Előfizetés

Rendőri erőszak - Pert vesztett Dukán Dániel

Másodfokon is elutasított a Fővárosi Ítélőtábla egy 2006-os kártérítési igényt pénteken. Dukán Dániel azért kért 4,5 millió forintot a Budapesti Rendőr-főkapitányságtól (BRFK), mert állítása szerint a 2006 szeptemberi kormányellenes megmozdulások idején a rendőrök rátámadtak, összeverték, és több mint 40 napot töltött előzetes letartóztatásban.

Az akkor egyetemista Dukán Dániel állítása szerint 2006. szeptember 20-án egy szórakozóhelyről tartott az albérletébe, amikor a Rákóczi út és a Vas utca keresztezésénél rendőrök rátámadtak, földre teperték, ő megpróbált elfutni, de elfogták és gyorskötözővel megbilincselték, majd előállították, őrizetbe vették, és felfegyverkezve elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak miatt indult ellene eljárás.

Első fokon 2,5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, amit másodfokon két év, négyévnyi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre változtattak. A férfi ellen hozott ítéletet a 2010-es semmisségi törvény alapján 2013-ban eltörölték, ezek után fordult Dukán Dániel kártérítéssel a rendőrség, a bíróság és a büntetés-végrehajtás ellen. Arra hivatkozva kért 4,5 millió forintot a rendőrségtől: a rendőrök megsértették a személyhez fűződő jogait azzal, hogy földre teperték, bántalmazták és 54 órán át fogva tartották, közben szintén bántalmazták, fenyegették. 

A Fővárosi Törvényszék elsőfokú határozatában elutasította a keresetet, mert úgy ítélte meg, a semmisség nem vonatkozik a jogerős büntetőítélet meghozatalát megelőzően folyt büntetőeljárásra vagy a büntetőeljárás során foganatosított intézkedésekre, így az előállításra, őrizetbe vételre. Az elsőfokú bíróság a tényállásban rögzítette, hogy a felperes hangoskodott, tüntető jelszavakat kiabált, amikor a rendőrök megpróbálták elfogni. 

A törvényszék szerint nem volt kétségbe vonható a felperes elleni rendőri intézkedés jogszerűsége, az, hogy Dukán Dániel nem tett eleget a rendőri felszólításnak, a kényszerintézkedésnek is ellenszegült, elszaladt, ez pedig megfelelő jogalapot teremtett a bilincs alkalmazására, az előállítására és arra, hogy garázdaság miatt büntetőeljárást indítsanak vele szemben. 

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. A pénteki tárgyaláson, a Fővárosi Ítélőtáblán Gaudi-Nagy Tamás, a felperes jogi képviselője arra hivatkozott, a megsemmisített ítélettel összefüggésben a kényszerintézkedés is jogellenes. Hozzátette: "kiürülne" a semmisségi törvény, ha nem fűződnének polgári jogi következmények a büntetőjogi semmisséghez, és úgy kell tekinteni, hogy a felperes semmilyen jogellenes tevékenységet nem végzett, a rendőri intézkedés minden eleme törvénytelen a semmisségi törvény alapján. 

Az ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, és arra kötelezte a felperest, fizessen meg 50 ezer forint másodfokú perköltséget a BRFK-nak és további 360 ezer forint fellebbezési illetéket az államnak.  

Az indoklásban felhívta a figyelmet arra, a per lényegében arról szólt, hogy a semmisségi törvény mennyire alkalmazható az eljárásban. A másodfokú bíróság szerint amennyiben a semmisségi törvényre alapították volna a kártérítési igényt, akkor más nyilatkozatot nem kellett volna tennie a felperesnek, csak az ítélet semmisségéről szóló végzést kellett volna benyújtani egy kártérítési igénnyel. 

A felperes azonban azt tette keresete tárgyává, hogy vele szemben a rendőrök az intézkedés során erőszakosan léptek fel, megverték. Az ítélőtábla szerint ezért nem volt alkalmazható a semmisségi törvény, hanem klasszikus kártérítési igényként kellett megvizsgálni a beadványt. Így a bíróság vizsgálta a jogellenességet, a károkozást, az ok-okozati összefüggéseket, és arra jutott, nincs bizonyíték arra, hogy az őrizetbe vétel szükségtelen vagy aránytalan intézkedés lett volna a felperessel szemben, ő ugyanis maga is elismerte, hogy amikor a rendőrsorfallal találkozott, "nem egyszerű szemlélő volt". 

Az elszenvedett sérülések pedig keletkezhettek akkor, amikor a felperes ellenállt a bilincselésnek - hangzott el. A bíróság szerint tehát a sérülések keletkezhettek a jogszerű rendőri intézkedés következtében is. Ezért a bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, a határozat jogerős. A bíróság ugyanakkor felhívta a felperes figyelmét arra, nincs elzárva attól, hogy a semmisségi törvény alapján kártérítési igényt nyújtson be.

Cenzúrázni próbálták az Anne Frank-féle kiállítást

Egy horvát középiskolában, Sibenik városban, cenzúrázni próbálták az Anne Frank életéről szóló, Történelem a mának című kiállítást, mert az igazgatónak nem tetszett, hogy a partizánokat pozitív, míg a usztasákat negatív fényben tüntették fel - közölte a helyi sajtó pénteken. A szervezők ezt követően leállították a programot.

