2006-os zavargások;rendőri erőszak;Dukán Dániel;
2017-01-20 14:30:00
Az akkor egyetemista Dukán Dániel állítása szerint 2006. szeptember 20-án egy szórakozóhelyről tartott az albérletébe, amikor a Rákóczi út és a Vas utca keresztezésénél rendőrök rátámadtak, földre teperték, ő megpróbált elfutni, de elfogták és gyorskötözővel megbilincselték, majd előállították, őrizetbe vették, és felfegyverkezve elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak miatt indult ellene eljárás.
Első fokon 2,5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, amit másodfokon két év, négyévnyi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre változtattak. A férfi ellen hozott ítéletet a 2010-es semmisségi törvény alapján 2013-ban eltörölték, ezek után fordult Dukán Dániel kártérítéssel a rendőrség, a bíróság és a büntetés-végrehajtás ellen. Arra hivatkozva kért 4,5 millió forintot a rendőrségtől: a rendőrök megsértették a személyhez fűződő jogait azzal, hogy földre teperték, bántalmazták és 54 órán át fogva tartották, közben szintén bántalmazták, fenyegették.
A Fővárosi Törvényszék elsőfokú határozatában elutasította a keresetet, mert úgy ítélte meg, a semmisség nem vonatkozik a jogerős büntetőítélet meghozatalát megelőzően folyt büntetőeljárásra vagy a büntetőeljárás során foganatosított intézkedésekre, így az előállításra, őrizetbe vételre. Az elsőfokú bíróság a tényállásban rögzítette, hogy a felperes hangoskodott, tüntető jelszavakat kiabált, amikor a rendőrök megpróbálták elfogni.
A törvényszék szerint nem volt kétségbe vonható a felperes elleni rendőri intézkedés jogszerűsége, az, hogy Dukán Dániel nem tett eleget a rendőri felszólításnak, a kényszerintézkedésnek is ellenszegült, elszaladt, ez pedig megfelelő jogalapot teremtett a bilincs alkalmazására, az előállítására és arra, hogy garázdaság miatt büntetőeljárást indítsanak vele szemben.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. A pénteki tárgyaláson, a Fővárosi Ítélőtáblán Gaudi-Nagy Tamás, a felperes jogi képviselője arra hivatkozott, a megsemmisített ítélettel összefüggésben a kényszerintézkedés is jogellenes. Hozzátette: "kiürülne" a semmisségi törvény, ha nem fűződnének polgári jogi következmények a büntetőjogi semmisséghez, és úgy kell tekinteni, hogy a felperes semmilyen jogellenes tevékenységet nem végzett, a rendőri intézkedés minden eleme törvénytelen a semmisségi törvény alapján.
Az ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, és arra kötelezte a felperest, fizessen meg 50 ezer forint másodfokú perköltséget a BRFK-nak és további 360 ezer forint fellebbezési illetéket az államnak.
Az indoklásban felhívta a figyelmet arra, a per lényegében arról szólt, hogy a semmisségi törvény mennyire alkalmazható az eljárásban. A másodfokú bíróság szerint amennyiben a semmisségi törvényre alapították volna a kártérítési igényt, akkor más nyilatkozatot nem kellett volna tennie a felperesnek, csak az ítélet semmisségéről szóló végzést kellett volna benyújtani egy kártérítési igénnyel.
A felperes azonban azt tette keresete tárgyává, hogy vele szemben a rendőrök az intézkedés során erőszakosan léptek fel, megverték. Az ítélőtábla szerint ezért nem volt alkalmazható a semmisségi törvény, hanem klasszikus kártérítési igényként kellett megvizsgálni a beadványt. Így a bíróság vizsgálta a jogellenességet, a károkozást, az ok-okozati összefüggéseket, és arra jutott, nincs bizonyíték arra, hogy az őrizetbe vétel szükségtelen vagy aránytalan intézkedés lett volna a felperessel szemben, ő ugyanis maga is elismerte, hogy amikor a rendőrsorfallal találkozott, "nem egyszerű szemlélő volt".
Az elszenvedett sérülések pedig keletkezhettek akkor, amikor a felperes ellenállt a bilincselésnek - hangzott el. A bíróság szerint tehát a sérülések keletkezhettek a jogszerű rendőri intézkedés következtében is. Ezért a bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, a határozat jogerős. A bíróság ugyanakkor felhívta a felperes figyelmét arra, nincs elzárva attól, hogy a semmisségi törvény alapján kártérítési igényt nyújtson be.