Középszerű alkotók túlárazva?

Publikálás dátuma
2017.01.21 06:46
Bogdány Jakab: Sárgaszárnyú ara, készült: 18. század eleje FORRÁS: INDEX.HU
Fotó: /
Martos Gábor művészeti szakíró szerint enyhén felháborító az, hogy a Miniszterelnökség nettó 282 millió forintot fizet azért az öt romantika korszakából származó festményért, amellyel a budai várba költöző hivatalt fogják díszíteni. Habár vannak rá külföldi példák, itthon az volt a gyakorlat, hogy állami közgyűjteményből választanak képet a hivatalvezetők. Martos úgy látja, a szóban forgó művek nem túl értékesek, Spányi Béla kifejezetten másodvonalú alkotónak számít, azonban a csendéleteiről híres Bogdányi Jakab munkásságát külföldön becsülik.

A két nappal ezelőtt nyilvánosságra került közbeszerzési eljárásról szóló értesítő szerint a Miniszterelnökség öt festményt készül megvásárolni, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy díszítsék a budai várba költöző hivatalt, valamint azért, hogy méltón "reprezentálják a XVIII. és XIX. század magyar művészetét."

Ligeti Antal: Rózsahegy (Bodrogközi táj), készült: 1870

Ligeti Antal: Rózsahegy (Bodrogközi táj), készült: 1870

Az Index értesülései szerint a Miniszterelnökség Kalmár Tímeától vásárolja meg képeket, Kalmár pedig a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (Kogart) alapítójának - forrásaink szerint volt - hitvese. A beszerzett alkotások között van az idealisztikus vonulatú tájképfestészet képviselőjeként híres Ligeti Antal két műve, a Rózsahegy (Bodrogközi táj) és A Balaton Szigligetnél című alkotás. Megvásárolni kívánják a jószerivel csendéleteiről híres Bogdány Jakab munkái közül a Sárgaszárnyú ara, valamint a Virágcsendélet című 18. század elején született alkotásokat.

Bogdány Jakab: Virágcsendélet, készült: 1700 körül

Bogdány Jakab: Virágcsendélet, készült: 1700 körül

A Miniszterelnökség kinézte magának Spányi Béla Naplemente a pusztán című 1891-ben készült festményét is.

A Miniszterelnökség tájékoztatása szerint a képekért összesen mintegy nettó 282 millió forintot fizetnek. Martos Gábor művészeti író a Népszava megkeresésére elemezte a képvásárlás ügyét, amely az interneten értetlenséget és dühöt generált néhány Facebook-felhasználónál. A szakértő lapunknak azt mondta, a vásárlás tényét önmagában lehet vitatni és üdvözölni is. "Kérdéses, mennyire kell a Miniszterelnökség irodájának berendezéséhez képeket vásárolni, amikor a bevett szokás eddig hosszú időn keresztül az volt, hogy az állami gyűjtemények kölcsönzési kontingenseiből válogathattak. Csak érdekesség, amikor a Népszava kultúra rovatának voltam a vezetője, Magyar Bálinttal oktatási miniszterré történő kinevezésekor készítettem interjút. Akkor a Nemzeti Galériához tartozó egyik Rippl-Rónai József által festett alkotás alatt beszélgettünk a hivatalában" - emlékeztetett a korábbi példára. Martos elmondta azt is, nem tudja, hogy a mostani vásárlás kinek a tulajdonát gazdagítja, bár számos európai példa van arra, hogy állami intézmények vásárolnak műalkotásokat reprezentációs célokkal. Mint emlékeztetett, Franciaországban az állami vezetők hivatalának közös gyűjteménye van, amelyet egységesen kezelnek, s amelyet időről-időre gyarapítanak. Az amerikai külügyminiszteri tárca is hasonló eljárással dolgozik.

Martos Gábor lapunknak beszélt arról is, a Miniszterelnökség három - anonimitásban maradt - független szakértővel becsültette fel az öt műalkotást, azonban az így kalkulált nettó 282 milliós árat igencsak túlértékeltnek véli. "Ha finoman fogalmazok, ez az összeg egyszerűen meghökkentő, ha keményebben akarom mondani: vérlázító. Ebből a pénzből túlzással a versailles-i kastélyt is be lehet rendezni. Persze, ha ilyen gazdag ország vagyunk, akkor valóban nem számít" - mondta ironikusan a szakértő. Úgy látja, alapvetően az ízlésvilág volt a döntő szempont a képek válogatásakor, de az megkérdőjelezhető, a romantika korából miért éppen ezeket a műveket választották ki.

