Orbánisztán vagy Európa?

Emlékeznek még? Nem is olyan régen volt egy radikálisan liberális, fiatal, progresszív, Európa-párti politikai erő, amely a rendszerváltás idején csókolódzó párokkal kampányolt. Rajta a felirat: „Tessék választani!” A felszólításra adandó válasz a posztereken szereplő összeállításban nem volt kérdéses: Magyarországnak a régmúlt groteszkje helyett friss levegőjű jövőre volt szüksége.

Milyen kár, hogy ez a fiatal, progresszív erő azóta a dohszagú despotizmus köpönyegét húzta magára, és miközben saját és rokoni zsebeit gerinctelenül degeszre tömte, addig erkölcsei mellett a józan ítélőképességét is elveszítette. A Fidesz vezetői történelmi bűn elkövetésére szövetkeztek: a végre nyugodt kikötőbe ért kompországunkat végzetes módon el akarják szakítani Európától. Nem egészen harminc évvel a hivatkozott plakátok után most újra aktuális a szlogen, ismét csak választani kell: Európa vagy Orbánisztán. Nekem, nekünk egyértelmű a válasz.

A magyar miniszterelnök legutóbb az MNB egyik konferenciáján tette világossá, hogy melyik térfélen áll. A tébolyodott illiberalizmus oldalán. Orbán az újdonsült amerikai elnökre utalva azt mondta: „engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni.” Legyen világos, amiről Orbán beszél: az a kontinens békéjét és stabilitását garantáló közösség teljes szétverése! Abban nyilván jól jelez a belső iránytűje, hogy manapság ennek a populista elmebajnak van látható (de csak átmeneti) többsége, ez azonban nem jelenti azt, hogy néhány percnyi hatalomban maradásért generációnyi életet lehet áruba bocsátani. Nem is olyan régen bevonuló diktátorokat is lelkesen tapsolt a tömeg, mert akkor annak volt épp társadalmi többsége; azóta azt is tudjuk, hogy milyen rombolás és súlyos összeomlás követte.

Az Európai Uniót nem szétverni kell, hanem megfelelő értékek és reformok mentén újraegyesíteni. Minden szélsőséges és populista szólam ellenére az európai felmérések azt mutatják: az európai tagállamok - így Magyarország - választópolgárainak jelentős többsége is az Unió és a mélyebb integráció pártján áll. Ugyanakkor őszintén ki kell mondanunk azt is: az európai intézményrendszer működése és a döntéshozatali folyamatok nem kellő módon idomultak az olykor erőltetett bővítéssel járó új körülményekhez. Brüsszel valóban eltávolodott a tagállami választóktól, tévesen szürke bürokraták érzéketlen gépezetének mutatja magát, holott eredményei és stabilitása nélkül sem béke, sem prosperitás nem lenne. Brüsszel, mi magunk vagyunk.

Az EU olyan, mint a szabad és tiszta levegő; csak akkor vennénk igazán komolyan a hiányát, ha nem lenne. Az európai közösség biztosította a szabad mozgást Európában, az útlevél-nélküliséget, a külföldi tanulás lehetőségét (az elmúlt években több millió diák, közülük több tízezer magyar tanult külföldi egyetemeken), az EU biztosította a szabad munkavállalást más tagországokban, a közös piacnak köszönhető többek között az olcsó repülés, de a brüsszeli döntéseknek köszönhető a roaming-díjak csökkenése is. Az Európai Unió miatt erősödtek a fogyasztói jogaink, az uniós támogatásokra támaszkodnak a magyar gazdálkodók, ahogyan a teljes magyar gazdaság sem tudna érdemben működni, ha nem lennének a fejlesztési források. Az európai tagságunk óta eltelt években a Magyarországon megvalósult fejlesztések 97 százalékát uniós társfinanszírozással fizettük. Lényegében nem volt állami beruházás, amelyet részben vagy egészben ne az Európai Unió fizetett volna.

