Az euró atyjának tekintett, magyar származású, 2015-ben elhunyt Lámfalussy Sándor elve az volt, hogy az Európai Unióban a közösségi szintű, gazdaságpolitikai döntések ne pusztán a tagállamok egyedi döntéseinek véletlenszerű eredményei legyenek. Ebből Matolcsy György nyitóelőadásában azt - az egyébként téves - következtetést vonta le, hogy "ami az eurót illeti, az ígéretes közös valuta rögös úton ment végig, félintézkedések közepette, ez azt eredményezte, a közös valutánk pozíciója meggyengült. Ennek egyik fő oka, hogy az Európai Unió gazdaságpolitikái megbuktak, ezt mi megszorításoknak, megszorító intézkedéseknek nevezzük" - mutatott rá a magyar jegybank elnöke.
Álláspontja szerint ezek az intézkedések munkahelyek elvesztését eredményezik, a GDP növekedését megszüntetik, és bizalomvesztéshez vezetnek. Ezzel szemben Jacques de Larosiére, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) volt vezérigazgatója, az Európai Újjáépítési és Beruházási Bank (EBRD) korábbi elnöke tagadta, hogy az euró a 2008-as gazdasági világválság következtében meggyengült volna, azzal sem értett egyet, hogy az uniós gazdaságpolitika megbukott volna. A gondokat többek között az úgynevezett peremországok, jelesül Görögország és Spanyolország költségvetési fegyelmezetlenség okozta, amelynek semmi köze nincs az euróövezet közös gazdaságpolitikájához. Sokkal inkább ahhoz, hogy korábban nem volt szigorúbb az ellenőrzés ezen a téren.
A világ egyik legelismertebb közösségi bankára úgy vélte, nagy a veszélye annak, hogy a kollektív fegyelem tovább gyengül, és áldozatává válik a demagógiának. Az integrált Európa modellje, bármilyen gyengén működik is, a legjobb módja annak, hogy megakadályozza a lecsúszást a lejtőn. Ugyancsak az európai közösség tagállamainak együttműködésére utalt az IMF korábbi vezérigazgatója, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan unióra van szükség, ahol a tőke szabadon tud áramlani, ahol a befektetők dolgozni szeretnének, minél több tranzakciót végezni. Úgy vélte, hogy ehhez szükség volna egy "konvergenciaminisztériumra", amelynek joga volna a szükséges gazdasági kiigazítások elősegítésére. (Az IMF volt vezérigazgatója itt nyilvánvalóan arra utalt, hogy egyes országok bizonyos makrogazdaság mutatói korrekcióra szorulnak ahhoz, hogy felzárkózhassanak az uniós átlaghoz.) Kitért arra - az egyébként a gazdaságot csak közvetve érintő kérdésre -, hogy álláspontja szerint az intézkedések demokratikus megalapozásához az Európai Parlament tagjait az egész kontinensről kellene választani, nem egyes országokból, elnökét pedig közvetlenül lehetne megválasztani.
Az összefogás, a gazdasági integrációból származó előnyök azonban hidegen hagyták a magyar miniszterelnököt. Orbán Viktor felszólalásában úgy vélte, hogy az európai kontinens egyre gyengébb, lassan már a regionális szereplő státuszáért is meg kell küzdenie. Európa nem tudta megvalósítani nagy céljait, például az euróval, az európai biztonságpolitikával és az eurázsiai gazdasági térséggel kapcsolatban sem. Szerinte ennek oka, hogy Brüsszel "egy utópia rabja lett", amit úgy hívnak, a nemzetek feletti Európa. Márpedig nincs európai nép, hanem európai népek vannak. A magyar miniszterelnök kiemelte, hogy új megállapodást kell kötni az Egyesült Államokkal a "hamvába halt" szabadkereskedelmi megállapodás helyett, az ugyanis nem jön létre. Orbán Viktor álláspontja azért is furcsa, mert az Európai Unió álláspontja ettől gyökeresen eltér. Az elmúlt héten ugyanis Cecilia Malmström kereskedelempolitikáért felelős biztos és Michael Froman, az Egyesült Államok kereskedelmi különmegbízottja közös jelentésükben kiemelték, a világ két legnagyobb fejlett ipari gazdasága közötti megállapodás létrehozása gazdasági és stratégiai szempontból változatlanul rendkívül kedvező lenne. Donald Trump amerikai elnök ugyan egyes szabadkereskedelmi egyezmények újratárgyalását jelentette be, ebben azonban eddig az Európai Unióval való kapcsolatot nem említette.
Orbán Viktor kijelentette: Magyarország sikertörténetté vált, a magyar modell négy eleme pedig a politikai stabilitás, a szigorú fiskális politika, a segély- helyett munkaalapú társadalom és a keleti nyitás. Utóbbival kapcsolatban megjegyezte: az európaiaknak meg kell érteniük, az nem megy, hogy “nyitni akarunk más országok irányába, Keletre, mondjuk, Kína felé gazdaságilag, majd minden reggel kioktatjuk őket az emberi jogokból“.
