Miért késik a nép szava?

Reggel megint üresen találtam a postaládát. E hónapban már negyedszer. Sebaj, elolvasom majd a Népszava tegnapi számát, amelyet tegnap reggel helyett a kézbesítő valamikor délután csúsztatott a postaládába, és már nem volt kedvem végigböngészni. Beszéltem a kiadóhivatallal, ahol megígérték, hogy utánanéznek, de még nem hívtak vissza. (...) Volt idő, az ezres és a kétezres évek fordulóján, amidőn oly sok újságra fizettem elő, hogy nem fértek a postaládába. Az egyik postahivatalban béreltem fiókot, a reggeli út megtette egészségügyi sétának is.(...) Másfél évtized múltán megint itt tartunk, azzal a különbséggel, hogy a lépcsőházi postaládában már csak a Népszava árválkodik. Az idén hiánytalanul megkaptam mindegyik számát, bár nem föltétlenül reggelente. Amin azért nem lepődtem meg, mert a Magyar Posta bejelentette, hogy újragondolta a kézbesítési határidőket, és januártól csak ebéd után juttatja el a napilapokat az előfizetőkhöz. Igaz, Budapest nem volt a kísérletre kijelölt települések között, de a fejlemény azt sejteti, hogy csupán feledékenységből maradt ki a felsorolásból. Legalábbis a XIII. kerületben mintha bevezették volna az új szisztémát. Kérdés persze, hogy a jelenség mivel magyarázható. Azzal-e, hogy a Magyar Posta vezetői meghányták-vetették a hagyományos sajtó helyzetét, és elhatározták, hogy az összes országos napilapot halálra ítélik? Vagy állami cégként megkímélik a kormánypárti napilapokat, és kivéreztetik az immár csak egyetlen ellenzékit?(...)