Az amszterdami Anne Frank Ház múzeum és emlékhely - oktatási programjának részeként - saját készítésű és gondozású vándorkiállítása Anne Frank - Történelem a mának címmel 1997 óta járja a világot, és eddig 40 országban több mint tíz millióan látták. Horvátországban Sibenik lett volna a 24-ik város, ahol megrendezik. 

A Sibenik.in hírportál szerint a konfliktus abból adódott, hogy a szervezők a harminc pannó mellé, amely Anne Frank életét mutatja be, hat további pannót is hozzácsatoltak, amely nem része az európai programnak, és amely a partizánok, valamint az usztasák tetteit ábrázolja a második világháborúban. 

Josip Belamaric iskolaigazgató úgy vélte: az usztasákat a pannón úgy tüntették fel mint háborús bűnösöket, akik szerbeket, zsidókat öltek és gyerekeket éheztettek, miközben a partizánok "angyalok voltak". Mi van a partizánok bűneivel, miért nem mutatják be, hogy a partizánok horvátokat öltek a második világháború után? - tette fel a kérdést.  Az igazgató arra kérte a szervezőket, hogy a vitatott pannókat távolítsák el, ők azonban az egész kiállítást leállították. 

A tárlat szervezői, a Horvát Oktatási és Fejlesztési Hálózat a Kommunikáció Evolúciójáért (HERMES) elnevezésű civil szervezet közleményt adott ki, amelyben sajnálatát fejezte ki az ügy miatt. "Sajnos az utóbbi időben egyre többször vagyunk tanúi a történelem eszközként való felhasználásának egyes politikusok és más érdekcsoportok részéről, akik hamis érveléssel megpróbálnak megosztottságot szítani +mi jók+ és az +ők rosszak+ között" - áll a szövegben.

A HERMES jelezte, hogy a történelem ilyen hazug és leegyszerűsített tolmácsolásával soha nem foglalkoztak, és a jövőben sem fognak. A hat pannó kivonásával - mint fogalmaztak - azt érték volna el, hogy erősítik a hitet, miszerint a második világháborúban "valahol a németek és zsidók között történt valami". Kiemelték: ez mellőzné a tényt, hogy Horvátország nagyon is része volt ennek a háborúnak, és emiatt nem hajlandóak hazug kompromisszumokra.

Kapcsolódó
Közelkép - Ajándékba kapott élet

Holttestek kerültek elő a lavina által eltemetett szálloda romjai alól

A péntekre virradó éjszaka is folytatódott a túlélők utáni kutatás a közép-olaszországi Rigopiano szálloda romjai között, amelyet szerda délután lavina temetett maga alá. Több mint harminc ember tartózkodott benne, eddig két holttestet emeltek ki az épület romjai alól.

Több mint száz mentő dolgozott péntekre virradóra az 1200 méteres magasságban található Rigopiano hotelnél. Éjszaka reflektorfénynél keresték a túlélőket, annak ellenére, hogy eddig semmi életjel nem érkezett a több méteres hóval beborított épületből. Csütörtök estig két holttestet emeltek ki az épületből, és további két áldozatra bukkantak még, de nem tudtak hozzájuk férni. 

A szállodát a kotrógépek még mindig nem tudják megközelíteni, mivel eddig csak egyetlen szűk utat bírtak "fúrni" a több méter magas hóban. A térségbe speciális mentőegységek és barlangászok érkeztek egész Olaszországból: a hotelhez legközelebbi településen állították fel a bázisukat, és azt tanulmányozzák, hogyan közelítsék meg a terepet, és miként jussanak be az erősen megrongálódott, betemetett épületbe. 

Fabrizio Curcio, az olasz katasztrófavédelem vezetője elmondta, hogy az esetleges túlélők és áldozatok keresése nagyon nehéz, mivel a hatalmas mennyiségű hó és az ezzel együtt elsodort sziklák, fák és más törmelékek mintegy szétrobbantották és teljesen megtöltötték a hotel belsejét. Ezért rendkívüli műszaki beavatkozásra van szükség, nehogy a hó megmozdításával ezt a mentőegységeket is maga alá temesse az épület.

A tragédia pillanatában a szállodában több mint harminc személy tartózkodott, személyzet és vendégek, közöttük gyermekes családok is. A hotelt jól ismerő helybéliek abban reménykednek, hogy még lehetnek túlélők, akik esetleg a szálloda alagsorában lévő termekbe menekültek.

A két túlélőt csütörtök reggel találták meg a helyszínre érkezett első mentőegységek, mindketten a hotelen kívül tartózkodtak a lavina pillanatában. Egyikük a szálloda egyik üzemeltetője volt, másik egy vendég, akinek felesége és gyermekei a hotelben maradtak. Utóbbi adta le szerda délután a vészjelzést, de az első mentőegység, sítalpon, csak másnap hajnalra tudta elérni a hotelt.

Francesco Peduto geológus a Huffington Post.it olasz hírportálnak hangsúlyozta, hogy a szállodát nem építették veszélyes zónában, de a rendkívüli időjárási körülmények, vagyis a hatalmas havazás és a földrengés miatt a szállodát evakuálni kellett volna. Sajtóértesülések szerint a szálloda vendégei készen álltak a távozásra, de a kotrógépekre vártak, hogy járműveikkel útra tudjanak kelni.

Más szakértői vélemények szerint a szálloda lavinaveszélyes helyen épült. Az abruzzói Pescara ügyészsége vizsgálatot indított a katasztrófa körülményeinek tisztázására és a felelősök azonosítására. A Rigopiano hotel két kutyája életben maradt: péntek hajnalban a szállodától 11 kilométerre egy településen találtak rájuk.