Az EU nem tökéletes. De nincs alternatívája.

Az európai közösséget szétszakítani akaró politikai szándékok nem számolnak azzal, hogy a nacionalista bezárkózás és a kurucos érdekérvényesítés eddig csak háborúhoz és gazdasági hanyatláshoz vezetett. Én, európai demokrataként csakis az európai útban, Magyarország erős uniós tagságában hiszek. Éppen ezért dolgozom – fogadóórákat tartva, szakértői egyeztetéseket folytatva - egy olyan átfogó reform-anyagon, amely többek között a szociális Európát, az ifjúsági munkanélküliség leküzdését, az európai minimálbért, az egészségügyi ellátásokhoz való egyenlő színvonalú hozzáférést - vagyis az embert - helyezi középpontba.

Álláspontom szerint Orbánisztán helyett olyan újraegyesített Európára van szükségünk, ahol a szubszidiaritás elve valóban érvényesül, ahol a döntéshozatali szintek közötti munkamegosztás hatékony és érdemi: minden olyan kérdést, amely tagállami, regionális, közösségi szinten hatékonyabban eldönthető és megvalósítható, azokat nem szabad a jövőben összeurópai jogszabályokhoz kötni. Ugyanakkor a kül- és biztonságpolitikában, a védelmi és bevándorlás-politikában, a pénzügyi- és adópolitikában, a forrásfelhasználás-felügyelet, a megfelelő szociális ellátás kérdésében, vagy épp stratégiai tervezésben viszont a mostaninál már mélyebben integrált működés szükséges.

A közös, európai fellépést igénylő kérdésekben Brüsszelnek nagyobb teret és felelősséget kell adni. Sőt, közös európai értékeink védelmében szélesebb és hatékonyabb eszköztárat is, hiszen az Unió egyik gyengesége, hogy nem képes hatékonyan megvédeni magát sem a külső-, sem a belső támadásoktól. Ha nincs újraegyesítés, az uniós szerkezet kisebb- és nagyobb darabokra hullhat szét, mi pedig – történelmi hagyományaink szerint is – újra a vesztesek oldalán találhatjuk magunkat; most éppen Putyin ölében.

Az orbáni ámokfutás immár nem csak arról szól, hogy hagyjuk-e ellopni a közvagyont, hanem hogy hagyjuk-e ellopni Magyarország és benne gyermekeink biztonságát, stabilitását és európai jövőjét.

A 2018-as országgyűlési és a 2019-es európai parlamenti választásokon az egyik vízválasztó kérdés ez lesz: Orbánisztán vagy Európa? Tessék választani! A Fidesz és a Jobbik álláspontja az európai értékekkel szemben világos. Európai parlamenti képviselőként és a párt alelnökeként arra vállalkozom, hogy az MSZP útja és európai választási programja is egyértelmű, világos és támogatható legyen. Kapcsolódjon be Ön is a programalkotásba az ujhelyi.eu weboldalon! Adja a véleményét, én a szavamat adom!

Trump, a pusztító

A nagy változások korát éljük, amikor „az alternatív tények”, más szóval a politikai hazugságok elfedik a valódi tényeket. Donald Trump eddigi intézkedései (amelyek egyikével-másikával még saját pártja sem ért egyet) mind arról szóltak, az új amerikai elnök be akarja tartani főbb választási ígéreteit. Ami azért baj, mert ha ezek megvalósulnak, a történelem Trumpot mint a környezet legfőbb pusztítóját, végső soron potenciális, vagy tényleges tömeggyilkosként fogja számon tartani.

