„Ha ezen országok elküldenék a tanítványaikat egy nagy európai múzeumba, ahol művészettörténeti, történelmi, irodalmi, bibliai vonatkozású ismeretekre van szükség, akkor egy ilyen versenyt a magyar diákok nyernének meg magasabb általános műveltségüknek köszönhetően. Szerintem tehát nem kell, hogy a magyar köznevelés rendszerének az legyen a célja, hogy a magyar diákok a csak kompetenciákat mérő versenyen éllovasok legyenek, mert ez nem következik a mi értékeinkből. Ám az erős középmezőnyhöz tartozás elérendő cél kell hogy legyen." Hoffmann Rózsa fenti nyilatkozata egyértelműen a tárgyi tudásra helyezi a hangsúlyt, az aktív alkalmazás képessége helyett, ám állítása így is vitatható. A magyar fiatalok „általános műveltsége" – ha ez a fogalom egyáltalán meghatározható – nem magas. Tapasztalatom szerint (bár ez szűk körre terjed ki) meg sem közelíti a korábbi generációkét, noha ismerőseim fővárosi értelmiségi családok gyermekei.
A „mi értékeink" kifejezés egyértelműen jelzi, hogy itt a Fidesz-KDNP beszűkült világáról van szó, egy múltba tekintő műveltségeszményről, amely nem a valóság, a gyakorlat, a jövő szempontjából szelektál az ismeretek között. A magyar diákok vakon beígért sikere pedig azon a nacionalista megközelítésen alapul, hogy mi mindenben a legjobbak vagyunk, s ha mégsem, annak a (...) az oka. (A zárójelek közé bárki bármit beírhat.) A bibliaismeret itt csak a jéghegy csúcsa, bár a 21. században nagyon kereszténydemokratának kell lenni ahhoz, hogy valaki ezt emelje ki. A felsorolt stúdiumok számomra is fontosak, ezek színesítik az életet, de nem viszik előre a társadalom fejlődését. Ahhoz a műszaki és természettudományok járulnak hozzá, továbbá a PISA-teszt által mért kompetenciák, amelyeket ő elhanyagolhatónak tart, ezzel kisebbítve a lesújtó eredmények jelentőségét, és saját oktatási politikájuk kudarcát.