Az id. Markó Károly hatása által ihletett Ligeti Antal az 1867-es kiegyezés után a nemzeti értékek, a haladás egyik úttörő alkotója volt, akinek művei időnként fel-felbukkannak licitálásokon. Az utóbbi száz évben szinte a feledés homályába merült Spányi Béla munkássága Martos Gábor szerint az első világháború kitörésének évében elhunyt alkotót a másodvonalú festők sorába helyezi. A jószerivel Angliában élt és alkotott Bogdányi Jakab azért érdekes, mert munkái alapvetően külföldi árveréseken kerülnek kalapács alá. A későbarokk művész egyik nagyméretű festményére hat évvel ezelőtt 566 ezer amerikai dollárt (körülbelül 165-170 millió forintot) adtak. "Lehet azt mondani, hogy ezek a művek reprezentálják a korszakot, de az igazság az, hogy ezek enyhén kérdőjelesek, ha arról van szó, mennyire értékesek" - véli Martos Gábor.

Nem ritka, hogy a romantika korához nyúlnak a politikusok, ha hivataluk berendezéséről van szó. Az államfő rezidenciáját, a Sándor-palota empire termét például egységesen Lotz Károly faliképei díszítik, és Tisza-kori berendezésre hajazó bútorokat gyártatnak.

2017.01.21 06:46

Gálaesttel emlékeznek a száz éve született Bessenyei Ferencre

Publikálás dátuma
2019.02.15 18:42

Fotó: Népszava/
Gálaesttel emlékeznek Bessenyei Ferencre születésének 100. évfordulója alkalmából pénteken a Nemzeti Színházban - adta hírül az MTI. A nagyszínpadi műsor előtt a teátrum parkjában pályatársai, tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el a színművész szobránál. Bessenyei Ferenc (1919-2004) kétszeres Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze, a magyar színjátszás nagy alakja száz éve, 1919. február 10-én született. Ebből az alkalomból a művész tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el Párkányi Raab Péter Bessenyei Ferencet Bánk bán szerepében ábrázoló szobránál a teátrum parkjában. Az eseményen jelen volt Császár Angela, Piros Ildikó, Benkő Péter, Kovács István, Rubold Ödön, Nemcsák Károly, Mihályi Győző színművész és Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház igazgatója is.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a teátrum előtt tartott megemlékezésen kiemelte: az, hogy az eseményre sokan eljöttek, szintén azt igazolja, hogy igazi nagy színész volt Bessenyei Ferenc. Olyan színész, aki egy korszak szimbólumává tudott válni. Mint fogalmazott, a színész a Jóistentől sok-sok ajándékot kapott: karizmát, energiát, gyönyörű orgánumot, és élt is ezzel. Olyan művész volt, aki tudott igazi nagy hősöket játszani, karizmatikus egyéniségeket és akivel kicsit be is azonosítottuk ezeket a hősöket, benne láttuk nagy történelmi személyiségeinket.

A rendező arról beszélt, hogy ez az a generáció volt, az a közönség, amely igényelte a nagy formátumú színészeket a színpadon. Sajnos ezután eljött egy olyan kor, amikor inkább kisebb emberi lelkeket ábrázolunk, az emberi gyarlóságra fókuszálunk - mondta, hozzátéve: reméli, hogy majd egy új korszak kezdődik, amelyben Bessenyei Ferenc lesz az egyik példakép. Felidézte, hogy a művész születésének 100. évfordulóján, február 10-én emléktáblát avattak annak a budapesti háznak a falán, ahol a színész lakott.

A teátrumban pénteken gálaesttel is emlékeznek a művészre. A Nemzeti Színház nagyszínpadán Bessenyei 100 - "Én úgy szeretek élni!" című műsorban pályatársakkal, történetek, filmbejátszások, novellák segítségével idézik fel a színész alakját. Az est műsorvezetője Bakos-Kiss Gábor, a megemlékezők között megtalálható Benkő Péter, Császár Angela, Kovács István, Kubik Anna, Nemcsák Károly, Pap Éva, Piros Ildikó, Rubold Ödön, Radó Denise és Huszti Péter színművész.
2019.02.15 18:42
Frissítve: 2019.02.15 19:20

A világot könnyebb volt meghódítani - több mint negyven év után újra a Berlinálén