Ma csak az olaj- és a szénlobbik szolgálatában álló tudósok tagadják, hogy a példátlan környezetszennyezést, ami ma folyik a világban, nem a természetbe való emberi beavatkozás hozta létre. Barack Obama elnök felismerte, hogy ez a világ egyik legégetőbb problémája, ezért támogatta a környezetszennyezés nemzetközi korlátozását. Mindez Donald Trumpot nem érdekli: egy tollvonással megszüntette a Fehér Ház környezetvédő honlapját és egy olyan, Scott Pruit névre hallgató embert nevezett ki környezetvédelmi biztosnak, aki korábban tizenöt alkalommal támadta meg az amerikai Környezetvédelmi Hivatal egyes döntéseit. És akkor még nem beszéltünk Rex Tillersonról, aki az Exxon nevú olajcég embere és most hatalmi pozícióba került, tehát minden erejével támogatni fogja az újabb nagy olajüzleteket, akár Oroszországgal, akár a nyugat-ázsiai köztársaságokkal.

Más szóval hiába van tudományos egyetértés a környezetvédelem ügyében, hiába próbálja még Kína is mérsékelni az iparosodása miatt beállt iszonyatos környezet-pusztítást, (Pekingben megszűnt a tiszta levegő!) Trumpot, az üzletembert kizárólag az érdekli, hány új munkahelyet tud teremteni amerikai választóinak. Ami rövid távon még növelheti is jelenleg nagyon alacsony népszerűségét az Egyesült Államokban, de hosszú távon azt jelenti, a világ nem tud ellenállni a globális felmelegedésnek. Nem lesz képes betartani a jelenlegi célt, amit a párizsi szerződésben 194 ország elfogadott: hogy a globális hőmérséklet két foknál magasabbra, és ezzel a tengerek szintje jelentős mértékben ne emelkedjen. ha ezt nem sikerül betartani, éveken belül iszonyú tengeráradat fog ellepni sűrűn lakott területeket, százezrek fognak elpusztulni egy ember ostobasága és politikai farkasvaksága miatt. Nem szeretném, ha ez a jóslat beválna, de vállalom, hogy pár hónappal megválasztása után, 2017-ben Donald Trumpot mint politikai bűnözőt és potenciális tömeggyilkost jellemeztem.

A hivatal nagyot "villantott"

Amit nálunk szabad Jupiternek, azt nem szabad a kis ökörnek, amit szabad Mészáros Lőrincnek, azt nem szabad az RTL-nek. A Médiatanács a napokban nem adott szakhatósági hozzájárulást, hogy az RTL televízió 30 százalékos részt vásároljon az interneten érdekelt Central Digital Média Kft.-ben, mondván, a tervezett tulajdonosi összefonódás a televíziós és digitális piacon veszélyeztetné a „sokszínű tájékozódás jogának érvényesülését”.

Ha nem volna ez az indoklás bicskanyitogató, akár még mosolyognék is rajta, mert a hatóság a látszat kedvéért sem próbált valami olyan indoklást kreálni, ami a "mi azonos mércével mérünk” kritériumának megfelelne.

Mert nem voltak ennyire finnyásak, amikor a kormányközeli Mediaworks „lenyelte” a vidéki lapok majd mindegyikét, igaz, ma még a stróman Pecina is benne van a képben, de ez pusztán figyelemelterelő lépés. A jövő évi választások előtt egész biztosan kiteríti majd a lapjait. Közben Mészáros a Mediaworks mellé bevásárolta magát az Echo Tv-be is, ne árválkodjanak a lapjai „tévé-támogatás” nélkül.

Összeférhetetlenség? Versenyelőny? Erőfölény? Szóba sem kerültek ilyen „erős” kifejezések. A médiahatóság sűrűn bólogatott, a versenyhivatal is soron kívül oda nyomta a kérelemre a jóváhagyó pecsétjét.

A kormány médiaügyekben semmit nem bíz a véletlenre. Tudják, hogy a vidékiek többsége a helyi újságokból illetve az ott fogható rádió- és tévék híreiből tájékozódik, azokat pedig az MTVA szerkesztve szállítja, a MindigTV országszerte ingyenesen nézhető csatornáit a köztévé foglalta el.

Akinek ez nem tetszik? Nyugodtan háboroghat. Az RTL legfeljebb reménykedhet a versenyhivatal belátásában. Mit mást tehet?

Szerző