Valamikor a háborús frontsebészek mondása volt, amikor egy csúnya eset került eléjük, hogy felesleges kérdezősködni, csak az idő telik vele. Célszerűbb előbb vágni, aztán - ha még képes a beteg -, lehet beszélgetni is.
Talán a Budapesti Műszaki Egyetem kancellárja is még a háborús frontsebészek kurzusán diplomázott, ugyanis a 444.hu értesülése szerint előbb lekapcsoltja az informatikusok kollégiumában az internet-szolgáltatást, aztán kezd el tárgyalni a szolgáltatóval a megoldásról.
Nem a műszakisok az egyetlenek, akik időnként összenéznek, amikor a Balog-komiszárok (így nevezik a felsőoktatásban az intézmények nyakára ültetett kancellárokat) „érdekes” döntéseket hoznak. Most is valami ilyesmi történt, még mielőtt megállapodott volna a kancellár az internet-szolgáltatójával a feltételekben, az árban, úgy gondolta - ipiapacs, te vagy a hunyó - viszem a cuccod.
A kancellár korunk embere. Ebben a narancsszínű rezsimben vannak ilyen fura szokások. Szükségem van pénzre? Viszem a magánnyugdíj kasszát. Háromezer milliárd lötyög benne? Akkor annyit. Máskor egy ügyes szoftvert kifejlesztő cégre vetettek szemet, azzal se sokat teketóriáztak, vitték. A tulajdonos másnap belehalt. Nem jártak jobban sem a trafikosok, sem a játékautomatákat üzemelők. (Hadd ne soroljuk fel név szerint - akár abc sorrendben - mostanában kik szoktak jobban járni.)
De vissza a műszakisokhoz. A kisemmizett szolgáltató szaladgál fűhöz-fához, egyelőre kapaszkodik a berendezéseibe, jogra, törvényekre hivatkozik. Nagy pénzben mernék fogadni, ki nyeri a meccset. Aligha az az ezer diák, aki „határozatlan ideig” szívhat.
