Barabás Péter;

Oroszország;"migránsok";migránsáradat;

2017-01-24 06:32:00

Migránsáradat Oroszországban

Oroszország az élbolyba került a világon a migránsok számát tekintve. Már a múlt év tavaszán 11,9 millióra becsülte a nem Oroszországban születettek számát a migrációval foglalkozó nemzetközi szervezet, a rejtőzködőket azonban számba sem vették. Azóta egyre többet foglalkozik az orosz média a kialakult helyzettel, ami sok tekintetben eltér attól, amivel Európában szembesülünk.

Az ENSZ kétévenként közzétett tavalyi jelentése 244 millió olyan migránst tartott számon, akik nem a szülőhazájukban élnek. Oroszországba elsősorban a volt szovjet köztársaságokból érkeznek. Az elmúlt években a bevándorolt dolgozók mintegy 90 százaléka származott ezekből a köztársaságokból. Kétéves szünet után a múlt év második felétől ismét meglódult a migrációs áradat. Üzbegisztánból, Tádzsikisztánból és Ukrajnából érkeznek a legtöbben. 2015 őszén az orosz migrációs szolgálat több mint két és félmillió ukrán és 12 ezer szír menekültről tudott és figyelmeztetett arra, hogy Oroszország nemcsak tranzit-, hanem célország is. A legtöbben Moszkvában és körzetében, Szentpéterváron, a Leningrádi és a Szverdlovszki megyében élnek.

A kínaiak átadták vezető helyüket. De csak átmenetileg. Az Orosz Tudományos Akadémia elemzése szerint a kínai betelepülők számának fokozatos emelkedése következtében 2050-re a kínaiak lesznek a második legnagyobb népcsoport az orosz után. Kínában csak a munkanélküliek száma magasabb, mint amennyi az egész orosz lakosság.

A Kommerszant című lap adta hírül, hogy elérte a 4 milliót a Közép-Ázsiából és Kazahsztánból érkezett migránsok száma. Öt év alatt Üzbegisztánból 2 és fél millióan érkeztek, Tádzsikisztánból pedig több mint egymillióan.

Ezeket az adatokat azonban fenntartásokkal kell fogadni. A pontos kimutatást az is megnehezíti, hogy az Eurázsiai Gazdasági Közösség országaiból, például a Kirgizisztánból érkezőknek nem kell munkavállalói engedélyt kiváltaniok. Igen magas a nem legalizált munkavállalók száma, bizonnyal meghaladja az egymilliót. Míg a fővárosban évente 400 ezer munkavállalói engedélyt adnak ki, becslések szerint a bevándorlók 40 százaléka illegálisan dolgozik.

Egészen magas számok is szerepelnek a gyakran egymásnak is ellentmondó különféle összesítésekben. A belügyminiszter tavaly novemberben például azt állította, hogy Oroszországba évente több mint 17 millió külföldi állampolgár utazik be. Januárban pedig Olga Gologyec, miniszterelnök-helyettes arról beszélt, hogy Oroszországban jelenleg 7 millió migráns dolgozik, többségük csak alacsony szakképzettséggel rendelkezik, ami az államnak sok pénzébe kerül. Arról nem beszélt, hogy az államnak bevétele is származik a migránsok munkájából, nem is kevés.

Az alacsony munkabér, a romló gazdasági helyzet sem tántorítja el őket a letelepedéstől. És az orosz kormány keményebb fellépése sem. „Az ellenőrzés nélküli migráció veszélyével tökéletesen tisztában vagyunk – jelentette ki Dmitrij Medvegyev miniszterelnök. Korábban is tisztában voltunk, ezért – mondjuk ki nyíltan – nem érvényesültek a legliberálisabb migrációs szabályok. Most pedig, azután, ami Európában történt, még keményebben kell kezelnünk a migrációs törvényeket”.

Ennek a keményebb fellépésnek azonban van egy számottevő gátja. A migránsok ugyanis az elvándorló orosz munkaerőt pótolják. Mert az országnak nemcsak a folyamatosan apadó népesség problémájával kell megbirkóznia, hanem azzal is, hogy sok orosz szánja el magát arra, hogy Nyugat-Európában próbáljon szerencsét. Kizárólag a migrációnak köszönhető, hogy nem nagyobb a lakosság csökkenése. Hivatalos adatok szerint több mint másfélmillió orosz állampolgár dolgozik külföldön.

A háborúk elől menekülők tömege elkerüli Oroszországot, inkább csak ugródeszkának tekintik Finnország vagy Norvégia felé. Ennek ellenére a migrációs problémákat Oroszország sem képes elkerülni. Az orosz iskolákban egyre több a migráns gyerek. Nem tartják számon, hányan vannak, az iskolásoknak sehol nem teszik fel a kérdést, honnan jöttek, vagy hogy mi a nemzetiségük. Nem hivatalos becslések azonban vannak és ezek alapján 20-30 százalékra teszik a moszkvai és Moszkva környéki iskolák migráns családból származó tanulóinak a számát. Nagy feltűnést keltett az az internetre feltett adat, ami arról tanúskodik, hogy az egyik Moszkva környéki iskola 28 első osztályosa között egyetlen orosz nevűt lehet találni. Ennek az is az oka, hogy olyan alacsony a migráns gyerekek tudásszintje, hogy orosz családok csemetéiket nem hajlandóak ugyanoda járatni, ahol a migránsok többségbe kerülnek.

A problémákra utal, hogy januárban a moszkvai hatóságok emlékeztetőt adtak ki a migránsok számára, amelyben felsorolják azokat az elvárásokat, amelyeket velük szemben támasztanak. Moszkva tanult az évekkel ezelőtti szentpétervári botrányból, amit az váltott ki, hogy a pétervári brossúra a vendégmunkásokat seprűként, simító lapátként és egyéb építőipari eszközként ábrázolta, míg az oroszokat hús-vér emberekként. A tádzsik nyelvre is lefordított szöveg kiváltotta a tadzsik külügyminisztérium tiltakozását is.

A száz oldalas moszkvai dokumentum ezt az idétlenséget nem követte el. A szabályokat képregény formájában adják elő, ahol Moszkvát mesebeli hősök testesítik meg, míg a migránsokat névtelen személyiségek képviselik. Tételesen ismertetik, hogyan kell viselkedni az utcán annak érdekében, hogy a migránsok ne zavarják a környezetüket. Még azt is megemlítik, hogy nem szabad sokat, és főleg hangosan beszélni, vagy megfordulni a nők után. És enni sem szabad az utcán, ami egyébként az oroszok számára is újdonságként hat.

Praktikus tanácsok sem hiányoznak: például a rendőrök bárkit igazoltathatnak, elkérhetik regisztrációs kártyájukat. Helyet kapott egy Moszkva nevezetességeit bemutató fejezet is. S mindezt annak érdekében, hogy csökkentsék a feszültséget a bevándorlók és a tősgyökeres moszkvaiak között. Bár összeállításában jogászok és nyelvészek is részt vettek, több szakértő megkérdőjelezi a hasznosságát. Ugyanis már az is kérdéses, hogy az orosz nyelvtudás hiányában mindebből mi jut el a migránsokhoz. Arról nem beszélve, hogy e tanulási folyamat csak társadalmi párbeszéd útján lehet sikeres.