Találgatások középpontjába került a Népszava; vajon milyen háttéralkuk köttettek a lap tulajdonosváltásai közepette. Internetes portálok újságírói igyekeznek körbejárni a témát, és egymást is erősítve jutnak el odáig, hogy a 144. évébe lépett baloldali újság körül valami nincs rendben. Főként azért nem, mert egyes állítások szerint hamarosan állami hirdetések költöznek a hasábjaira, ami persze fényes bizonyítéka lészen annak, hogy politikai manipuláció tartja életben a sokat szenvedett Népszavát.
Természetesen az is okot ad a kombinációkra, hogy miért maradt a főszerkesztő az, aki eddig is volt, de ezt itt és most hadd ne minősítsem; ha az elmúlt másfél évtized Népszavája nem volt elegendő a politikai hovatartozás megállapítására, akkor ezt amúgy sem tudom pótolni ezeken a hasábokon. Meg hát nem is lenne ízléses.
Az viszont nem ízlés dolga, hanem a tényeké: ez a lap nem tud, nem akar és nem is lehet másmilyen, mint baloldali, szociáldemokrata, aktuálisan pedig erősen kormánykritikus orgánum. Terjesszen bárki bármit, szóljanak a pletykák MSZP-Fidesz háttéralkuról, a Népszava akkor sem lesz barátja a Fidesznek, ha valamennyi oldalán állami hirdetések jelennek meg. Amiről persze, sajnos, nincs is szó, mindazonáltal igazán nem lenne baj, ha a kormányzat végre fordítana egy kicsit hirdetési szokásain, és hajlandó lenne, például a Szerencsejáték Rt. egy nagyobb példányszámú, ámbátor baloldali lapban is hirdetni. Azaz, azok a kormányhoz köthető cégek, amelyek eddig kizárólag a jóval kisebb elérést jelentő, igaz jobboldali lapokban voltak hajlandók elhelyezni a lakosság egészének szóló reklámjaikat, végre szakítanának diszkriminatív filozófiájukkal. Most azonban ott tartunk, hogy egy ilyen azonnal gyanússá válna egyes baloldali, vagy mondjuk így: nem jobboldali körökben; egyenlő lenne az elvtelen összefonódással. Nem jó egy ilyen országban élni, nem jó egy olyan országban létezni, ahol mindent a gyanú és a gyanúsítás övez. És ezt még véletlenül sem azoknak címezem, akik gyanakodnak, hanem épp a Fidesznek és a kormánynak; ilyenné tették ezt az országot.
Az utolsó mondatom azonban mindenkinek szól: a Népszava az marad, ami volt, olyan ellenzéki újság, amely minden nap fellép a jelenlegi, autoriter rendszer ellen. Amíg ez így van és amennyiben tőle függ, addig a főszerkesztő személye sem változik.
