Utolsó kívánság: egy könyv

A nemrégiben hetvennyolc évesen elhunyt Balázs Béla-díjas tévéoperatőrnek és fotóművésznek Molnár Miklósnak az utolsó kívánsága az volt, hogy megélhesse Végső forgatás című regényének megjelenését. Az álma teljesült, Miklós a művét a kezébe vehette, de egy héttel később elhunyt. Életének nagy részét a filmezés tette ki, de utolsó éveiben az irodalom világa felé fordult.

Molnár Miklós egész életét végigkísérte a filmezés és a mozi szeretete. Élete nagy részét a Magyar Televíziónál töltötte, ahol 1961-től dolgozott mint vezető operatőr, majd nyugdíjba vonulása után filmezés témájával foglalkozó könyvei jelentek meg. 1995-ben a Videóvarázs című művében filmrajongóknak írta meg hogyan készíthetnek otthon trükkfelvételeket a saját kamerájukat használva. 2005-ben egy olyan albumot adott ki, melyben magyar hírességekről, többek közt Eszenyi Enikőről, Puskás Öcsiről és Jancsó Miklósról készített háromdimenziós felvételeket.

Molnár Miklós már gyerekkorában rajongott a mozi nyújtotta csodákért. Még 1952-ben tizennégy éves korában olvasta a Színház és mozi című újságban, hogy a fővárosban megnyitott a „Plasztikus mozi” (a mai Toldi mozi), melyben térhatású filmeket vetítenek. Meggyőzte a szüleit, hogy utazzanak fel Pestre, így már gyermekként élvezhette a háromdimenziós mozizást.

Nagy hatást gyakorolhatott rá az élmény, mivel később Miklós rögzítette a hazai televíziózás első 3D-s felvételét. 1973-ban Szentgyörgyi Albert Magyarországra látogatott, akit ő és a stábja két napon át interjúvolt a Margitszigeti Nagyszálló halljában. Az egyik forgatási szünetben megkérdezte Szentgyörgyit, hogy készíthet-e róla térhatású felvételt a jövő tévénézőinek, mire a professzor igent mondott. Így két kamera segítségével megörökítette a tudóst.

Az utóbbi években a regényírásra adta a fejét. A filmezés szeretete azonban az írás során is meghatározónak bizonyult. A tavaly megjelent Filmszakadás című könyvében egy valós személyről, egy eltűnt mozigépészről írt. A sztori a második világháború után játszódik Miklós szülőfaluján, Dunavecsén, ahol a város járásbíróságán dolgozó férfiről kiderül, hogy titokban mozigépész is, és egy olyan fotográfiai eszközt talált fel, mellyel meg tudta kettőzni a képen szereplő személyt.

Miklós gyerekkorából személyesen ismerte a férfit, de később megtudta, hogy a gépészt elvitte az Államvédelmi Hatóság (ÁVH), feltehetőleg mert a találmányával nyugatra akart menekülni. A férfi ugyancsak járásbíróságon dolgozó szerelme B-listára került, Dunavecsén már nem vállalhatott munkát, így Londonba repült, ahol bébiszitterként, majd nyelvtanárként tanított. A valóságban a szerző 2000-ben találkozott a gépész volt barátnőjével, aki elmesélte a történetet, miszerint az ÁVH 1951. március 1-én disszidálás gyanújával letartóztatta a férfit, aki húsz nappal később elhunyt. Miklós ekkor úgy döntötte, hogy megírja az eltűnt mozigépész és szerelme történetét, de regényében másképp alakítja a sorsukat.

Utolsó könyvében folytatta a pár történetét, ezúttal tágítva a történet horizontját. A hősök immár Dunavecsétől Londonon át egy skóciai kitérővel egészen Kaliforniáig utaznak, majd az 1956-os forradalom idején visszatérnek hazánkba, ahol Mosonmagyaróváron, Budapesten és végül Dunavecsén járnak. Több híresség is feltűnik a történetben, a hősök Londonban a 6:3 legendás csapatának több tagját is látják, Hollywoodban találkoznak színészóriásokkal, mint Elizabeth Taylorrel és a világ ellen lázadó James Deannel, és a hírhedt náci orvos, Josef Mengele is szerepet kap a regényben.

Molnár Miklós nemcsak a könyveiben, de a valóságban is romantikus típus volt. Feleségével, Hegedős Piroskával 1971-ben egy forgatáson ismerkedett össze a Balaton közelében, Kisbárapátiban. Mindketten a Magyar Televíziónál dolgoztak, Miklós mint operatőr, Piroska mint rendezőasszisztens, és a stábbal Kisbárapátiban rendhagyó módon egy disznótorról kellett forgatniuk. Egy hét múlva Piroska lakására egy futár egy csokor vörös szegfűt vitt, melyről kiderült, hogy Miklós küldte. Aznap este a pár együtt táncolt egy összejövetelen, két év múlva egybekeltek.

Tavaly tavasszal mikor megjelent az operatőr első regénye, a férfi rögtön nekifogott a folytatás megírásának. A könyvet idén ősszel fejezte be, azonban az utolsó javításokat már a kórházi ágyban végezte el. A kiadóval karácsonyra tervezték, hogy megjelenik a kötet. Miklós azonban sietett, így a könyv hamarabb elkészült. Mikor a kiadó vezetője, Köves József kihozta a regényt a nyomdából, rögtön hívta telefonon Piroskát, aki taxival sietett a kórházba. Mikor Miklósnak odaadta a könyvet, a férfi büszkén emelte azt fel, mondván: „Itt van a könyvem. Könyvet írtam!"

Molnár Miklósnak az utolsó hónapokban az írás adott erőt. Piroska sosem fogja elfelejteni a pillanatot, mikor férje kezébe vette a kész regényt: „Aznap Miki megfiatalodott. Egy csoda nap volt" jegyezte meg az operatőr özvegye.