Publikálás dátuma
2019.02.15 11:30
Az Örökbefogadás főszereplői, Berek Kati és Vígh Gyöngyvér. A siker után a rendező útja könnyebb lett
Fotó: /
Mészáros Márta felújított filmjével, az Örökbefogadással tért vissza a Berlináléra. A hetvenes éveket Hanna Schygullával idézte meg.
„Más világ volt, átjutottam a kerítésen és boldogan söröztem.” Ezzel a mondattal kezdte Mészáros Márta a berlini Collegium Hungaricumban (CHB) tartott kerekasztal-beszélgetést, melyet annak kapcsán rendeztek meg, hogy a 69. Berlinale bemutatta az Örökbefogadás című művének felújított változatát. Nem mellékesen 1975-ben, Mészáros Márta ezzel az alkotásával – nőként elsőként – elnyerte a fesztivál fődíját, az Arany Medvét. Ahogy a jelenlévőknek fogalmazott, a vele kötelezően utazó elvtárs mondta neki még a díjkiosztó előtt, hogy díjat kapott. Akkor és ott nem érezte ennek a jelentőségét, de annak örült, hogy sikert aratott. Magyarországon ugyanis az Örökbefogadás bukott filmnek számított: annak idején volt egy filmelfogadó bizottság, állítólag azt mondták a rendezőnek, amit készített, az nem hordoz értéket és totálisan felesleges nőkről filmet készíteni. Sőt, tovább mentek: amikor a Berlinale meghívta a versenybe, kvázi le akarták beszélni a szervezőket. Mészáros Márta szerencsésnek tartja magát, mert végül a németek ragaszkodtak a művéhez és később rájött arra, mennyire jelentős dolog egy ilyen elismerést kapni, hiszen innentől kezdve sokkal könnyebben tudta a filmjeit elkészíteni. A CHB-s beszélgetésen egyébként jelen volt Hanna Schygulla német színésznő is, aki érdekességképpen megjegyezte, amikor 1969-ben levetítették a Berlinálén a Rainer Werner Fassbinderrel első közösen készített filmjüket, akkor kifütyülték őket. De Fassbinder állítólag a színpadról visszakiabált, hogy „fütyüljenek csak”. – Úgy tűnik, az újítókat sosem szeretik a sajátjaik – húzta alá a színésznő. Fassbinderrel volt konkrét élménye is Mészáros Mártának, amikor a német rendezővel közösen voltak a Berlinale zsűrijében 1977-ben. Ahogy mesélte, a férfi ment oda hozzá és megkérdezte tőle, milyen filmet készíteni a vasfüggöny mögött. Miután megegyeztek abban, hogy hasonlóak a feltételek (jelesül, kevés pénzből gyorsan), összebarátkoztak és bevallása szerint sokat ittak közösen. Olyannyira szoros lett ez a barátság, hogy közösen fúrtak, nehogy amerikai film kapja a fődíjat. Mészáros Márta hozzátette: neki szerencséje volt, hogy külföldön láthatta Fassbinder és a német expresszionisták, illetve a francia újhullámosok filmjeit, mert annak idején azok igen nagy késéssel jutottak el hozzánk. Ahogy fogalmazott, ezek a hatások csak egy generációval később, Szabó Istvánra és társaira voltak hatással. Arra a kérdésre, vajon Mészáros Márta hogyan küzdött a nőiességért egy férfiak által dominált szakmában, elmesélte, neki aztán nem voltak küzdelmei ezen a téren. Sokkal inkább voltak a rendezés terén. Például amikor nekiindult a forgatásnak, mindig azt kellett hallgatnia: ne izguljatok, jön majd Jancsó (Jancsó Miklós akkoriban Mészáros Márta férje volt) és megrendezi, megvágja, satöbbi. De nem jött, a filmek pedig elkészültek. Az már más kérdés, hogy a műveit nehezen fogadta el a hatalom, túl sok női témát láttak benne, amelyek, mint már korábban említettük, feleslegesnek számítottak. De, aztán mindig jött egy külföldi siker. „Magyarországot nehezen hódítottam meg, a világot sokkal könnyebben ment” – mondta nevetve Mészáros Márta. Hozzátéve: huszonnyolc rendezésével mármost rekorder, de senki se számítson arra, hogy visszavonult, mert „kurvára unalmas, ha nem filmezhet”.
2019.02.15 11:30
Frissítve: 2019.02.15 11:30