így azonban mindent a külső ellenségre, a gülenistákra, s az Erdogan szerint őket támogató Nyugatra lehet fogni.

A török statisztikai hivatal december végén egyébként még rosszabb adatokkal jött ki. Eszerint már 2016 első negyedévében 0,4 százalékos csökkenésnek indult a gazdasági teljesítmény, amit a második negyedévben 1,1 százalékos emelkedés követett, ám a harmadik negyedévben már 2,7 százalék volt a csökkenés. Különösen drámai a helyzet a gazdaság motorjának tekintett ipari termelés tekintetében: három negyedéven keresztül csökkent, a harmadik negyedévben pedig a visszaesés már az öt százalékot is elérte. Hasonló mértékű csökkenést regisztráltak az építőipari szektorban is. Ehhez képest elenyésző a mezgazdasági szektorban és a szolgáltatásokban regisztrált két százalékos esés. A turizmus sem talált magára az Oroszországhoz való közeledéstől függetlenül sem.

A negyedik negyedéves adatokra még jópár hetet várni kell, szakértők szerint azonban semmiféle javulásban sem lehet bízni részben a csökkenő belső fogyasztás, részben a líra riasztó értékvesztése miatt. Mindez azt sejteti, hogy a világ nagyobb gazdaságai közül Brazília és Oroszország mellett Törökország mutatja a legnagyobb válságjeleket.

A 2017-es kilátások sem túl rózsásak Ankara számára. Az állam a puccskísérlet után egy sor céget sajátított ki, amelyek összértéke meghaladja a 10 milliárd dollárt. Az állami tisztogatás, amely eddig mintegy 130 ezer embert érintett, a magánszektoron is nyomokat hagyott. Emelkedik a munkanélküliség, romlik az életszínvonal.

A gyenge gazdasági teljesítményben a tisztogatások mellett politikai okok is szerepet játszanak. Az Európai Unióban egyre komolyabban merül fel a csatlakozási tárgyalások felfüggesztése. Igaz, Berlin nem akarja teljesen bezárni a kaput Törökország előtt attól tartva, hogy Ankara felmondja a tavaly márciusban az Európai Unióval megkötött menekültügyi megállapodást, s szíriai bevándorlók millióit irányítja majd az EU felé. A török vezetés már hónapok óta a drámai forgatókönyv megvalósításával fenyeget, bár ezzel azért óriási öngólt is lőne, hiszen hiába a nagy egymásra borulás Erdogan és Vlagyimir Putyin orosz elnök között, az ország számára továbbra is messze az Európai Unió a legfontosabb kereskedelmi partner.

Amiatt sincs fény az alagút végén a török gazdaság számára, mert a nemzeti valuta rohamos értékcsökkenése eredményeként drámaian megemelkedett a vállalatok dollárban való eladósodása. A vállalatok deficitje 2016 szeptemberében elérte a 213 milliárd dollárt, ami 228 százalékos emelkedés a 2009 szeptemberi 65 milliárd dollárhoz viszonyítva. A cégek pánikba estek, sok cégvezető sem látott más kiutat: dollárt kezdtek vásárolni, hogy elejét vegyék a még nagyobb bajnak.

A jegybank hétfőn beavatkozott a líra védelmében, ennek hatásai azonban csak percekig érződtek.

Török illetékesek azt állítják, a gyógyírt az elnöki köztársaság bevezetése jelentené. Szerintük ez a stabilitás garanciája. Hogy ők maguk is elhiszik-e azt, hogy Erdogan teljhatalmával kevesebb lenne a véres merénylet az országban, s a gazdaság egy csapásra ismét növekedési pályára állna, módfelett kérdéses.

A török parlament hétfő óta vitázik az elnöki köztársaság bevezetéséről szóló javaslatról. Háromötödös többség kellene ahhoz, hogy a tervezetet népszavazásra bocsássák, a kormánypárt, az AKP azonban csak 316 képviselői hellyel rendelkezik a törvényhozásban, ezért az ellenzékinek mondott nacionalista párttal, az MHP-val szövetkezik. Az utóbbi kurdellenes politikai erő elnöke, Devlet Bahceli közölte, mind a parlamentben, mind a referendumon igennel szavaz. A támogatásért cserébe alelnöki tisztség ütheti a markát. Csakhogy az Erdogan melletti kiállással a párt szakadását is kockáztatja. Eddig az MHP fél tucatnyi politikusa jelezte, hogy nem követi Bahceli utasításait. Igaz, még az ő támogatásuk nélkül is messze meglenne a népszavazásra bocsátáshoz szükséges többség. Hírek szerint az AKP-nál sem mindenki örül a változásoknak. Mivel azonban a pártvezetés mindent megtesz azért, hogy ne titkos legyen a szavazás, ezért aligha mer bárki is nemmel szavazni a kormánypárti padsorokban helyet foglaló képviselők közül.

A szociáldemokratának nevezett CHP és a kurdbarát HDP, melynek két társelnöke, Selahattin Demirtas és Figen Yüksegdag is vizsgálati fogságban ül, biztosan nemmel szavaz majd a parlamentben. Előbbi párt elnökének, Kemal Kilicdaroglunak annyit legalább sikerült elérnie, hogy a török parlamenti adó élőben közvetíti a vitát. A CHP minden lehetséges eszközt bevetve megpróbálja megsokszorozni a parlamenti vita időtartamát, a szavazást azonban aligha akadályozhatja meg.

A referendumon egyszerű többség is elég, nincs meghatározva, hány százalékos részével szükséges az érvényességhez. A népszavazás sikere, ha a voksolás valóban demokratikus lesz, nem borítékolható előre, mert felmérések szerint a lakosság, ha csekély mértékben is, inkább a parlamentáris demokrácia megtartását támogatja.

Ugyan az elnöki köztársaság megalkotói azzal érvelnek, hogy az Egyesült Államokban és Franciaországban is elnöki köztársaság az államforma, az új berendezkedés alapján a török elnök tényleg hazája egyeduralkodójává válna, hiszen a legfelsőbb bíróság, az ügyészség személyi összetételébe is beleszólhatna, s az igazságszolgáltatást teljes egészében felügyelhetné. Persze nagyjából ezt teszi most is, így az elnöki köztársaság lényegében a mostani rendkívüli állapot meghosszabbításának tekinthető.